Valami véget ért...

...valami fáj. :((

Benny egyetlen dédije január 2.-án örökre elaludt. Csütörtökön volt a temetése, most már a csillagok közül figyel minket tovább.

85 éves volt, egészen decemberig csak a szokásos öregkori bajai voltak, hol itt fájt, hol ott, de egyedül élt, el tudta látni magát, sütött-főzött. Minden hónapban nagyon várt minket haza, imádta Bennyt, leste minden kívánságát. Hetente telefonáltunk neki, olyankor Benny verseket szavalt, énekelt és az oviról mesélt. Még most is sokszor rákattintok a nevére a telefonomban, hogy hívnám, de már nem elérhető. :(((

December 5.én rosszul lett, kórházba került, és sajnos már nem tudott újra felerősödni, a szíve elfáradt, az állapota egyre rosszabb lett. :((( A karácsonyt már nem tudta anyáékkal tölteni, pedig minden évben együtt ünnepeltek és ő sütötte a bejgliket és a zserbót... az első karácsony volt nélküle és a süteményei nélkül. Nehéz volt mindenkinek....

28.-án hazamentünk, rögtön siettem én is hozzá, de már látszott rajta, hogy egyre nehezebben bírja tartani magát. :((( Bennyt már nem vittük ki hozzá, utoljára novemberben találkoztak. Utolsó napjaiban is róla beszélt, vele táncolt a gondolataiban, nagyon szerette. Január elsején még kimentünk hozzá a tesómmal elköszönni és éreztük, hogy valószínűleg utoljára látjuk őt. A szívünk szakadt meg... búcsúztunk.... Másnap könnyek között indultunk vissza Bécsbe, mintha éreztük volna.... Este jött a hír, hogy Mamusunk negyed 6-kor elaludt.... Mindenkitől elköszönt, és elaludt. Nagyon szép élete volt és rengeteget köszönhetünk neki!!!

És én boldog vagyok, hogy Benny még ismerhette és pár évet együtt tudtak még tölteni. Igyekezni fogok , hogy a közös emlékeiket sose felejtse el, mindig emlékezzen az ő egyetlen dédijére.

Nagyon fáj a hiánya, nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Sokat morogtunk rá, de olyankor mindig eszembe jutott, hogy valamikor majd mit nem adnánk érte, ha huszadszor kérdezné meg, hogy mikor megyünk haza, ha mérgelődne a tévében látottakon stb...

Rengeteg emlék tódul most elő a fejemben, amikre sokáig nem is gondoltam, de most előjöttek és rá emlékezek velük.

-Például mikor gyerekként rengeteget vigyázott ránk, vagy ott aludtunk nála. Nem győzte lesni a kívánságainkat.

-Mikor nála szilvesztereztünk, tévéztünk, éjfélkor kölyökpezsgőztünk, aztán mehettünk aludni. :)

-Amikor felvonatoztunk Pestre, mert ő régen a MÁVnál dolgozott, és ingyen vonatozhatott, nekünk pedig nagy élmény volt egy-egy ilyen utazás. :)

-Amikor fájós lábát elfelejtve végig mulatta az én vagy akár az unokahúgom esküvőjét is. :)

-Amikor 2008 nyarán anyáék kihozták őt Bécsbe, és bementünk taxival Bécs belvárosába, sétáltunk és P  munkahelyén, az akkori egyik legjobb étteremben, a Drei Husaren-ben igazi bécsi szeletet ehetett. Ma is látom a boldog arcát előttem, élvezte nagyon azt a napot. :) Sokáig emlegette, alig hitte el, hogy eljutott ide is.

-Mikor Benny megszületett, ismét Bécsbe látogatott, pedig már egyre nehezebben ment neki a lábai miatt, de jött és elsők között foghatta a karjaiba a dédiunokáját, ahogy ő nevezte Bennyt. :) Megható volt látni a generációk találkozását, ahogy a karjaiban fogta az akkor pár hetes Ben bébit.

És azóta is rengeteg közös találkozásuk volt, ami feltöltötte őt, erőt adott neki. Várta a híreket Bennyről, ha apa bement hozzá, legtöbbször az első kérdése általában Benny utáni érdeklődések voltak, utána jöhetett a többi téma. :)))

Tegnap kicsit pakoltunk a lakásában, és találtam egy fotóalbumot, amit egyszer én csináltam neki karácsonyra. Fotók és idézetek voltak benne, és megakadt a szemem egy idézeten, aminek most értettem meg teljesen az értelmét:

"Mikor megszülettél, mindenki nevetett, csak Te sírtál.

Éld úgy az életedet, ha meghalsz, mindenki sírjon, és csak Te nevess!"

Ő így élt, és nagyon sokan szerették, most mindenkinek hiányzik.... Benny még nem tudja. Egyenlőre nem tudom, hogy hol is kezdjem.... de rajzolt a dédinek egy szivárványt, amit csütörtökön elvittem magammal és most már ott pihen mellette. Vigyáznak egymásra.... és tudom, hogy Mamus már fentről figyel minket tovább és azt is tudom, hogy nagyon büszke, hogy ilyen szép családja van.

Nyugodj békében Dédi!!!!