20. nap

 Betegség miatt elmaradt...

Mivel reklamáció érte a ház elejét, hogy a mai napról nem írtam, így összefoglalom a pénteket is, még ha ovi nem volt, akkor is. :))))

Ma nem ment Benny oviba (gondolom, nem bánta sem ő, sem az ovónők :D ), kúráljuk, hogy minnél hamarabb rendbe jöjjön és meggyógyuljon.

Reggel már csak hőemelkedése volt (37,3) és délben is, így nem adtam neki lázcsillapítót, viszont a reggeli antibiotikum beadása elég harc volt, még jó, hogy P itthon van és segít, mert egyedül nehéz lenne, egyfolytában köpné ki a szájából. :((( Már mindent ígértünk neki, de csak az működik, ha harcolunk vele és úgy adjuk be. :( Még este kell neki a kiütésekre adni és alvás előtt a második adag antibiotikumot, az még szép menet lesz...

A kedve jó, sőőőőt nagggyon jó, fel van pörögve egész nap, tele van energiával, mi pedig csak győzzük cérnával. :))) nem tűnt reggel szomorúnak, hogy nem megy az oviba, de nagyon remélem, hogy max. még hétfőn marad itthon, aztán újra ovizás, mert nem jókor jött most ez a kizökkenés sajnos. :(

Ma csak fél órát voltunk lent, még nem akartam játszani levinni, majd talán holnap...Enni mindent eszik, inni is iszik ügyesen, de a teát pl. nem akarja meginni, pedig csináltam jó kis mézes, citromos teát neki, de amint meglátja, kirohan a konyhából..

Mandarint egy cikket tudtam belétrükközni, úgyhogy a vitamin ma nem igazán megy neki valahogy... de kiflit azt már a másodikat eszi. :)

Így, hogy itthon vagyunk, egyre többet dumál, mi pedig néha annyit nevetünk rajta,mert ha gyorsan akar valamit közölni, akkor nagyon keveri a nyelvet. :) Pár vicces mondatot leírok, hogy később jó legyen visszanézni. :)

Ezt még tegnap mondta, mikor jöttünk hazafelé a kórházból és a vasúti átjárónál hajtottam a kocsival. Néha szokott jönni vonat, akkor piros a lámpa és megvárjuk, míg elmegy, de az utóbbi időben, ha Bennyvel arra járunk, akkor pont nem jön arra vonat. :) Így volt tegnap is, amit ő így kommentált:

"nem a kommt a sihuhu" vagy néha még úgy mondja, hogy "nem a kommt a züge" :D :D

P-t már nem apának és nem papának hívja, hanem rászokott arra, hogy "Philipp apa"-nak nevezi és úgy hívja. :) "Philpp apa, komm, Philipp apa, csüccs" és így tovább. :) Ami vicces, hogy P szülei úgy szerették volna mindig is, hogy P őket gyerekként sem apának és anyának hívja, hanem a nevükön, P-nek pedig mindegy volt, hogy Benny hogy nevezi őt, erre ő pont a nevén hívja. :)

Ha játszani akar a kanapén a párnákkal, akkor általában úgy mondja, hogy "bitte, épít burg" :D :D

Ha pedig ő is enne abból ,amit éppen eszünk, akkor jön és mondja, hogy "anya, eszel???" ez azt jelenti, hogy ő is kér. :D

Hirtelen ennyi jutott az eszembe, de majd biztos lesznek még gyöngyszemek. :)

Remélem, hogy a hétvégén már jobban lesz Benny és ki tudjuk használni a csodás időt, vénasszonyok nyarát, így oktober első napjaiban. Holnap elvileg P szülei vigyáznának Bennyre délután ,hogy elmenjek egy futóversenyre, de ezen még vacilálok, hogy menjek e vagy sem.... reggelre megálmodom. :) A lényeg, hogy Benny rendbe jöjjön, bár sztem, ha megkérdeznék tőle, tuti, hogy nem mondaná, hogy beteg, mert hihetetlen energia van benne. :)

19. nap

 Állítólag egy fokkal jobb, de holnap megint kimarad az ovi...

Reggel Benny már 7 körül felébredt, megint nem kérte a tejet, már nem is melegítettem meg, úgy tűnik, hogy valamiért tényleg nem igényli a reggeli tejet most. Este semmi gond nem volt, akkor simán megitta, fura... azt hittem, hogy előbb arról fog leszokni, de nála egy csomó dolog a nagy könyvvel ellentétben történik. :)

Szóval reggel aránylag jókedve volt, de aztán már kezdte mondogatni, hogy "nem ovi, nem".... viszont párszor viszont mondta nekem, hogy "siess vissza anya"..... talán ezt arra értette, hogy siessek érte, nem tudom, én annak értettem. :)

Kocsival mentünk, 8 óra 10 körül ott voltunk, a kocsiból nehezen akart kiszállni, de pont jött az egyik ovis társa, így elhallgatott és jött vele fel az öltözőbe. Az öltözőben megint sírdogált, de hagyta, hogy átöltöztessem, majd elköszöntünk az ajtóban, az ovónők behúzták, ő sírt, én elindultam kifelé.

Lent még hallottam , hogy sír, de beültem a kocsiba és mentem az állásinterjúra.

P ment érte 10-kor, épp indultak az udvarra, még a "lépcsőházban" érte őket P, de nem sírt és cumi sem volt nála, és az ovónő (Iris) is mondta, hogy ma már jobb volt a helyzet egy kicsit.

Hazaérve ettek, aztán ment Benny aludni, engem nem is keresett nagyon. (jó jel)

Én egy körül értem haza, P már épp várt, mert Benny sírdogált és ő már volt bent nála, de még akkor is sírt, mikor hazaértem, így bementem hozzá. Fájlalta a lábát nagyon, én sem tudtam megnyugtatni.

Már tegnap feltűnt, hogy néha csalánkiütés szerű pöttyök alakultak ki a testén, amik viszkettek, de aztán ahogy jöttek, úgy el is tűntek, így annyira nem figyeltünk fel rá. de most megint egyre több lett és láthatólag nagyon viszketett neki, mert vakarta és sírt nagyon.... Megmértem a lázát, 37,2 volt. Úgy volt, hogy ma P szülei vigyáznak Bennyre, mi pedig kicsit kimozdulunk P-vel, de mondtam neki, hogy szerintem ezt fújjuk le és vigyük el Bennyt az ügyeletre, mivel a gyerekorvosunk szabin van éppen, de most már tényleg meg akarom mutatni valakinek, mert náthás is, és most ezek a kiütések is hozzá jöttek, nem tetszik ez nekem...

Úgyhogy lefújtuk a nagyszülőket, bár P anyukája épp ideért, aki megállapította, hogy ez vmi allergia, P-nek is volt gyerekkorában és tényleg nem szabad várni vele, mert ők vártak és iszonyatosan megdagadt P feje és nagyon hólyagos lett egy idő után a teste.Tehát bementünk az ügyeletre.

Egyszer már voltunk ott, Benny első karácsonyán, pont 25én, akkor a három napos láz döntötte le Bennyt, úgyhogy ismertük a járást most is. Voltak páran, így majdnem másfél óra múlva jutottunk be, Benny már nagyon unta a banánt és P is tök ideg volt, hogy ennyit kell várni...

Egy kedves doktornő volt, aki megvizsgálta Bennyt és akkor már én is éreztem, hogy nagyon meleg lett a feje, mint kiderült, 38,6 lett a láza (kb. két óra alatt!!!!!) , a torka is nagyon piros és az egyik füle is.... diagnózis: torokgyulladás , ami okozhatja ezeket a kiütéseket is. Remek....

Kapott antibiotikumot, amit egy hétig kell szednie, az allergiára is kapott vmi löttyöt és lázcsillapítót. Holnap semmiképp sem mehet oviba és talán még hétfőn sem... ha lemegy a láza és jó a kedve, közérzete, akkor semmi akadálya. Úgyhogy kényszerpihi következik most, de tényleg fontos, hogy rendbe jöjjön.

Ami fura, hogy ekkora lázzal is ugyanolyan ugribugri, eleven, pedig az ember azt gondolná, hogy inkább pont nyugodtabbnak, bágyadtabbnak kellene lennie, de ő itt is fordítva működik. :) Ráadásul enni is ugyanúgy eszik, van étvágya, nem látszik, hogy fájna neki nyeléskor a torka... fura.

De utána már P is mondta, hogy mindig van értelme elvinnünk az ügyeletre, mert nem hiába érezzük úgy, hogy meg kell mutatni valakinek, tényleg beteg....

Most már csak gyógyulgatnia kell, kiváncsi leszek, hogy holnap keresni fogja e majd az ovit. Poénkodva mondtuk is a doktornőnek, hogy biztos nem fogja nagyon bánni, hogy nem mehet oviba holnap.... :)

18. nap

 Újrakezdjük?

A tegnapi itthonlét után ma már mindenképp oviba akartam vinni Bennyt, hogy ne essen ki olyan sok nap. Mivel ma sem lázas, a kedve jó, csak az orra folyik, így reggel nem állt semmi az ovi útjába.

Este, alvás előtt megint végig kellett sorolnom az ovis pajtások nevét (legalább 5-ször) és mondogatta utánam. Aztán az ovis verset és éneket is még elismételtük és így ment aludni...

Reggel fél 8 körül bementem hozzá, még akkor ébredezett, nem volt nagyon hisztis, viszont egyből kezdte mondogatni, hogy "nem a tejci, nem".... gyorsan kijöttem, kiraktam az előkészített tejet a konyhába, nehogy megint attól kattanjon be... :))))

Lassan kijött, P-nek nem adott puszit, de nem ellenkezett az öltözésnél, egyszer mondta csak, hogy "nem a ovi, nem".... megevett egy tegnap készített sajtos kiflit, de a tejet már nem kérte. (lehet, hogy így szokik le róla?!?! bár az estinél nem volt balhé, azt simán megitta)

Aztán elindultunk az oviba, még akkor sem nyüszögött, mondogattuk megint a pajtások neveit. Az ovi utcájában már kezdett tiltakozni, a parkolóban már jobban, de nem sírt, nem hisztizett.

Felmentünk az öltözőbe, letette a hátizsákját Katie és Sophie táskája mellé, átöltözött, néha mondogatta, hogy "nem ovi, nem", én pedig mondtam, hogy anya siet majd vissza érte, csak elintéz pár dolgot....

Az ajtóban megállt, nem akart befelé menni, elvették tőlem, egyből sírni kezdett, én pedig eljöttem...

Lent már csak picit hallottam, hogy sír, aztán hazajöttem. Mondták, hogy mivel tegnap nem volt, így ma 10-fél 11 között hozzam fel, ne terheljük le annyira. Úgyhogy csak hazajöttem, sok dolgot nem tudtam így intézni.

Negyed 11-kor mentem vissza, kint voltak az udvaron, sírást nem hallottam és nem is láttam őt, pedig meg akartam lesni. :))) Úgyhogy kimentem, Mariával volt hátul, jöttek is hamar. Nem sírt, cumi sem volt a szájában, ami szerintem jó jel. Én legalábbis annak tudom be. :)))

Mondták, hogy sírt, nehezen nyugodott meg, de elvolt. Kérdezték, hogy tudtam e beszélni a férjemmel, anyósomékkal. Mondtam, hogy a férjemmel igen, és én most úgy gondolom, hogy ha azt mondják, hogy adjunk neki időt, akkor megadjuk, ameddig szükséges, megoldjuk, hogy még ebéd előtt elhozzuk, de kivenni egyenlőre nem szeretném, mert nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az lenne a legjobb megoldás. Ha kivesszük, akkor 1., megtanulhatja azt, hogy sírás, hiszti, cirkusz produkciókkal egy idő után ő nyer. 2. , megint keresni kell neki egy helyet, ahol újra be kell szoktatni, ahol újra mindent előlről kell kezdeni, ahol újra ugyanígy sírna...

Mondtam nekik, hogy megoldjuk, hogy időben elhozzuk, de ehhez nekem is szükségem van az ő segítségükre, támogatásukra, hogy egy idő után ne találják azt ki, hogy elutasítják az oviból Bennyt, mert "problémás"... mondták, hogy erről szó sincs, csak több időre van szüksége, és ezt ők is szeretnék, hogy Bennynek ebből ne legyen lelki problémája.

És még megkérdezték, hogy hozzájárulok e ahhoz, hogy egy speciális ovónő is be legyen vonva, akik főleg nekik adna segítséget, tippeket, hogy milyen módon tudnák Bennyt jobban megnyerni, beszoktatni és valószínűleg velünk is elbeszélgetne. Mondtam, hogy felőlem vonjanak be, akit akarnak, ha az segíthet Bennynek.... nekünk ő a legfontosabb, és én is örülnék neki, ha tényleg megszeretné az oviját és nem egy gyomorideggel indulna minden reggel oda.

Mondtam azt is, hogy azért sem érzem jó döntésnek azt, hogy kivegyük onnan, mert itthon sokat emlegeti az ovónéniket, a pajtásaikat, az énekeket, tehát az egyik oldala már kezd megbarátkozni ezzel az egészzel, de a másik oldalának kellene engem elengednie és ez megy nehezen, ezért szenved. Tehát ez mindenhol így lenne, ebben biztos vagyok.

Úgyhogy ma korán itthon voltunk, eddig nyugis napunk van, bár most aludt el, pedig már egy órája letettük. :)))) Délután, ha kapok időpontot, elvinném a doktornénihez, hogy nézze meg, mert picit dundinak látom a bal mandulájánál, jó lenne tudni, hogy tudna e rá adni vmi gyógyszert neki, hogy hamar rendbe jöjjön.

Holnap megint én viszem az oviba, utána állásinterjúra megyek, aztán P megy érte, mert 11-re is kell mennem egy helyre, hazajönnek, ebédelnek, bár addigra talán hazaérek.... kiváncsi leszek, hogy arra hogy reagál, ha nem én megyek érte, mert most megint nagyon anyafüggő lett....

17. nap

 Üvöltés miatt elmaradt....

A tegnapi naphoz még annyi folytatás jött, hogy mivel nyugodtan, mosolygósan ébredt Benny, gondoltam lemegyünk a bringájával a tóhoz lévő játszótérre... Nos, kb. 5 perc után cipelhettem én a bringát, ő sétálni akart, a tónál játszott kb. fél órát, és befejezte, ott üldögélt mellettem. Egy idő után bringázni akart, így elindultunk a haza irányába, de a sarkon már hisztizni kezdett, hogy csúszdázni akar. Megint olyan szinten belelovalta magát, hogy ült a füvön és könny nélkül, hisztérikusan üvöltött.... a végén a kezénél fogva húztam haza, ő végig üvöltötte az utat.

Itthon ez folytatódott, csináltam neki szendvicset, az volt a baja először, hogy nem kell rá a felvágott és a sajt... levettem, akkor azokat hiányolta... a végén mérgemben megettem, akkor szendvicset akart. Majd kiflit, de ő sem tudta, hogy milyet... Ez ment kb. másfél órát, aztán mintha kikapcsolták volna, megnyugodott és minden rendben volt este. Én pedig majd felrobbantam....

Ma reggel normálisan ébredt, de nem akart kijönni az ágyából. Először azért kiabált, hogy tejcit akar inni, mikor meglátta, akkor üvölteni kezdett, hogy "nem tejci, nem".... ez ment egy darabig, P már totál kivolt, mivel éjjel jött haza és ma 11-től éjfélig fog dolgozni, tehát jó lett volna még neki is pihennie reggel...

Ehelyett Benny megint rákezdett arra a hisztérikus, szinte könny nélküli sírásra, hogy "nem a tejci, nem" , az ovi már eszébe sem jutott, olyan szinten belelendült... egy ideig szórakoztunk vele, aztán berágtam és mondtam, hogy akkor nem kell tejet innia és kiöntöttem a mosogatóba. Na, ezt látva már szinte toporzékolt és sikítva üvöltött, hogy "tejciiiii". Komolyan, már majdnem vele üvöltöttem, sírtam, de nem akartam, hogy lássa, hogy ennyire kikészít. :((((

Bevonult a szobájába, és toporzékolva üvöltött, tejci, nem tejci miatt.... Legalább fél órán keresztül ment ez, nem lett jobb, csak rosszabb, mert egyre sikítva üvöltött. Utána kipróbáltam a hideg vizes zuhanyt, amitől kicsit meglepődött és egy fokkal lenyugodott.... Közben felhívtam az ovit, hogy ma nem megy Benny, mert köhögött éjjel (ami igaz, mert tényleg elég sokat köhécselt és még taknyos).

Kb. 3/4 9 körül pedig, mintha megint kikapcsolták volna, kijött a szobájából, lenyugodva, mintha semmi nem történt volna.... Már voltunk boltban, patikában, egyenlőre nyugis, de nem tudom, hogy mikor "kattan" be nála megint a hangya.... :(

Teljesen kivagyok, a gyomrom egy gombóc és azon agyalok, hogy elég hülye időzítés lett az ovi és a dackorszak együtt, nem tudom, hogy hogyan tovább. :(((( Ha tudnám, hogy csak pár hét, egy-két hónap ez a hiszti korszak, de a tudomány szerint ez mindenkinél változó....

Állítólag én is ilyen gyerek voltam, úgyhogy napok óta még jobban tisztelem a szüleimet, hogy ezt végig csinálták velem és a tesómmal és tisztelek mindenkit, aki bevállal kistesót, kistesókat, nekem ehhez sem kedvem, sem erőm nincs. :(((

16. nap II. rész

 11-re mentem Bennyért, kint voltak az udvaron, az ovónők az ovivezetővel álltak egy körben, és Benny fogta Maria kezét, sírt.

Állítólag az egész délelőtt ilyen volt... mikor meglátott, abbahagyta és magyarázni kezdett össze-vissza, mintha mi sem történt volna...

Hazaérve olyan hisztiroham jött rá, hogy ilyen még nem volt, semmi nem volt jó neki és a végén már ő sem tudta, hogy mit is akar valójában. Nem segített semmi, sem a szép szó, sem a szobába beküldés, még a hideg zuhany sem teljesen, de az picit lenyugtatta...

Ebédet végig cirkuszolta, P nem etethette, csak én, aztán a végén megette az ebédet. Aludni sírva ment, de kb. egy perc múlva csend lett.

Most ébredt fel, mosolygós, vidám , mintha semmi sem történt volna.... én pedig érzem, hogy egyre jobban fogy a türelmem, az erőm és a bizakodásom.... :(((((

16. nap

 Változások...

A hétvégén anyáéknál voltunk, első ilyen rövid látogatás volt, mióta Benny megszületett, de már nem akarjuk megzavarni az oviztatásban azzal, hogy több napot kihagy egy-egy utazás miatt az elején, úgyhogy tegnap hazajöttünk Bécsbe.

Sajnos az ovizás elég sok negatív dolgot hoz magával, többek között azt, hogy iszonyatosan ragaszkodik hozzám, wc-re is alig mehetek el három hete. Arra viszont senki nem gondolt, hogy ez majd anyáéknál is probléma lehet, hiszen anyukám "joker" Bennynek, nagyon imádja, és mindig megtalálja vele a hangot.

Péntek délután értünk haza, és szombat délelőttre volt beütemezve a szokásos fodrász-kozmetikus köröm. Reggel még felmentem a szobájába a tejjel, anya öltöztette át, én közben lementem, hogy indulok, de olyan sírásba kezdett Benny, hogy mindenki csak lesett. Én elmentem gyorsan, de anyáék nagyon nehezen tudták megvígasztalni Bennyt, ilyennek még ők sem látták. :(((( Nehezen nyugodott meg, mire délben hazaértem, már nem volt gond, de anya is megijedt reggel. :/

A hétvégén utána már nem volt gond, bár tény, hogy nem is hagytam egyedül utána már, úgy intéztem a dolgaimat, mikor éppen aludt...

Tegnap este megint feldobódva várta az ovit, Rácalmáson is emlegette az ovónéniket, az ikerlányokat és tegnap este is énekelni kellett és szavalni többször is neki alvás előtt.

Reggel sírva ébredt, és kezdődött a "nem a ovi, nem" c. műsor.... Én vittem autóval, végig ellenkezett, de nem annyira vészesen még. Az oviba befordulva jobban rákezdett, az öltözőben már sírt.

Mikor bementünk, bent ült az ovivezető is, és olyan érzésem volt, hogy mikor beléptünk, akkor az Iris mondta neki, hogy "ő az"... olyan összesúgós szerü érzésem volt. Az ovivezető kiment, aztán 9 előtt berakott a Maria egy dalt, amit szoktak hallgatni , hogy menjen a Benny is énekelni, addig az Iris beszélni akar velem...

 

megint üvöltés, sírás, kimentem

 

Beültünk az egyik helységbe és elkezdte mondani, hogy időt kell Bennynek adni, mert ezzel a gyors tempóval csak azt érjük el, hogy szorongani fog és azt ők sem akarják. Mert nem könnyekkel sír ilyenkor, hanem hisztérikusan, és hol megnyugszik, hol újra kezdi. És hogy vannak gyerkekek, akiknek ennyire több idő kell, és ő azt javasolná, hogy a héten csináljuk úgy, hogy leadjuk, de már nem maradunk ott és még 11-kor hozzuk el, aztán, ha már biztonságban érzi magát, akkor maradjon ebédig és igy tovább..mert hogy ők is látják, hogy a gyerekek miatt zárkózik be ennyire és ugye nehéz neki a leválás.

 

Mondtam, hogy a probléma az, hogy állást keresek, és én sem tudok így tervezni, míg nem tudom, hogy mikortól tudjuk itt hagyni az oviban, de majd megbeszéljük itthon, elvileg meg tudjuk oldani a nagyszülők segítségével is sztem. + hogy én attól félek, hogy majd azért akarják őt kirakni, mert nem bírja az ovit. Azt mondta, ettől ne féljek, csak egyszerűen több idő kell Bennynek, tavaly is volt ilyen gyerek...

 

Erre kérdezte, hogy nem gondoltunk e "tagesmutter"-ra, aki ugyanúgy vigyáz gyerekekre napközben, csak ott max. 5 gyerek van, hátha az jobb lenne Bennynek. Mondtam, hogy nem hiszem, hogy az segítség lenne, hiszen akkor majd később ha igazi oviba kell járnia, akkor ott megint előjönne ez a probléma, ha mindig "elzárjuk" a gyerekektől. Vagy mikor iskolás lesz.

 

Mert szerintem valamikor meg kell tanulnia, hogy más gyerekek is vannak...

 

Állítólag a reggelit sem hajlandó már a többi gyerekkel megenni, annyira blokkolja magát.   Totál kivagyok, mert annyira szeretnék neki segíteni, de nem tudom már, hogy még mit tehetnék.  

 

Ma átbeszéljük a P-vel  és sztem majd a szüleivel  is a dolgokat. P ki akarja venni Bennyt az oviból és más lehetőség után akar nézni... én még viaskodok magammal, nem tudom, hogy mi a jobb? Hagyni, hiszen már három hét eltelt és bízni, hogy tényleg csak idő kell neki, vagy kivenni és keresni egy másik ovit vagy tényleg megnézni a tagesmutter lehetőséget? Mi a jobb Bennynek? De ha kivesszük ebből az oviból, egy másikban újrakezdeni nem lesz ugyanilyen? Egy biztos, sajnos ez az ovi és az ovónők tényleg nem győznek/győztek meg minket, hogy jó helyen van a gyerekünk... de milyen a többi ovi???? Mit várhatunk el az ovónőktől? Jaj, kemény dolgok ezek. :(((

 

azt gondoltam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire???  ;(

 

 

15. nap

 3. hét kipipálva....

De nehezen....

Ma reggel én mentem Bennyvel, mert tegnap azt választotta, hogy anya vigye autóval, de persze reggel már nem volt ilyen lelkes és a reggeli tej megivása után beindította a "nem a ovi,nem" c. lemezét... Ami vicces volt, hogy közben vette fel a cipőjét, pedig még nem is mondtuk neki, hogy öltözzünk... :))))

A kocsiig is végig "nem a ovi, nem" ment, odafele is, pedig megbeszéltem vele, hogy tegnap megdícsérte Maria, hogy ügyes volt az oviban és ezért ma a többi gyerekkel ebédelhet és utána megyünk érte Tantéval és irány Rácalmás.

Odaértünk, de nem sírt, csak kicsit ellenkezett, de feljött ügyesen a lépcsőn, levette a kinti cipőjét, hozta a benti cipőjét, letette a hátizsákot a többieké mellé, aztán indult is befelé a csoportba. Mentem én is be, éppen a két csigát tanulmányozták az ovónénik és a már bent lévő gyerekek, mivel a csoportnak van két óriás csigája, tényleg érdekes volt, így Benny is beállt közéjük. Cumit nem kért, utána egyből ment játszani.

Én megint 9-ig maradtam, már csak az egyedüli anyuka vagyok, senkinél nem marad szülő bent... Benny eljátszott az egyik ikerlánnyal, nem ijedt meg az egyik kisfiútól sem, aki odajött játszani, csúszdázott utána, szóval feltalálta magát.

9 előtt már elkezdte mondogatni, hogy "reggeli, reggeli", kezdett éhes lenni. Kérdezték az ovónők, hogy mit akar, mondtam, hogy éhes. :) Erre mondták neki, hogy ezt nekik kell mondania, mert anya mindjárt megy haza.... na, ekkor egyből kitört a sírás belőle és rámvetődött, szorította a lábam, hogy ne menjek sehova, közben lefejtették rólam és kimentem, abban maradva, hogy 3/4 12-re megyek vissza.

Gyorsan elmentem bevásárolni és haza pakolni, de kifelé jövet még hallottam, ahogy sírt Benny...

Visszamentünk ebéd utánra, már 11:40 körül ott voltunk, így picit behallgatóztam lentről, hogy hallok e valamit, de az elején csend volt, nem sírt senki... de aztán Benny rákezdte, hogy "mamaaaa, mamaaaaa", úgyhogy fel is mentünk.

Ki is nézett Iris, hogy ott vagyunk e már, így egyből kihozta Bennyt, aki akkor éppen nem sírt már. Tiszta maszat volt, a szeménél és a nyakán hátul karcolások voltak, eléggé meglepődtem rajta. Ezt először nem vettem észre, így csak annyit mondott el Iris, hogy sokat sírt Benny , "hisztérikusan" , hogy őt idézzem, és enni a levesből evett, másodikat nem, de nem hajlandó odaülni a többiekhez, Mariának a szoba másik felében kellett vele ennie.... Na, ezen kicsit összeugrott a gyomrom, aztán Iris bement és akkor láttam a karcolásokat.

Gondoltam, megvárom, mig kijön a következő gyerekkel, így rákérdeztem, hogy miért van összekarcolva Benny. Mivel ő nem tudta, megkérdezte a Mariat, aki kijött és mondta, hogy ő sem tudja, de mivel az udvaron csúszdázott és a vonattal játszott, lehet, hogy ott a bokor karmolta meg. Tehát nem vmelyik gyerekkel akadt problémája Bennynek, én csak ezt akartam tudni.

Maria is mondta, hogy hát igen, sokat sírt Benny, de ő már nem vette annyira tragikusan a dolgot, mint ahogy Iris előadta. Mondta, hogy a kertben már eljátszott egyedül, már odamerészkedett a játékokhoz is, eddig ezt nem csinálta. Lassan, de biztos, menni fog majd....

Aztán elindultunk haza, de Benny nem aludt egy szemet sem az autóút alatt, pedig 2,5 órát jöttünk és azt hittem, hogy el fog fáradni. Láttam, hogy dörzsölte a szemét, pillázott nagyokat, de nem aludt el végül. Most tettem le egy picit, alszik egy kicsit, hogy jobban bírja a délutánt , estét.

Hazafelé még gondolkodtam kicsit ezen az ovin és egy kicsit azért ki is vagyok rajta akadva, picit felhúztam magam rajta, de nem is mondom P-nek, mert képes lenne bemenni és kiverni a patáliát...

Ami nekem fura, hogy vannak kisebb gyerekek is, akik egész nap sírdogálnak, mégis már egy hete csak beadja őket az anyuka és ebéd után jön értük. Mi pedig itt "játszuk" ezt a szakítósdit, ami szerintem sokkal rosszabb Bennynek, mintha már egy ideje én is a többiekkel reggel leadnám és érte mennék. Mert így nem érti, hogy mi van...

Ráadásul azt is simán el tudom képzelni az oviról, hogy a mai "hisztérikus sírásrohamok" miatt (ami sztem kissé túlzás)  majd kitalálják, hogy Benny mégse aludjon ott még keddtől, hanem még adjunk időt neki... de mennyit? három hónapig szoktassuk be szegényt? Én ezt így már kissé túlzásnak tartom, hogy ennyi ideig megy ez a huzavona, szerintem ez már pont megint nem jó. Egyszerűen ma megint nem igazán láttam három hét után haladást, inkább egy helyben topogásnak tűnik ez az ovizás... :((((

Nagyon remélem, hogy a jövő hét majd tényleg változást és nyugalmat hoz, mert már Bennynek is jobb lenne, de nem tudom, hogy mivel tudnék neki segíteni, hogy kicsit könnyebb legyen neki ez az akadály. :((( Picit most szomorú lettem ez miatt...

14. nap

 Alakul, alakul...

Én mentem 11-re Bennyért, és örültem, hogy kint vannak az udvaron, mert így el tudtam jobban csípni Mariat, az egyik ovónénit. Odaérve még bentről meglestem Bennyt, aki cumival a szájában volt, de rollerezett, nem sírt!!!!!! Ügyesen eljátszott, de tény, hogy Maria közelében volt most is. :)

Mikor meglátott, nem fakadt sírva, csak odabújt. :) Mondtam neki, hogy adja oda a cumit Marianak, mert az nem kell már nekünk, egyből vitte is neki és elköszönt. Én pedig közben gyorsan megkérdeztem, hogy alakulnak a napok, milyen a délelőtt, miután elmegy P és hogy miért nem ebédel végül ma Benny ott.

Maria elmondta, hogy mig P ott van, Benny nem igényli sem a cumit, nem sír, ügyesen eljátszik, mikor P eljön, akkor van kis sírás, kéri a cumit, de olyankor mondják neki, hogy megkapja a cumit, ha befejezi a sírást, és ez általában bejön, abba is szokta hagyni...

Délelőtt néha sírdogál picit, de hamar megnyugszik, segít összepakolni ügyesen és ma először nem akart reggelizni, de aztán végül ő is evett egy szalámis kenyeret. Ma születésnapja volt az egyik kisfiúnak, ilyenkor nem kell vinni reggelit, hanem mindenki ugyanazt eszi, végül Benny is bekapcsolódott a reggelibe állítólag.

Sokszor Mariaval akar játszani (ahogy itthon is), ő olyankor mondja neki, hogy menjen, játszon ezzel és azzal a játékkal, ő figyeli, de nem akarja rászoktatni, hogy mindig vele megy, mert akkor nem fogja megtanulni, hogy egyedül vagy a másik gyerekekkel is játszhat. Ezt itthon mi is így csináljuk, mert nekünk is "dirigál", hogy hova üljünk, mit csináljunk, míg ő játszik. Itthon már egész jól működik, hogy egyedül is eljátszik, úgyhogy szerintem ez majd az oviban is működni fog.

Azt nem szereti állítólag, mikor hirtelen változás történik, például kimennek felöltözni, hogy lemenjenek az udvarra. Gondolom, mert olyankor még többen sírdogálnak, be vannak sűrítve a kis öltözőbe, és túl sok neki az összes gyerek azon a pár négyzetméteren, de majd ebbe is belejön.

Az ebédet állítólag ők péntekre írták be, végülis nekem kétszer is hét elején csütörtököt mondtak, de mindegy.... a lényeg, hogy holnap elvileg már ott ebédel és hétfőn is, kedden pedig elvileg ott alszik. Az elején majd még kettő körül kellene elhoznom, ha lehet, mondtam, hogy amíg nem találok munkát, addig menni fog, de bármikor összejöhet a munka és akkor már nehézkesebb lesz, ezért szeretném, ha most már kicsit jobban alakulna az ovizás.

Hazafelé aranyosan jött velem kézenfogva Benny, busszal jöttünk, kommentált mindent. :)

Holnap akkor ebéd még az oviban, délben megyünk érte Tante Bejával és onnan egyből indulunk haza Rácalmásra, abban reménykedve, hogy lesz annyira fáradt Benny, hogy útközben aludjon valamennyit....

Dackorszak

 Üdvözöllek Dackorszak!

Benny is megérkezett ebbe az új fejezetbe, sajnos az időzítés nem a legjobb, hiszen pont most kezdődött az ovi is, de talán pont ez hozta ki belőle még jobban.

Már egy ideje próbálgatja, hogy ha valamit mondunk neki, vagy kérünk tőle, akkor "nem" a válasz, de ami az utóbbi napokban megy, az már elég fárasztó is néha.

Tegnap mindenért nyöszögött, sikít hangosan, ellenkezik, semmi nem volt jó neki, P nem tolhatta a babakocsit, P nem fürdethette, P nem öltöztethette, csak én... ha mégis megpróbálta, akkor ütögetni akarta, aminek egyikőnk sem örül. :(

Este is felpörgött rendesen, sírt, hogy nem akarja levenni a pelust, utána azzal sétált le-föl a lakásban, nem akarta kidobni, illetve mikor az egyik kukát mutattam neki, akkor ő a másikba akarta, mikor mondtam neki, hogy oké, akkor dobja ki a másikba, akkor oda nem akarta, jött-ment, hisztizett,fürdeni nem akart, de közben mászott be a kádba, kijönni nem akart a vízből, a bob mesteres pizsomáját nem akarta felvenni, pedig eddig az volt a kedvenc, a hálózsáktól üvöltőrohamot kapott, érdekes módon a tej ellen nem hadakozott, aludni nem akart, az alvós állataival nem akart aludni, mikor kijöttem, akkor az alvós állatai után üvöltött... ááááááááá.

Nem volt egyszerű a tegnap délután.

Szerintem most így "büntet" minket az ovi miatt is kicsit, ma például nem akart P-vel menni oviba, csimpaszkodott belém, úgyhogy tuti, hogy kemény menet volt a reggel nekik. :( Én megyek majd érte 11-re, kiváncsi leszek, hogy az oviban hogy viselkedett. Úgy volt, hogy ma már ott ebédel, de valamiért ez megint csúszik, rá fogok ma majd kérdezni azért...

Holnap délután indulunk haza hétvégére anyáékhoz, kiváncsi leszek, hogy ott majd hogy fog viselkedni. Most dupla türelemre és nyugodtságra van szükségünk, nem egyszerű ez a korszak, az tény.

De majd csak enyhül ez is, és következik egy újabb, könnyebb vagy még nehezebb fejezet.... :)

13. nap

 Újítás: P vitte Bennyt az oviba!

Tegnap éjjel megérkezett a húgom hozzánk, így Bennynek este semmit nem mondtam, hogy reggel majd meglepi legyen Tante Beja, úgyhogy kiváncsian indult a reggelünk.

Mivel ma Benny P-vel és busszal ment, egy picit előbb bementem hozzá, akkor ébredezett éppen. Egész jó kedve volt, indult kifelé, hogy megigya a reggeli tejet, mikor kiszúrta az étkező asztalnál az otthoni barátját, Bocit, akivel mindig a tesómmal szokott játszani, ha otthon vagyunk. Addig a Tante bent volt a hálóban és csendben várt. Egyből összekötötte, hogy ha itt a boci, akkor itt a Tante is, nagyon cuki volt, ahogy megtalálta őt. :)))) Végül megitta a tejet, de máris hivta a tesómat a szobájába, mutogatta a játékait, magyarázott, tehát sok kedve nem volt oviba menni...

Azért végül felöltöztettem, és mikor észrevette, hogy csak P menne, az már nem tetszett neki, kezdődött a "nem a ovi, nem a busz" műsor. A liftben sírt, a ház előtt sírt, a sarokig sírt, aztán csönd lett... szépen, kézen fogva sétáltak a buszmegállóba P-vel.

Nekem 9-ig görcsben volt a gyomrom, hogy vajon mi van az oviban, hogy megy P-vel a dolog stb.. a tesóm már röhögött rajtam. :)

9 után pár perccel hívott P, hogy nem volt sírás EGY SZEM SEM, nem kellett a cumi sem és mikor eljött, akkor sem sírt Benny. Nehéz volt elhinni, de ez most bizonyította azt az elméletemet, miszerint főleg nekem csinálta eddig is a műsort és P-nek már nem igazán meri.

Mi közben elindultunk autóval a tesómmal, mert programunk volt, P ment vissza 11-re Bennyért, akit állítólag cumival vitt ki Maria és mondta, hogy azért sírdogált és holnap ugyanígy lesz a nap, mint ma.... valami biztos volt, mert elvileg holnap már ott ebédelt volna, most nem értem, hogy végül miért nem ehet holnap már ott. El tudják rendesen húzni ezt az oviszoktatást, mint a rétestésztát...

De azt mondja P, hogy már nem hüppögött, tehát ez elvileg azt jelenti, hogy a vége felé nem sírhatott annyira hisztérikusan, mert olyankor nagyon sokáig még néha fel-felhüppög, de ez most nem így volt. Szóval nem értjük, hogy mi lehetett, de mindegy... holnap ugyanilyen nap.

Hazajöttek, ebédeltek és ügyesen elaludt....

Megbeszéltük P-vel, hogy holnap is ő viszi Bennyt, én pedig majd megyek érte, most azért próbálgatjuk, hogy ne én vigyem, hátha hatásosabb...Muszáj valamit kitalálnunk,mert lassan tényleg dolgoznom kell, és jó lenne, ha addigra Benny már kényelmesen ott tudna aludni és nem kellene még azon idegeskedni, hogy vajon mi van az oviban és hogyan tovább....

12. nap

 

 Haladunk, haladunk....

Ma reggel P is jött velünk, megnézte, hogy holnap mit hova kell majd pakolnia, ha ő viszi Bennyt. Érdekes módon, így Benny nem sírt annyira, mint mikor kettesben megyünk, talán mert fura volt neki, hogy az apukája is jön az oviba. Néha próbálkozott, de nem olyan durván, ahogy szokott...

Persze, mikor P elköszönt, hogy akkor ő megy dolgozni, mi pedig be a csoportba, akkor megint sírás következett és úgy kellett behúznom a csoportba, ahol már pár gyerkőc bent volt. Ma már csak két anyuka és egy apuka volt bent, mindhárman 9-kor eljöttünk.

Benny egyből kérte a cumit 8-kor, picit sirdogált, de kb. öt perc múlva már csúszdázott, játszott, még az ikerlányokkal is autózott, aranyosak voltak. Főzött a kiskonyhában, jött-ment, odamerészkedett az ovónénikhez, játszott a gurulós akármikkel, szóval feltalálta magát.

9 előtt kezdődtek a búcsúzások a szülőktől, akkor nagyon sírt, csimpaszkodott rajtam, úgy kellett lefejteni rólam a Mariának, én kijöttem és eljöttem haza... Az uzsisdobozából ítélve ma még nem igazán reggelizett sokat, szinte minden itt maradt a dobozban, de sebaj, lesz az majd jobb is...

11-re mentem vissza, furcsa volt a nagy csend, kiváncsi voltam, hogy vajon mi történhetett az elmúlt két órában.. Benéztem, középen ült Maria, könyvet olvasott, a gyerekek körben állták, figyelték csendben, Benny is ott állt, cumival a szájában, és érdeklődve figyelte. Mondták, hogy mindjárt kihozzák őt, várjak kint, de végül kiküldték egyedül, így nem tudtam meg, hogy milyen volt a délelőtt, de talán nem sírdogált már annyit, nem tűnt frissnek a hüppögése. :) Picit még sírdogált ott nekem is, de aztán örömmel indult velem hazafelé.

Megnéztük, hogy mi lesz az ebéd csütörtökön és pénteken, mert elvileg ott fog ebédelni már, érdeklődve figyelte a konyhában is a szakácsnénit.

Holnap P megy vele, busszal mennek, 9-kor ő kijön, és 11-re megy vissza, kiváncsi leszek nagyon, hogy vele majd hogy viselkedik. Szerintem minden játékot megmutogat majd és nagyfiús lesz. :)

Napról napra jobb lesz az ovizás, ma már azért láttam rajta, hogy lazább, felszabadultabb a gyerekek között, bátrabb, kezd belejönni, de nem kiabálom el.... :))) Holnap új nap, ráadásul P-vel, biztos ügyes lesz! :)

11. nap

 Megkezdtük a 3. hetet az oviban...

A hétvége nyugisan telt, de tegnap Benny már kezdte mondogatni, hogy "nem ovi, nem ovi", mikor szóba került, hogy hétfőn újra ovóda. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy miért is jó az ovi, de elég kevés sikerrel, nem lett boldog a szó hallattán...

Ma reggel megint elég nyűgös kedvében volt, sírdogált, hogy nem akar oviba menni, de azért elindultunk és 8-kor már az ovi parkolójában voltunk, pont akkor, mikor a templomban harangozni kezdtek, így mivel azt mindig érdekesnek találja, el is felejtette egy kis időre a sírást.

Besétáltunk az épületbe, a lépcsőn már sírni kezdett és vissza akart fordulni, de nem hagytam, az öltözőben krokodil könnyekkel sírdogált, az ikrek csak lesték. Ők már nagyon ügyesek, apuka beviszi őket, puszit kap és kis sírással, de a lányok elengedik és utána már tök jól elvannak... ők már ott is alszanak, ügyesek nagyon.

Na, mi is bementünk a csoportba, Benny még szipogott, kapott cumit, azzal kicsit megnyugtatta magát és végülis szinte csak pár percig ült az ölembe, utána már el-elmerészkedett játszani. Pár kis pajtása éppen egy papírsárkányt festett, mindenki kapott egy-egy fehéret és festék flakonokkal pöttyözhették szép színessé őket, ezt érdeklődve figyelte Benny és 8 óra 25 perckor már ő is festegetett.... csak lestem, hogy ma ilyen hamar ment a felolvadás, de persze, én is ott voltam bent, így könnyebb mindig...

9 előtt nem sokkal búcsúzni kezdtek az anyukák, akkor picit sírdogált ő is, mert azt hitte, hogy megyek, de mondták az ovónők, hogy ma még maradjak bent, majd reggeli után menjek megint ki, mint pénteken... úgyhogy megint én maradtam egyedül anyuka, a gyerekek sírdogáltak, de aztán a kaja láttán megnyugodtak.

Benny ügyesen evett, de a cumit nem akarta kiengedni a kezei közül, pedig próbáltam vele én is tárgyalni ez ügyben... néha bohóckodott, vagy éppen dacolt, nem ült a székre, de a végén a vízíváshoz megint visszaült ügyesen.

A reggeli után éneklés következett megint, ezt már ügyesen csinálta a többiekkel, ahol fel kellett tenni a kezet, ott felrakta, ahol dobogni kellett a lábakkal, ott dobogott, tehát ragad rá valami. :) A cumit utána el tudtam végre csenni tőle és játszott ügyesen, aztán kijöttem "wc-re"....

Na, akkor utána volt egy kis sírás, inkább kimentem az ovi elé, sétáltam picit, bár elég hideg volt, mert időközben észrevettem, hogy lejöttek a tornaterembe, ahonnan pont ki lehetett látni a főbejáratra, úgyhogy nem akartam rizikózni, hogy esetleg meglát Benny, mikor osonnék vissza, így kint maradtam. Fél 11 után visszamentem, addigra már visszamentek, hallottam néha, hogy sírdogál, de nem volt vészes.

3/4 11-kor bementem érte a csoportba, akkor is épp sírdogált, de mondták az ovónők, hogy nem volt annyira gáz, néha sírva fakadt, de aztán megnyugodott, ahogy ők mondták : "es wird schon" azaz "meglesz ez".... :))) Hát így legyen...

Hazafelé még hüppögött egy kicsit, és dacoskodott, holnap P is jön velünk reggel, hogy megnézze, mit hol talál majd, mert szerdán csak ő fog menni Bennyvel, nagyon úgy néz ki a dolog.

A terv az, hogy csütörtökön már ott ebédel Benny és jövő héten ott alszik, tehát rá kell kapcsolni és neki is el kell fogadnia, hogy az ovi a kis élete része lett most már... Egyébként jól érzi magát, odamerészkedik az ovónénikhez, gyerekekhez, csak azt kell még megszoknia, hogy már anya nem lesz mindig ott és ez megy neki a legnehezebben. Más az, ha anyára vagy P anyukájáékra hagytam eddig sokszor, nem ugyanaz.... már érzi, hogy itt valami másról, valami kötelezőről, valami állandóról van szó...

Ja, és még abban vagyok tanácstalan, hogy vajon ma kapjon matricát vagy ne? :)))) Megérdemli szerintetek, vagy mivel azért kicsit sírdogált, ma ne kapjon, hogy tudja, miről is van szó pontosan... de vajon érti, hogy miről is van szó pontosan a matricagyűjtésben??? :) mert azt érti, hogy a nagy ajándék azt jelenti a 10 után, hogy opa elviszi a repülőkhöz.... :)))) Adnátok vagy sem? :)

10. nap

 2. hét is kipipálva...

Nos, a mai ovizás is véget ért, kisebb sikerélménnyel, haladunk, haladunk.....

Tegnap este megcsináltam a táblázatot Bennynek, ami úgy néz ki, hogy le van bontva 5 nap, mindegyik alatt kis hely és az 5. után egy kis ajándék képecske. Aztán jön a 6.,7.,8.,9.,és 10. nap, alatt kis hely és utána egy naaaaagy ajándék képecske.

Este elmagyaráztam neki, hogy minden egyes ügyes ovis nap után kap egy matricát és 5 matrica után kis ajándékot kap, a 10. után pedig az lesz a nagy ajándéka, hogy Opa (P apukája) elviszi a repülőtérre repülőket nézegetni. Elvileg megértette, mert mutatja azóta is a nagy ajándékra, hogy "repülő, opa". :)

Ehhez képest reggel már úgy kelt, hogy sírt az ágyában, hogy "nem ovi, haza, suzi, nem a ovi".... az ovi szó hallatára is már üvölteni kezdett. Mikor feldobtam neki, hogy ha nem hisztizik és ügyesen ovizik ma, akkor délutánra itt lesz Ircsi mami és Pisti papi Rácalmásról, egyből abbahagyta a sírást és már csak az ő nevüket mondogatta és azt, hogy "ajándék" :D :D

Nagy nehezen felöltöztettem, de azért ellenkezett, itthonról sírva indult el, a kocsiig is feszkózott, majd a kocsi előtt bevetett még egy próbálkozást: "anya, fáj a pociiiiii". Rafkós, rafkós...

Mindegy, végre odaértünk az oviba, megint nem akart jönni, de találtunk egy gesztenyét, így az elvonta a figyelmét, mondtam, hogy felvisszük, megmutatjuk, de fent már megint sírt, menekült volna. Átöltöztünk, bementünk, üvöltés, sírás, cumi.... cumi után kicsit lenyugodott, hüppögött és megint bevetettük, hogy menjen a székre át sírni, ha arra van szüksége. Ma kb. háromszor ment (tegnap sokkal többször) és láss csodát, fél 9-kor már ő is játszott, elmerészkedett mellőlem, de azért vissza-visszajött.

9-kor kimentek a hátizsákokért, amiben az uzsi van, akkor kicsit sírdogált, mert a többi anyuka akörül ment el, és félt, hogy én is megyek, de maradtam ma is (egyedüli anyuka, ma már mindenki elment). ügyesen megreggelizett, nem sírt, megint koccintott az egyik iker kislánnyal, nagyokat kacagtak. Megitta az egész csésze vizet, aztán ment át a terem másik felébe az énekléshez lecsücsülni.

Az éneklést is érdeklődve hallgatta, volt, amit már picit együtt csinált a többiekkel. Természetesen a gumimaciért elsőként állt be az ovónénihez, ilyenkor nem fél a többi gyerektől. :D

Ma megint nem mentek ki az udvarra, pedig nagyon akart rollerezni és vonatozni, de nem találták annyira jó időnek az ovónők a mai időjárást, így bent maradtak, viszont így én ezt kihasználva, hogy éppen játszott, szóltam az ovónőknek, hogy próbáljuk már meg, hogy kimegyek kicsit, mondjuk azt, hogy wc-re, mert kiváncsi vagyok, hogy reagál és azért egy kicsit rá kellene már kapcsolnunk...Nem voltak ellenére, megbeszéltük, hogy megkapja a cumit és leültetik a székre megint, mint én szoktam, ha nagyon sírna.

Kijöttem, mondtam, hogy elmegyek wc-re, sietek majd, Benny sírva fakadt, de aztán aránylag hamar megnyugodott.... néha hallottam hüppögést, de nem voltam benne biztos, hogy őt hallom e. Az öltözőben ültem, nem mentem messzire. 10 órától fél 11-ig kint voltam, akkor jött a nagymama az egyik pici fiúért, és utána kihozta Maria Bennyt is, hogy "itt van anya, már végzett is, látod?"... nem sirt, de cumi volt nála, mindegy, ha ez kell most neki, akkor ez kell, itthon nem cumizik és az oviban is, mikor már megnyugszik, elrakjuk.

Hazajönni megint nem akart, játszott volna tovább...

Mariaval kicsit elbeszélgettem és mondtam, hogy kicsit jó lenne rákapcsolni, mert az a probléma, hogy a régi helyemre nem tudok visszamenni, ezért keresem most az állást és akár most is már kezdhettem volna egy helyen, de mivel nem tudok mit mondani az ovis tempó miatt, így elveszett az az állás... szerencsére partner volt ebbe, azt mondta, hogy akkor jövő héten megpróbáljuk már úgy, hogy hét második felében megpróbáljuk, hogy Benny ott ebédel és következő héten pedig ott alszik a vége felé... Hát jó lenne, és ha sír, akkor sír, majd egyre kevesebbet fog, ezt már látjuk... rafkózik rendesen, de majd beletörődik, amennyire tudunk, segítünk, de nem húzhatjuk hónapokig sajnos.

Jövő héten P is megy majd egy-két nap, hátha vele másképp viselkedik majd Benny, mint férfi a férfival! ;) :)

Azért ma kapott egy matricát a mai naphoz, mert aránylag ügyes volt az oviban és így láthatja, hogy nem érdemes sírnia, anya visszamegy hozzá és ha ügyesen eljátszik, akkor még matricát is kap és persze nemsokára ide ér Ircsi mami és Pisti papi is, akkor aztán lesz nagy öröm.

Úgyhogy most hétvége, két nap pihi, hétfőn folyt. köv., ugyanilyen nap lesz, mint ma... picit megint majd kijövök "wc-re"... aztán meglátjuk...

9.nap

 Van remény! :)

Kezdeti sírások után a végére már minden flottul ment! :) De végig bent voltam...

Reggel megint lelkesen ébredt Benny, jött is ügyesen a kocsival, de amint kiszálltunk és elindultunk az ovi bejáratához, visszaszaladt a kocsihoz és sírt, hogy "suzi, haza!!!!" Próbáltam vele először tárgyalni, alkudozni, de a vége az lett, hogy én vittem fel a kezemben az öltözőbe...Elvittük a kedvenc pingvinét is, arra gondoltam, hogy minden nap hozhat egy itthoni barátját, hátha az is segit majd neki picit.

Az öltözőben sírt, nem akart együtt működni, aztán nem akart bejönni a csoportba... először kint hagytam az öltözőben, de pont akkor ment haza az ikrek apukája, aki vigasztalni kezdte, így gyorsan inkább kimentem, és bevittem. Bent megint sirdogált, én leültem egy sarokba a Pinguval, ő pedig jött az ölembe. Elveimet félretéve ma megint kapott cumit, azzal egy fokkal nyugodtabb volt, mert mondtam neki, ha sír továbbra is , akkor elrakom a cumit és opa sem jön délután hozzá. Sírdogált, többször rákezdte megint, hogy "haza, suzi" stb... és ma taktikát változtattam. Ahelyett, hogy simogattam volna, vigasztaltam volna, átküldtem a kis asztalokhoz, hogy üljön le egy kis székre és csak akkor jöjjön vissza hozzánk, ha megnyugodott... el is indult, mint itthon mindig, mikor a szobájába megy sirni. Az ovónők először néztek egyet, de elmagyaráztam, hogy itthon is így szoktuk, és ez működik, mert ha vígasztaljuk, akkor még jobban rázendít, de ha így mindig elvonul, akkor egy idő után megnyugszik és belátja, hogy nincs sok értelme a hisztinek. Lehet, hogy néha akár 30-szor is be kell küldeni, de aztán befejezi... mondták, hogy oké, ezt ők is jónak találják, némelyik gyereknek erre van szüksége és tényleg fontos a következetesség. Tehát elkezdtük ezt "játszani"...

Elment, üldögélt kicsit, sirdogált, visszajött. Megkérdeztem, hogy megnyugodott e, mondta igen, üldögélt rajtam is kicsit, mikor megint sírni kezdett, megint elvonult és így tovább...Nem mert a játékokhoz közeledni, de figyelni kezdte a többieket egyre jobban. És egyre kevesebbet sirdogált, egyre kevesebbet mondogatta a suzit... 9-kor megint sírni kezdett, mikor be kellett hozni a hátizsákot az uzsijukkal. Végül beültettem két nyugodt kisgyerek közé, az egyik ikerlány és a kis kedvencem közé. Nem sírt, végig eszegetett, néha azért bevette a cumit, ült nyugodtan. A végén ittak egy-egy kakaót, vizet, ki mit, és nagyon figyelgette a kisfiút, aki mellette ült. Így mondtam neki, hogy koccintson vele, és szépen, lassan, óvatosan odakoccintotta a csészéjét Ryan csészéjéhez. :)))) És nevetett hozzá, tetszett neki... onnantól pedig mintha kicserélték volna, részt vett az éneklésben is, játszott, el-elmerészkedett tőlem, fél 10-kor már újra a régi Benny volt.

Én ma is végig bent voltam, de a legvégén már alig jött oda hozzám, belemerült a játékokba, játszott az ovónénivel, egy-két gyerekkel is. Egyszer elcsúszott, beütötte a száját és meg is harapta, picit vérzett, de bátran és ügyesen türte, ahogy fertőtlenítette neki Maria.

Kb. negyed 11-kor elvettem a cumit is tőle, hogy már nem kell, de majd legközelebb is megkapja, ha kell, de mára már elég volt és odatettem a többi gyerkőc cumijához. Nem volt hiszti, tovább játszott, dumált, brümmögött. A végén már olyan jól elengedte magát, hogy sikerült az oviban kakilnia is, ez már tényleg egy lépés előre, mert nem igazán szokott idegen helyen kakilni. :))))

Negyed 12 után indultunk haza, mire mindenki hazament, az ikrek maradtak egyedül az újak közül, mert ők ma már megpróbálnak ott ebédelni és ott aludni.

Délután még be kell szereznem valami jópofa matrica sorozatot, mert a tegnapi, doktornéninél kapott matrica mellé igértem neki ma egy újat, ha ügyes lesz az oviban és végülis a kezdeti nehézség után a mai napra kiérdemelt egyet. :) Hátha ez is majd motiválja, 5 után kaphat egy ajándékot, azt terveztem. ;) :)

Ja, ma P nem jött velem, viszont megbeszéltem az ovónénikkel, hogy ha nehézség lesz jövő héten, akkor lesz nap, mikor P megy majd be, hátha vele nem cirkuszolna úgy, mint velem. Kipróbálnánk azt is, de inkább abban reménykedek, hogy nem lesz rá szükség, mert Benny rájön, hogy az ovi egy csudajó hely...

Gyerekorvosnál

 Ma már dél előtt picivel letettem Bennyt aludni, mivel 14:20-ra volt időpontunk a gyerekorvoshoz, miután múlt héten benéztem és szerda helyett csütörtököt írtam a naptárba és szerdán jöttem rá, hogy félreírtam... úgyhogy gyorsan mára kaptunk egy új időpontot, csak sajnos korán volt, mert Benny elvileg fél 3-ig szokott aludni.

Kicsit nehezen ébredt így is, nyűgös volt, de a mai nap után ezen már nem csodálkoztam... azért ki tudtuk könyörögni az ágyból és időben oda is értünk.

Megmérte az asszisztens csajszi, 16,25 kg és 102 cm, jó öt centit nyúlt 2,5 hónap alatt. Hízni csak 25 dkg-t hízott, de már nem is kell gyorsan híznia, ez normális.

Megvizsgálta a doktornéni, mindent rendben talált, a nátha nagyon úgy tűnik, hogy egyik fele az "ovis nátha", ami legalább fél évig most kísérni fogja, mivel bekerült egy közösségbe, gyerekek közé, így lesz, mikor erősebb lesz, lesz, mikor enyhébb, de mindig jelen lesz. A másik fele a náthának, a nyűgösségeknek és a durva kakilásoknak pedig a jobb felső utolsó fog, ami időközben kibújt. Nekem nem tűnt fel, mert nem hagyja Benny megnézni, és én inkább alul vártam, de a doktornő szerint ez friss fog, pár napos lehet maximum, tehát ettől is folyhatott az orra, lehetett láza, lehetett híg a széklete és lehetett extra nyűgös... érdekes,hogy pont most nem fogtuk a fogára a hisztiket, pedig eddig mindig azzal intéztük el, hogy "biztos jön a foga" :)

Tehát a fog is ludas lehet a nehezebb napokban... de ettől még nem lettem jobban, de igyekszek holnap megint pozitivan hozzáállni a dolgokhoz. P nagyon jönni akar velem, bár én úgy gondolom, hogy neki jobb lenne jövő héten próbálkoznia, ha addig nem lenne javulás. mindegy, majd meglátjuk a reggelt.

Kapott ma Benny influenza oltást, és mivel nem sírt, kapott a doktornénitől a polójára egy matricát, egy lovaggal, hős lovaggal. Lefordítva a jelentése talán "bátor lovagot" jelent, mindenesetre nagyon büszke volt a matricájára, felragasztottam a pelenkázó fölé, ahol a kis barátairól vannak a fotók. Este azt találtam ki, hogy ha az oviban ezentúl nem fog sírni és ügyes lesz, akkor esténként kap majd egy-egy újabb matricát a lovag mellé... úgy tűnik, hogy megértette, mert mutatta, hogy hova ragasztjuk majd fel, de szerintem holnap , az oviban már el fogja felejteni a matricákat is. De ne legyen igazam!!! :)

8. nap

 Nehezen tudom elképzelni, hogy ennél a napnál lehet rosszabb....

Ma Benny 7 körül már ébren volt, megitta a tejet, játszott picit P-vel, aztán 8 előtt indultunk az oviba. Megint mondogatta az ovit, egyszer elénekeltük az ovis dalt, és már ott is voltunk. Befelé menet egyszer már mondta, hogy "nem ovi, suzi" , tehát hogy inkább visszaszállna a suzukiba, de megnyugtattam, hogy ma én is ott leszek vele és csudajó lesz az oviban.

Ügyesen átöltöztünk és már indult is befelé, köszönt és játékok után nézett, míg én leültem egy sarokba. Már ott volt az ikrek apukája, két anyuka és éppen akkor ért oda a nagymama is az unokájával és egy apuka is a kisfiával. Tehát teljes volt majdnem a csoport.

Bennynél pedig mintha valami kattant volna, egyik percről a másikra nem akart elmozdulni az ölemből és hirtelen pedig sírva fakadt és egyfolytában azt kiabálta, hogy "haza, suzi, apa", közben pedig nagyon sírt. Próbáltam megnyugtatni, elvonni a figyelmét, de nem igazán sikerült. Ami nekem furcsa volt, hogy egyik ovónéni sem jött oda, hogy próbáljanak valamit ők is tenni az üvöltő gyerekkel, teljesen rám hagyták, ami egyik oldalról érthető, másikról pedig nekem azért nem, hiszen nemsokára nekik kellene rá is vigyázniuk, tehát meg kellene nekik is tanulni szerintem, hogy mivel tudnak rajta ilyenkor segíteni... na, mindegy, ma elég negatívan gondolkodok az ovódáról, de remélem, hogy ez jobb lesz...

Szóval Benny nem akart megnyugodni, pedig mondogattam, hogy nem megyek ma haza, ott maradok vele. Közben az ikrek apukája hazament, a kisebbik lány megint nagyon sírt, de utána már semmi gond nem volt vele, jól eljátszottak mindketten. Johannes anyukája is elköszönt, ő is sírt kicsit, de utána egész délelőtt már nem sírt. Aztán még a két kicsik anyukája és az apuka is elköszönt, ők is sírtak, egy kisfiú nyugodott meg nehezen, de mindeközben Benny végig üvöltött, sírt, mikor milyen hangerővel....

A nagymama és én maradtunk végül a csoportban, jött a reggeli, Benny ott is feszkózott, azért írok feszkót, mert a végén már tényleg nem tudta, hogy miért sír, egyszer az egyik székre mutatott, hogy oda akar ülni, aztán a másikra, ez itthon is néha szokta csinálni, de én ráhagyom és egy idő után megnyugszik. Azért megette szinte az összes reggelijét, de közben rá-rázendített. A reggeli után gondoltam kipróbálom, hogy adok neki cumit (bár nem vagyok nagyon oda ezért), ez egy kicsit segített, de cumival is tudott sírni...

Az éneklést az ölemben ülte végig, megint sírt, egyfolytában haza akart menni az autóval. Éneklés után az öltőzőbe mentünk, hogy kimehessünk az udvarra, azt is végigüvöltötte, de nem csak ő, majdnem mindenki, még a régi gyerekek is. :(((

Először nem akart az udvarra menni, de aztán kint talált tricikliket, rollert, játszott a favonaton, ott már jól elvolt, nem sírdogált és engem sem nagyon keresett.

11-kor eljöhettünk haza, mondanom sem kell, hogy hazajönni nem akart, ment a cirkusz, az autóból itthon nem akart kiszállni, nem akart feljönni, leült a földre, szóval ma elég nehéz vele és én is eléggé magam alá kerültem.

Neki nem mutatom, de ma nagyon elkeseredtem, hogy ennyire nehezen veszi az akadályt, egyre jobban kellene mennie a beszoktatásnak, de nála ez egyre rosszabb lesz. Ráadásul az ovónők is észrevették , hogy bezárkózik a gyerektársaságban, mondtam nekik, hogy pár hónappal ezelőtt ez a helyzet sokkal rosszabb volt, mára már aránylag javult.

az ovónők szerint is idő kell neki, hogy megszokja, már nincs egyedül, nem körülötte forog a világ, és ezt ő nehezebben dolgozza fel, de ne aggódjak, be fog szokni ő is, csak több időt igényel... türelem, türelem , türelem.

Emellett pedig viaskodok kicsit magammal is, mert az elején sem volt annyira szimpi ez az ovóda, de P meggyőzött, mert hogy ő is odajárt és hogy milyen szuper nagy kertje van (ez igaz) stb... már a beiratkozás sem ment egyszerűen, nagyon káoszos az ovivezető, és most, lassan másfél hét után is úgy érzem, hogy 2 ovónő 15 mini gyerkőcre kevés. Úgy mindenképp, hogy abból 8 új gyerek van, a legkisebbektől a mi 'lóbébinkig".

Lehet, hogy mindenhol így van, de nekem ez fura. Nekem az is fura, hogy az udvaron az ovónők egy-két gyerekkel foglalkoznak, de többen is igényelnék a figyelmet. És az is fura, hogy néha egymással beszélgetnek, míg a gyerekek és köztük az egészen minik éppen egy dombtetőn próbálkoznak műanyag talicskával lecsúszni a csúszdán...

Viszont azt már eldöntöttem, hogy ha Benny még a héten ilyen napokat tartogat, akkor az itthoni módszeremet be fogom vetni ott is, mert ennek így nincs értelme, hogy simogatjuk, nyugtatgatjuk, hiszen nem hülye gyerek már, rafinált, tudja, hogy mit hogy tud elérni.

Itthon, ha cirkuszol (és ezért sokan szívtelennek tarthatnak, de nekünk ez jött be), akkor közlöm vele, hogy én erre nem vagyok kiváncsi és gondolja végig, hogy van e értelme elrontania a napot, a játék idejét sírással, hisztivel és beküldöm a szobájába, leül a kisszékre "gondolkodni", ha ki akar jönni, visszaküldöm, amig sír és csak akkor jöhet ki, ha megnyugodott. Ha kell, ezt eljátszuk akár húszszor is, de egy idő után belátja, hogy ennek sok értelme nincs és lenyugszik.

Azt beszéltük P-vel, hogy lehet, hogy van előnye is ennek, hogy hetekig szoktatják be az anyukák a gyerekeket az oviba, de vannak olyan gyerekek is, akiknek hamarabb menne, ha mondjuk sírnának kettő-három-négy napig, de utána belenyugodnának, hogy ennek így kell lennie és megszoknák, mert nincs más választásuk. Nem tudom, hogy melyik a jobb, egyenlőre és a mai nap után nem érzem úgy, hogy nekünk jót tenne ez a hosszú beszoktatás....

Ráadásul hazafelé jövet is cirkuszolt Benny, leült a járda közepére, hogy ő nem jön tovább, hazaérve nyakik kakás volt, olyan szinten telepakolta a pelenkáját, a végén tusolnom kellett őt, annyira durván összekente magát, még a füle mögött is kaka volt... az volt az a pont, amikor én is majdnem sírva fakadtam, mert ezt a mai napot más már nem tetézhette meg, mint hogy nyakik összekakálja magát....

most már nevetnék és sírnék az egészen, és úgy érzem, hogy fáradok.... P persze pattog, hogy bejön holnap és majd "rendet tesz", de cirkuszra nincs szükség, viszont azon már gondolkodtam, hogy esetleg jövő héten P-t kellene küldenem pár napot, hogy vajon nála is rafkózik e így Benny, vagy csak nálam....tanácstalan és kicsit elkeseredett vagyok, ma speciel nehezen tudom elképzelni, hogy van fény az alagút végén. :((((

7. nap

 A helyzet kezd rosszabbodni....

Azt hiszem, hogy Benny kezd rájönni, hogy ez az ovi most már egy állandó dolog lesz az életében, így a mai nap is elég nehezen ment sajnos.

Reggel lelkes volt, hogy megint ovi, simán jött velem a kocsihoz, énekeltünk, megbeszéltük, hogy nem kell sírnia, mert ő már nagyfiú és anya csak dolgozni megy, de majd siet vissza stb...

8 után nem sokkal értünk oda, már volt pár kispajtás, az ikrek apukája, a legkisebb kislány az anyukájával, éppen akkor ért még oda az egyik nagymama a kisunokájával és Johannes az anyukájával. Benny mindenkinek köszönt, egyből ment játszani, de ma többször odajött hozzám, az ölembe ült, ölelgetett, odabújt hozzám. Szerintem már érezte, hogy mi következik....

Megvártuk, míg az összes gyerek odaér, és megint az ikrek apukája búcsúzott el legelőször a lányoktól 3/4 9-kor, az egyik kislány megint nagyon sírt, rúgkapált, ettől Benny megijedt és el sem mozdult az ölemből... Johannes is egyből sírva fakadt, Benny pedig csimpaszkodott belém. Egy nyugodtabb pillanatában aztán mondtam neki, hogy nekem is lassan mennem kell dolgozni, ő addig itt marad az ovónénikkel, bólintott egyet, hogy oké, odament egy játékhoz, én addig elköszöntem az ovónéniktől, indultam volna ki, mikor Benny odaszaladt hozzám és sírni kezdett, hogy "maamaaaaaa". Sosem mondja nekem, hogy mama, mindig "anya" vagyok, de szerintem látta a kislányoktól, kisebb gyerekektől, ezért mondta nekem is ezt.

Nagy nehezen ki tudtam jönni, Maria elvonta kicsit a figyelmét, mentek főzni, de hallottam lent, hogy még sírt, de eljöttem... úgy voltam vele, hogy nemsokára reggeliznek, az majd talán kicsit kizökkenti a sírásból...

Abban maradtunk , hogy ha nem hívnak, akkor 3/4 11 és 11 között megyek vissza, mondtam az ovónőknek, hogy legvégső esetre van a kis szatyorjában egy cumi, ha nem tudják megnyugtatni, akkor felőlem odaadhatják neki.

10:15-kor csörgött a telefonom, hogy menni kellene Bennyért megint... Pár perc múlva ott voltam, kint voltak az udvaron, Benny és a kis Johannes épp Mariaval volt külön, Benny szájában a cumi és hüppögött éppen, de szerintem nem volt vészes. Persze, mikor meglátott, megint picit legörbült a szája, és nem akart hazajönni, játszani akart, de olyankor már nem lehet, el kell jönni. Kifelé jövet még mondta, hogy holnap ovi...

Megbeszéltük a Mariával, hogy holnap nem jövök el, hanem mindig kimegyek, visszamegyek, mert úgy látják, hogy Bennynek kicsit több idő kell, ne kenődjek el, ez teljesen normális, hogy némelyik gyereknek több időre van szüksége, némelyik pedig hamarabb beszokik. Kicsit ma elszontyolodtam, hogy mégsem megy olyan könnyen ez a beszoktatósdi, de tudom azt is, hogy olyan még nem volt, hogy ne szokják meg az ovit, csak hát idő kérdése és persze türelemé... nem szidjuk le Bennyt , hanem inkább többször beszélgetünk az oviról és arról, hogy miért jó az ovi stb... A héten még tuti, hogy nem fog ott ebédelni, kicsit lassítanak a tempón...

Azért azt jó lenne elérni tényleg, hogy szeptember végére már nyugodtabb legyen az ovizás, mert október elején kilátásban van egy munkahelyem, tehát jó lenne addigra nyugodt szívvel az oviban hagynom Bennyt.... de addig még van egy kis idő, és én hiszem, hogy neki is jobb napok következnek.

Mondjuk, az is bezavarhatja most szerintem kicsit, hogy picit náthás, a hangja is elég érdes, holnap amúgy is mennénk a gyerekorvoshoz, úgyhogy majd megnézi. Mert eddig néha nurofent adtam neki, és vitamint, de pontos diagnózist én sem tudok, csak sima náthának tűnik, néha hőemelkedéssel, de reggelente nincs láza, ezért mentünk az oviba. Most mondjuk jól telepakolta a pelust, hasmenés jelleggel, remélem, hogy ez nem a betegséggel függ össze, mert az nem lenne jó..... holnap ovi, délután doki, akkor már okosabbak leszünk, hogy pontosan mi a gond. De délelőtt még lightos ovizás lesz, nem szenvedtetjük feleslegesen...

Új hét, 6. nap

 Könnyen indult, sírással végződött...

Benny már várta a hétfő reggelt, hogy újra mehessen oviba, éjjel picit köhögött, de reggelre megint nem volt semmi baja, a kicsit náthás hangján kívül. Nem folyt az orra, nem tüsszögött, lázas sem volt, így elindultunk az oviba.

Odafele megint énekelgettük az ovis dalocskát, egyre jobban csinálja már velem a feladatokat, a parkolóban már tudja, hogy merre kell indulni, hogy most megyünk az oviba stb... felmentünk az öltözőbe, ő már ment volna be a csoportba, gyorsan átvettük a cipőjét, én is lepakoltam és bementünk. Köszönt az ovónéniknek, körbenézett, én is leültem egy kicsit, Benny pedig főzni kezdett a konyhában. Az ikrek apukája épp akkor lépett le, mikor mi bementünk, így szegények nagyon sírtak, az egyik kislányt már pénteken is nehezen tudták megnyugtatni, ma is ő sírt jobban, a másik egész jól eljátszott.

Hamarosan lelépett a következő anyuka, akinek a fia a múlt héten nem igazán sírt, de amint kilépett ma az anyukája, nagyon keservesen sírni kezdett... az ovónénik vígasztalták, mikor picit lenyugodott, akkor kellett nekem is mennem, fél 9 volt. Elköszöntem Bennytől, mondtam neki, hogy elmegyek dolgozni, ő addig megint marad az ovónénikkel és a gyerekekkel, megreggelizik szépen, játszik még egy nagyot és utána jövök is érte. 11 órát mondtak, hogy addigra menjek vissza, már nem kell az öltözőben ülni...

Benny megértette, adott egy puszit, ment főzni, játszani, én pedig eljöttem....

Fura volt, hogy nincs velem, elmentem végül bevásárolni, keresték is a Billában, hogy hol van a kis barátjuk. :) a szalámis pultnál is adta az eladónő automatikusan a párizsit, meg is lepődött, hogy én köszönöm, nem kértem a kóstolót. :))))) Akkor vette észre, hogy nincs is nálam Benny. :D

Utána hazajöttem, tornáztam kicsit, összedobtam ebédre a párizsi salátát és éppen fotókat válogattam össze, mikor 10:23-kor csörgött a telefonom, az ovi volt az, hogy tudnék e már most Bennyért menni, mert sír már egy ideje és nem tudják igazán megnyugtatni...

Na, rögtön kocsiba vágtam magam, kb. 5 perc múlva ott is voltam, kint voltak az udvaron, de Benny épp a Maria ovónénivel az ajtóban állt a nagyobbakkal, gondolom, mondta neki a Maria, hogy mindjárt jövök, nézzék meg, hogy itt vagyok e... már nem sírt annyira, inkább csak szipogott, de mikor meglátott, kicsit legörbült megint a szája. Kérdeztem, hogy mi volt, mondta, hogy úgy alapjában véve jól elvolt ma is Benny, de ha a kicsik elkezdtek sírni, attól megijed és ő is sírva fakadt. De jól evett reggelinél, és most az udvaron az volt a baj, hogy nem tudta elfogadni, hogy más gyerekekkel is játszik az ovónéni, egyedül nem akart eljátszani semmivel, hanem vitte volna az ovónéniket, akiknek más gyerekkel is foglalkozniuk kell... Tehát annyira nem volt vészes, csak úgy voltak vele, hogy mivel még van időnk, így ne stresszeljük feleslegesen Bennyt, úgyhogy hazahoztam.

Úgy volt, hogy holnap már ott fog ebédelni, de így ez most tolódik, majd meglátjuk, hogy hogyan tovább. Szerintem holnap is olyan nap lesz, mint ma volt, hogy elküldenek, aztán ha nem hívnak, akkor legkésőbb 11-kor kell érte mennem.

Hazafelé elmagyaráztam Bennynek, hogy neki nem kell sírnia, ha a picik sírnak, mert ő már nagyfiú és ne féljen tőlük, nemsokára már ők sem fognak sírni az anyukájuk után, de sajnos minden anyukának dolgoznia kell, mint ahogy nekem is , így nekik is majd meg kell szokniuk az ovit, mert az egyébként pedig egy szuper hely.

Mikor kérdeztem, hogy jövünk e holnap is oviba, lelkes "igen" volt a válasz!!! :))))

Itthon még azért elmondtam neki még egyszer, hogy holnap már nem kell sírnia, mert jövök majd vissza érte, csak már picit dolgoznom kell, és ő nyugodtan érezze jól magát az oviban, játszon a gyerekekkel, játékokkal, de ne sírjon, senki nem bántja. Bólogatott, mint aki érti, hát kiváncsi leszek...

Majd még este is beszélgetünk erről kicsit, hiszem, hogy ha ezt hallja többször, akkor az is segít neki.

P kicsit kiakadt, hogy a két ovónő nem képes megnyugtatni a síró gyereket és hogy majd ezentúl mindig felhívnak, hogy menjek a síró gyerekemért? Én ebben amúgy nem találok most még semmi kivetnivalót, hiszen 6. napja ovis Benny, minden új neki, szerintem ez most még teljesen elfogadott, hogy néha sír és nem találja a helyét és az ovónőknek 15 gyerekre kell figyelniük, majd napról napra jobb lesz a helyzet az újakkal. Nyilván, hogy három hónap múlva már én sem fogok tudni Bennyért menni, ha sír, azt már nekik kell megoldaniuk, de szerintem 6. napon ennyi belefér, mert egyébként ügyesen veszi az ovis akadályokat Benny...

Holnap majd meglátjuk, hogy milyen napja lesz, drukkolok, hogy minden jól alakuljon, napról napra jobban....

5. nap

 Az első hét kipipálva! :)

Sajnos az éjszakánk nem volt jó, Benny fél 1-kor nyöszörögni, sírdogálni kezdett és onnantól kezdve kb. óránként mehettem be hozzá. Már tegnap délután gyanús volt, mert egyre többet tüsszögött, de más jele nem volt, hogy betegség készülődne, mindenesetre este azért tettem be a szobájába egy kis párologtatós cuccot, ami mindig szokott neki segíteni, hogy ne duguljon be az orra nagyon.

Hajnalban már hallottam, ahogy szörcsög, sokat nem tudtam neki segíteni, mert félálomban volt, de mindig megsimiztem, ha nem volt meg a cumija, megkerestem, aztán aludtunk tovább egy darabig. Így kiváncsian vártam a reggelt, hogy majd hogy fog ébredni, lázas lesz e stb...

Jókedvűen ébredt, nem volt eldugulva az orra és láza sem volt, picit köhécselt, de általában csak akkor, mikor megtöröltem az orrát. Kérdeztük tőle, hogy megyünk e oviba, ő ismét fel volt dobva, hogy "igeeeeen", így elvittem. Úgy voltam vele, ha nagyon gáz lesz a helyzet, akkor majd hazajövünk, de szerencsére nem így alakult.

A kocsiban odafele megint énekeltük az ovis dalocskát, egyre jobban megy már neki, nagyon ügyes és amint befejezzük, már reklamál, hogy "noch!" azaz "még!' :)

Negyed 9 körül értünk  oda, már voltak páran a csoportban, Benny először az ölemben üldögélt, aztán elég hamar elmerészkedett a játékokhoz, sőt, még Raphaellel is autózott egy picit, nem félt tőle. Az oviban csak egyszer tüsszentett, nem köhögött, voltak nála taknyosabb gyerekek.

Már tegnap mondogattam neki többször, hogy ma majd el kell mennem bevásárolni, de sietek hozzá vissza, addig ő ott marad Maria és Iris nénikkel és játszhat, reggelizhet a többiekkel, aztán jövök is vissza. Úgy tűnt, hogy megértette.... 9 előtt nem sokkal, elindult az ikrek apukája kifelé, a lányok nagyon sírtak, Benny az egyik kislányt próbálta vígasztalni egy piros, gyöngyös nyakláncot vitt neki oda. :) Utána egy másik anyuka ment ki, ő is elköszönt a fiától, utána én következtem. Mondtam Bennynek, hogy akkor én most gyorsan elugrok bevásárolni, ahogy megbeszéltük, ő pedig itt marad az ovónénikkel és játszik ügyesen, sietek vissza. Kapott egy puszit és egyből odarohant a Mariahoz, átölelte őt, szóval ezzel nem is lett volna gond.

A gond ott kezdődött, mikor a kisebbek anyukája és apukája jött ki, mert ők megint elkezdtek sírni, így megint jó nagy szinkronsírás lett, amibe Benny is bekapcsolódott. Mi az öltözőben vártunk megint, mert esős, hideg idő volt, így maradhattunk fent, csak a belső résznél kellett lennünk, hogy ne lássák a körvonalunkat a gyerekek.

Jó tíz percig nagyon sírtak, ami nekünk, kint üldögélő szülőknek egy örökkévalóságnak tűnt, de utána csönd lett és szépen megreggeliztek. Benny uzsisdoboza alapján ő is ügyesen evett, egy banánt karikáztam fel, egy almát vágtam össze és két kis diós falatkát tettem még hozzá és csak kb. 4 almacikk maradt a táskában, szóval azért tudott enni ő is a végén. :)  Olyan negyed 10-től 10-ig egy hangot sem hallottunk, senki nem sírt, énekeltek ügyesen a csoportban, lehetett hallani , hogy egyre bátrabban kapcsolódnak bele az új gyerekek is az éneklésbe, játékba. Néha hallottam, ahogy Benny magyarázott vegyesen magyarul-németül, de már nem sírt, ez volt a lényeg.

Fél 11 előtt nem sokkal megint kis sirdogálás kezdődött, Benny is benne volt, de ahogy sejtettem, most az történt, hogy valamelyik kis pajtásával került összetűzésbe, gondolom valamelyik aktivabb gyerkőc elvett tőle valamit és azért fakadt sírva, vagy meglökték stb, mert ez még néha játszótéren is előfordul... fél 11-kor nyílt az ajtó, az ikrek apukájukat keresték először, mert ők nagyon nehezen nyugodtak meg állítólag az egész idő alatt, de apuka még nem ért vissza.

Aztán hozta Iris Bennyt is a hátizsákjával, aki még hüppögött, viszont nem akart hazajönni. :))))) Iris azt mondta, hogy hétfőn még ilyen nap lesz, mint a mai, de kedden Benny már ott ebédelhet, megpróbáljuk. Tehát ez azt jelenti, hogy annyira nem lehetett rossz a helyzet vele, ha már megpróbálnak az ebéddel is. Rajta kívül még egy kisfiú ebédel ott kedden, meglátjuk...

Nem akart hazajönni, alig tudtam felöltöztetni és mikor az ovónénik kérdezték, hogy jön e hétfőn, jó hangosan mondta, hogy "ühüm"! :)))))

Hazafelé még beugrottunk a gyógyszertárba, hoztunk multivitamint neki, elkezdem megint kicsit felerősíteni az immunrendszerét, mert jön a hideg is és az oviban is hamarabb elkaphat most már mindent... A kocsiban még mondta egyszer, hogy "Benny nuszika sírt" , nagyon cuki volt, mondtam neki, hogy nem kell sírnia, anya mindig megy majd érte, csak lassan majd dolgoznom kell.

Itthon már adogatom neki, hogy kedden már ott ebédelhet a többiekkel és anyának már picit el kell ugrania majd dolgozni, de siet majd vissza és ebéd után már ott is lesz újra érte az oviban. :) Remélem, hogy ezeket tényleg megérti, bár pont azt mondtam ott az anyukáknak, hogy ha nem lennének gyerekek, akkor simán elmaradna már a két ovónénivel is, a sírás is szerintem azért nehéz a kicsiknek, mert ha egy elkezdi, akkor ők is megijednek és ezért kezdenek el sírni. Mert ha Benny játszhat és foglalkoznak vele, akkor nincs baj, csak egyenlőre még azt kell nagyon szoknia, hogy 14 gyerekkel osztozik a két ovónénin és a játékokon... de majd idővel ez is jobb lesz biztosan, a lényeg, hogy az első hetet ügyesen végig csináltuk, most hétvégi pihenés következik és hétfőn folyt.köv. :)

4. nap

 Ma már keményebb menet volt, de azt hiszem, valami front lehet, mert szinte minden gyerkőcnél nehéz nap volt...

Tegnap este sokat énekelgettük azt a dalt, amit Bennyék az oviban reggeli után énekelnek közösen, Bennynek nagyon tetszik és itthon csinálta a feladatokat is, mikor a kezet fel kell emelni a hurra szóra, akkor felrakja, ha tapsolni kell, tapsol stb... :)))) Megint úgy ment aludni, hogy másnap ovi és reggel is aránylag gyorsan kipattant az ágyból az ovi szó hallatán. :)

P segitett neki reggel indulni, lelkes volt, megint ott voltunk 8 után nem sokkal. Megismerkedtünk az öltözőben egy régi kisovis anyukájával is, nekem az ő kisfia az egyik kedvenc társa Bennynek, Raphael-nek hívják a kisfiút és egy hónappal idősebb Bennyél, hasonló magasak és annyira cuki körte feje van a kisfiúnak, kis szöszi. :))))

Bementünk a csoportba, Benny megint meg volt picit illetődve, de aztán lassan feloldódott, viszont ma inkább az ovónénikkel akart játszani, keveset indult meg egyedül, vagy ha meg is indult, valamelyik aktivabb gyerek elvette tőle a játékot, amivel éppen játszott és ez nem tetszett neki, úgyhogy inkább elkullogott más játékhoz. Ma megint ott volt az a kisfiú, aki két napig beteg volt, bár eléggé folyt az orra, de gondolom orrfolyással nem tartják otthon a gyerekeket, úgyhogy ez "normál"... ez a kisfiú is elég hirtelen, így Benny tőle is a háttérbe húzódik, ezért lehetett később egy kisebb gond az uzsinál...

Ma megint mert vizet kérni németül, mikor szomjas volt, kaja és pia terén nem félénk abszolut. :) Ki akarta sajátítani magának Maria ovónénit, mindig ment és húzta a kezénél fogva valamelyik játék felé. :) ezt csinálja itthon is, ott azért kicsit nehezebb dolga van, mert 14 gyerekkel osztozik a két ovónénin. :))

9 előtt megint összepakolták a játékokat és indultak a tízórais hátizsákért, nekünk pedig megint ki kellett mennünk az öltözőbe. Ami tegnap tök jól működött, az ma egyáltalán nem ment, az egyik kisfiú nagyon sírni kezdett az apukája után, ekkor vette észre a többi gyerek is, hogy az ő szülei is eltűntek és szinkronban kezdtek el sírni, többek között Benny is. :((( A csoport ajtó be volt csukva, a gyerekek az ajtónál sírtak, mivel a kisfiú még mindig látta az apukáját, így vígasztalhatatlan volt. Benny is elég sokáig sírt, utána állítólag azzal csalták az asztalhoz, hogy ha leül ügyesen, akkor bejöhet anya, úgyhogy egyből leült, csak pechjére pont a két "aktivabb" kisfiú mellé került, így egyből veszélyhelyzetnek látta őket, tehát tovább sírdogált. Mikor bementünk, felbontottam neki a banánt és a gyümölcs szeletet, azt megeszegette és egy kakaós csigát is, de még hüppögött nagyokat és a székről átült az ölembe. A többi kisgyerek is nehezen nyugodott meg, mindig mire megnyugodtak volna, valaki újra kezdte. Bennyn is éreztem, hogy pánikol, de megnyugtattam, hogy nem hagyom őt ott, mindig visszajövök, nem kell sírnia és a gyerektől se féljen, ő a nagyobb és az erősebb. :)

Tízórai után megint összeültek egy körbe és énekeltek, ez tetszett Bennynek, bár sokáig nem tud várni, és mire összegyűlik az összes gyerek az énekhez, addigra ő már unja magát és játszana. :))) azért kicsit ő is próbálta csinálni a kezével a dalhoz a dolgokat. Az éneklés után mindenki kapott egy-egy haribo gumimacit (na, ezzel nem vagyok még kibékülve, de úgy látom, hogy ez ott megszokott dolog....), aztán mehettek átöltözni és irány az udvar.

Egy órát kint voltunk, Benny csak kétszer jött oda hozzám, a többi időben eljátszott az autókkal, csúszdázott, a kisvonaton üldögélt, de szinte mindig kézen fogta az ovónénit és neki is mennie kellett ,egyedül nem igazán mert olyan játékokhoz menni, ahol más gyerekek is voltak.

Az udvaron is többször sírva fakadt pár gyerek, úgyhogy tényleg valami lehetett a levegőben, rosszabb napjaik voltak ma a gyerkőceinknek, úgy látszik. :(((

Az ovónénik közben szóltak nekünk, hogy holnap melegen öltözzünk fel, mert a 9 órás reggeli előtt megpróbálnak majd minket kiküldeni, ha úgy látják, hogy jobb napjuk van a gyerekeknek és nem az öltözőben leszünk most majd, hanem az ovi előtt, hogy ne lássanak minket. Majd azt mondjuk, hogy el kell mennünk bevásárolni hétvégére, de sietünk vissza, ezt már hazafelé mondtam Bennynek és azt is, hogy addig Maria néni és Iris néni vigyáz rá és mondta, hogy oké.... hát majd holnap meglátjuk, hogy mennyire oké az az oké... :))))

11 után jöttünk el, megint sírással, mert nem akart velem hazajönni Benny,  az udvar nagyon bejön neki. :) Még az sem hatotta meg, hogy apa várja itthon, ő maradni akart még és játszani...

Hazaérve már ásítozott, mondogatta is, hogy "Benny álmos", ebéd után pedig pár perc mulva csönd lett, hamar bealudt.. gondolom, fárasztó napja volt így, hogy kicsit rosszabb nap volt ma, de majd talán a holnap jobb lesz.

Azért az tényleg igaz, hogy egy másik helységből hallani, hogy sír az ember gyereke nagyon nehéz, nem mertem odanézni se, nehogy ott lássam az ajtónál szegénykémet... De mindig az vígasztal, hogy ezen minden gyerek túl esik, ez az élet rendje és majd megszokják, belejönnek az ovizásba ők is.

A délelőtti incidensektől eltekintve Benny várja a holnapi napot, hogy újra oviba mehessen, úgyhogy hajrá továbbra is, a lelkesedés még meg van!!! :)))

3.nap

 Egyre eseménydúsabb, pici sírással...

A taktikám aránylag bevált, hogy este Bennyt korábban tettem le majdnem fél órával, így fél 8 előtt nem sokkal magától ébredt. Megitta a reggeli tejecskét, picit játszott P-vel, aztán az ovi varázsszó hallattán egyből jött átöltözni és indulhattunk is az ovódába. :))

Este, mielőtt befeküdt az ágyába, elmondtam neki kétszer a kisovis verset, amit apukám küldött az első nap, mert hétfőn, mikor elolvastam ezt a verset, eszembe jutott, hogy én is mindig így mentem aludni, hogy ezt mondogattuk anyáékkal:

"Jó éjszakát édesanyám, keltsetek fel jó korán! Vár a jelem, sok barátom, várva vár az ovódám!"

Minden este ezzel fogunk aludni menni, mint ahogy én is tettem jóóóóó pár évvel ezelőtt. :))) Még ma is kedves nekem ez a vers és örülök, hogy apukám felelevenítette. :)

Szóval reggel időben el tudtunk indulni, megint 8 után pár perccel már ott voltunk. Rögtön átvette Benny a benti cipőt, bár még kicsit meg volt illetődve, fogta a kezemet, mikor bementünk a csoportba, de köszönt mindenkinek, én kaptam megint egy ülőpárnát és Benny indult a felfedező körútra. Már emlékezett, hogy melyik játékot merre találja, egyre ritkábban jött felém és kb. egy fél óra múlva már a két ovónéninek főzött kávét, krumplit, vitte a kanalakat, tányérokat stb... Mára már én is képben vagyok, az egyik ovónénit Maria-nak, a másikat Irisnek hívják. :)))) Ma megint sokat volt a játékkonyhában, sütött-főzött, "kommunikált" a gyerekekkel, ovónénivel és fél 9-től 9-ig rám sem hederített.

Tegnap, mikor hazajöttünk, elkezdtem vele gyakorolni a pohárból ivást, mivel ezzel kicsit le volt maradva a többiektől, elraktam a kulacsát és egész nap poharaztunk. Elmagyaráztam neki, hogy ha tőlem kér inni, akkor "kérek inni anya"-t kell mondani, ha pedig az oviban szeretne inni, akkor "bitte wasser"-t kell mondania, mert ott csak azt értik meg. Oké, tegnap ez nagyon jól működött itthon.

Ma, kb. negyed 9 után hallom ám, hogy megy az ovónénikhez és mondja, hogy "bitte wasser", azaz kér inni. :)))))) Az ovónéni kérdezte tőle, hogy szomjas e, mire a válasz egy "ühüm" volt, leültette az asztalhoz Bennyt, kapott kis csészében vizet, ő pedig egy csöpögtetés nélkül megitta!!!!!! Én pedig csak lestem a távolból, hogy mennyire ügyes volt a tegnapi naphoz képest.

Egy csésze nem volt elég, kért még egyet inni, úgy látszik, hogy szomjas volt tényleg. :)))) utána ügyesen elpakolta maga után a koszos csészét is és jött játszani. :))

Ma már 14 gyerek volt, 1 maradt otthon, mert beteg, úgyhogy ennyi a csoportlétszám. 5 lány van és 9 fiú, most már biztos. Ma volt egy nekünk új kisfiú is, még egészen pici volt (Bennyhez képest, sztem olyan másfél év körüli lehetett), őt az anyukája és a nagymamája hozta, az anyukájának 9-kor el kellett mennie és szegény kisfiú utána nagyon sokszor sírva fakadt, úgy sajnáltam. :((( egyszer hozzám is odatelepedett, olvastam neki egy mesekönyvből. :)

9 előtt megint közösen összepakoltak, és indultak behozni az uzsonnájukat rejtő hátizsákjukat. Benny ment a többiekkel, rám sem bagózott, nagyon cuki volt. :))) Az uzsi alatt minket most kiküldtek az öltözőbe, a gyerekek egy mukk nélkül eszegették meg a kis elemózsiájukat. Ma okosabban pakoltam Bennynek, volt egy fél alma felvágva, négy kis túrós kocka, és egy gyümölcsszelet, ezeket mind szereti és tényleg evett is végre. :))) Jó fél óra után jöttek ki az öltözőbe a kis hátizsákjukkal megint, szinte még ő lepődött meg, hogy én is ott vagyok még. :))))

Uzsi után megint közös éneklés volt, amit ma már jobban érdeklődve figyelt Benny, bár a végét már unta és inkább játszott volna. :) viszont utána segitett elpakolni az ülőpárnákat, nagyon ügyes volt.

Éneklés után mindenki felöltözött, mi már vittük a hátizsákjainkat is és kimentek a gyerekek még az udvarra kicsit. Szuper óriási udvar tartozik ehhez az ovihoz, ez régen egy kolostor volt, P-nek például még apáca ovónénije is volt 30 éve. :))) Tényleg nagyon jó az udvar, a gyerekek jöhetnek-mehetnek, csúszdák, kisházikók, Benny nagy örömére egy favonat és még sok érdekes játék is található kint. Az elején mindenki a csúszdákkal ismerkedett, a régi gyerekek hintáztak, az én fiam kiszúrta a kert hátsó végében lévő favonatot és már startolt is oda. :))) mi megint egy padnál ültünk és onnan figyeltük őket.

Benny többször odament az ovónénik egyikéhez, hol Mariához, hogy Irishez és vitte őket kisvonatozni. :)))) Egy percig sem keresett engem, rám sem nézett, csak játszott és örült minden újdonságnak. Negyed 11-kor viszont le kellett lépnünk az új gyerekeknek, na, ebből fakadt a sírás, ugyanis Benny nem akart hazamenni. :))))))

Az ovónénik vigasztalták, hogy holnap is jöhet az oviba és holnap is játszhat majd a kisvonattal és társaival. :)))) nevettek is, hogy ez már jó jel, ha azért sír, mert nem akar hazajönni. :)))

Úgyhogy a harmadik nap is pipa, Benny szereti az oviját, tetszik neki minden és az első olyan akadályt is ügyesen vette, mikor minket kiküldtek....

Holnap megint új nap, gondolom, már jobban kiküldenek minket, vagy majd meglátjuk. :))) Mindenesetre úgy jött megint haza, hogy mikor kérdeztem, hogy jó volt e az oviban, azt válaszolta, hogy "ühüm" és mikor azt kérdeztem, hogy jövünk e holnap is, arra is nagy "ühüüüüüüüüüüm" volt a válasz!!!! :))))

Most pedig duplán boldog, mert hazaérve megérkezett a vagány, kalózos futóbringája is, úgyhogy ha nem lesz eső délután, ma azt fogja felavatni. :)))

2. nap

 Ezt a napot is kipipálhatjuk, Benny továbbra is ügyes volt! :)

Ma már 8 után pár perccel ott voltunk, az egész csoportnak fél 9-ig oda kellett érnie. Ha jól láttam, ketten betegek, így 4 kislány és 8 kisfiú volt most ott. Velem együtt 6 szülő volt ott, 5 anyuka és 1 apuka.

Azt még hozzáteszem, hogy tegnap este Benny úgy feküdt le, hogy hisztizett, hogy "ovi, ovi, csúszda", ma reggel pedig én mentem be fél 8-kor hozzá, még javában durmolt, de mikor kipattantak a szemei, az első szava az ovi volt... :))))

Úgyhogy reggel rekordsebességgel fel tudtam öltöztetni, csináltam neki uzsit, és indultunk is.

Emlékezett a tegnapi játékokra, már tudta, hogy hol kezdje a mai napot, mi megint egy helyben ültünk, a gyerekek pedig jöttek-mentek, játszottak. Ma már közelebb merészkedett az ovónénikhez, de még mindig tetszett neki az ikerlányok anyukája. :)) viszont mivel ma picit már többen voltak, így egy-kettő kicsit harciasabb kisebb gyerkőccel való "összetalálkozás" után szaladt oda az ölembe, de pár másodperc után már ment újabb játékot felfedezni.

9 órakor megkérték az ovónénik őket, hogy pakolják el a játékokat (Benny is segített) és hozzák be a kis hátizsákjukat a tízóraival. Leültek a kisasztalokhoz a kisszékekre, mindenkinek a háttámlájára tették a hátizsákokat, meggyújtottak egy gyertyát középen és megfogták egymás kezét körben és egy aranyos kis imátkozást mondtak. Utána pedig kipakolták a hátizsákból az uzsisdobozokat és kezdődhetett a falatozás. Benny csak nézte a sonkás-sajtos szendvicsét és a paprikát, sokkal érdekesebb volt az asztalon lévő gyertya, amit el akart fújni. :))) nem evett egy falatot sem (ami nála nagy csoda!!!!!), de az is tény, hogy nem igazán szokott így reggelizni, hanem kb. ebben az időben szoktunk boltba járni, ahol mindig kap egy-egy kiflit. Úgyhogy holnap majd okosabban pakolok, banánt, almát, kis túrós táskát, amit tuti, hogy megeszik, legalábbis majd meglátjuk, hogy ahhoz bátrabban nyúl e.

A végén kaptak kis csészékben kakaót vagy teát vagy vizet, én a kakaót mondtam, hogy próbáljuk meg, abból iszik e, ivott pár kortyot, de még bénázott a csészével, ezt még gyakorolnunk kell, mert a többiek már nagyon ügyesek. El kell dugnunk a kis kulacsát, hogy gyakorolni tudja a pohárból ivást.

Reggeli után kivitték a helyükre a hátizsákot, majd leültek egy körbe a terem közepébe és egy dalocskát énekeltek. Benny itt az ölembe ült inkább, de látszott, hogy érdekli a dalolás, csak még nem tudott mit kezdeni vele és ő játszani akart. :))) mert a dal után az új gyerekektől elköszöntek, hogy majd holnap találkozunk, de Benny még játszani akart egy repülővel. :)))) megbeszéltük, hogy holnap majd ott folytatjuk.

Egyébként a reggeli alatt kétszer odajött hozzám (ott ültem mögötte a földön), átkarolt és adott egy-egy puszit, ezt nem annyira szokta magától, úgyhogy azért meg van még illetődve, de ez szerintem természetes.

Vittünk ma be váltóruhákat, zoknikat is, már tudja, hogy hova kell tennie a benti cipőjét és mikor jöttünk el és kérdeztem, hogy akkor jövünk e holnap is, azt válaszolta, hogy "ühüm". :)))

Úgyhogy második nap is ügyes volt, holnap új nap, megint ebben az időben megyünk, így ma már kicsit variálok a napján, már fél 12 körül ebédelni fogunk és délben megy aludni, este pedig fél órával előbb lerakom, hátha korábban kel majd, mert nem szeretem, hogy én keltem fel, olyankor még néha sok időbe telik, mire magához tér, bár ma az ovi szó csodát tett. :)))))

Csütörtökön már elképzelhető, hogy kiküldenek minket, szülőket az öltözőbe, na az lesz majd a keményebb menet, de ma például az tízórais programnál végig az ovónéni kezét fogta Benny, együtt hozták be a hátizsákját, kiment vele, bejött vele, engem nem is keresett.... aranyos volt nagyon. :)

Ja, és a nyelvről még pár szót: én csak magyarul beszélek ugye vele, P pedig németül, így mindent megért németül, viszont most eléggé keveri a szavakat egy-egy mondatban, van amit csak németül, van amit csak magyarul mond. Viszont már tegnap észrevettem, hogy míg itthon engem csak anyának hív, tegnap már egy idő után "átkapcsolt" németre, és "mama" voltam és pár szót is egyből németül használt. Tehát érzékelte a német környezetet és alkalmazkodott hozzá, érdekes nagyon ez a kétnyelvűség.

Holnap új nap, új élmények, egyenlőre jól haladunk, és én nagyon büszke vagyok a nagyfiamra! :)

1. nap

 Ez is megvolt... Benny sikeresen túl van az első ovis napján és nagyon ügyes volt!!!!

Már napokkal ezelőtt készítettem fel őt a mai nagy kaland kezdetére, meséltem az oviról, megnézegettük sokszor az egyik német nyelvű ovis mesekönyvét, áradoztam neki arról ,hogy milyen jó dolog az ovi, mert mennyi játék van stb....

Ma reggel én már kezdtem izgulni, de ő még mit sem sejtett abból, ami várt rá, mert jóízűen durmolt majdnem 8-ig. :) Megitta a jó reggelt tejecskéjét, még kicsit játszott P-vel, aki elment a konditerembe, mi pedig készülődtünk, öltözködtünk. Én inkább azért izgultam, mert kiváncsi voltam, hogy majd hogy reagál az egészre stb..

Agyaltam, hogy kocsival vagy babakocsival menjünk e, de mivel nem tudtam, hogy meddig maradunk, így végül a kocsi mellett döntöttem, hogy ebédre tuti hazaérjünk. Kocsival kb. 5 perc az ovi, hamar ott is voltunk, épp akkor értek oda Benny leendő kispajtásai, két kislány, ikrek. Egy másik kisfiú az autóban aludt, az anyukája a padon ült, mert szegények még nem költöztek át a mi kerületünkbe, így nekik 1 órás autóút még az ovi pár napig, és elég pici a kisfia, úgyhogy bealudt a kocsiban. 

Az ikerlányok nagyon aranyosak, kis szöszkék, a szülei pedig idősebbek, nagyon szimpatikusak. 10 óra előtt nem sokkal bementünk, Benny a hátán a hátizsákkal ment a kislányok után fel a lépcsőn. A napocska csoport az övéké, két ovónéni volt ott, az egyik fiatalabb, a másik egy picit idősebb, de mindkettő nagyon kedves.

Ha jól számoltam, akkor olyan 7 régi gyerek maradt a csoportban, 10-kor négyen voltak még Bennyvel együtt plusszban, 8-kor is úgy tudom, hogy négyen mentek.

Az elején az öltözőben kellett levenni a cipőnket, és megkeresni a gyerekek jelét. Minden jel mellett ott voltak a nevek, hogy melyik névhez melyik jel tartozik. Benny jele a piros esernyő lett. :))) Átvette a benti cipőt, és már indult is befelé a gyerekekhez. Semmi riadalom, semmi félelem, egyből ment befelé, kiszúrta a játékokat, dobott egy hello-t mindenkinek és már játszott is. :))) Mi anyukák (és két apuka) kaptunk egy-egy ülőpárnát, le kellett telepednünk egy helyre és ott maradni, hagyni, hogy a gyerekek ismerkedjenek a környezettel.

Benny nagyon aranyos volt, jött-ment, kipróbálta a minicsúszdát, minden autót megnézegetett, de a legjobban ott is a játékkonyha jött be neki, mint Panna és Stella barátnőjénél is, ott is mindig főz. :)))) Most is főzött kávét, krumplit, hozta néha nekem, néha az ikrek anyukájának, néha az ovónéninek. Mondjuk, az ikrek anyukája volt a legszimpibb neki, mert főleg oda járt hozzá, vagy néha az apukájukhoz, az ovónénik nem minden gyerekkel tudtak azonos időt foglalkozni, mivel volt egy kisebb fiú is, akit jobban fel kellett oldani és volt egy másik kisfiú, aki nagyon sírt, nem akart bejönni, de a végére ő is feloldódott.

Benny jött-ment a játékokkal, a gyerekekkel is barátkozott, ha valaki a konyhában főzött, akkor odament hozzá, bár előtte azért "kikérte a hozzájárulásomat". :))) Egyszer az egyik ikerlány hanyatt esett a gumilóról, amilyen Bennynek is van és nagyon beütötte a fejét, megijedt szegényke, így ment az anyukájához sírva. Benny figyelte, hogy sír a kislány, volt a kezében egy játék, mondtam neki, hogy vigye oda a kislánynak, adja oda, hogy ne sírjon. ő pedig odasétált és odanyújtotta a kislánynak a játékot, aki így abbahagyta a sírást, Benny pedig vigyorogva jött vissza. :)))) Csak lestem, hogy mennyire felszabadult volt, milyen jól elvolt, de azért, ha érezte, hogy egy-egy szituáció már túl nyomulós neki, akkor inkább más játékot keresett, szóval szerintem jól vette az első akadályt.

Holnap már 8-fél 9 között kell mennünk és ott volt reggelizni Benny a többiekkel az otthonról vitt uzsis dobozából, de mi még ott leszünk velük. Ha jól értettem, akkor holnap már az egész csoport ott lesz, tehát mindenki ebben az időben megy. Gyerekektől függ majd a tempó, de csütörtök körül már elképzelhető, hogy kiküldenek minket az öltözőbe, hogy a gyerekek maguk maradjanak.

Benny még hazafelé is mondogatta, hogy "ebéd, ovi", "Benny alszik ovi".... hát kiváncsi leszek, hogy ha oda kerül a sor, akkor is ilyen lelkes marad e még. Szerintem igen, én teljesen pozitivan állok a dologhoz, mert ma tényleg láttam, hogy már mennyire szüksége van egy ilyen jellegű környezetváltozásra. :)))

Az ovónénik szerint átlag kb. két hét a beszoktatási idő, de ez persze lehet másképp is a gyerek kedvük miatt.

Nagyon büszke voltam rá, hogy a mi nagyfiúnk ilyen ügyes, viszont ahogy játszott ott egyedül az oviban és elnézegettem, azon tűnödtem, hogy milyen gyorsan eltelt ez az idő és már mennyire nagyfiú lett Bohne baba...

Itthon P nemrég elárulta, hogy ő bizony bevallja, hogy sírt egy kicsit reggel.... kérdezem tőle, hogy de miért sírt? :) Erre ő, hogy mert Benny már olyan nagyfiú, hisz oviba megy, már nem bébi többé. :))))) Hát tessék, a kőkemény, agyontetovált rock and roll apuka pityereg, míg én próbálok erős és laza maradni. :))))) nem semmi.

Holnap új nap, új élmények, kiváncsian várom, hogy milyen napunk lesz. :))))

És íme a mi kisovisunk, az indulás előtt még itthon:

Bob mesteres kis hátizsákjával :)))

Holnap

 Holnap egy új fejezet kezdődik Benny életében, kisovis lesz! Hihetetlen, hogy már itt tartunk, elrepült ez a lassan 2 és fél év!! Még csak most csináltam a pocakfotókat, még csak most izgultunk, hogy mikor bújik ki végre, még csak most volt az 1. születésnapja, aztán tessék, holnap kisovis lesz, igazi kisfiú már. :)))

Sokat beszélgetünk az oviról, hogy milyen jó dolog is az, több gyerekkel játszhat majd, lesz csúszda, szuper játékok és aranyos ovónénik, akikkel egész nap játszatnak majd, rajzolhatnak, festhetnek stb.... Már elvileg mindent megvettünk, amire szüksége lesz, így van autós benti cipője, kis hátizsákja, uzsis doboza, esőnadrágja és esőkabátja, már elkezdtem beleírogatni a ruháiba a nevét, szóval készülődünk. :)

Az első napon 10-re kell mennünk, akkor kapja majd meg a jelét, és csak max. egy órát maradunk, ismerkedünk a környezettel. Az első napokban még én is ott leszek vele, aztán majd látják az ovónénik, hogy mikor próbálhatjuk meg azt, hogy ott hagyom picit. Kiváncsi leszek, hogy Bennynek milyen lesz az első benyomása, hogy hamar bizalmába tud e férkőzni a két ovónéni, mert nála a felnőttek lesznek a döntők, ha ők megnyerik maguknak, akkor nem lesz gond. A gyerekeket pedig majd megszokja, abban reménykedek, hogy lesz hasonló magas kispajtása vagy akár magasabb is (ami azért elég nehéz lesz :D ), mert általában a nagyobbakkal érzi jól magát, a játszótéren legalábbis őket figyeli, követi és feléjük nyit inkább.

Azzal szerencsére nem lesz gond, hogy majd ne értené a német szöveget, mivel ugye P és P szülei is németül beszélnek hozzá és megért mindent, sőt, most , hogy már elkezdett beszélni is, eléggé keveri a szavakat is, de nagyobb részben azért magyarul beszél még. Ez majd biztos hamarosan változni fog, de én ezután is csak magyarul fogok vele beszélni.

Már néha olyan szavakat, kifejezéseket mond, hogy csak lesek, vajon mikor és kitől hallotta ezeket. :)))) néha látszik, hogy el-elgondolkodik, aztán olyat mond, hogy röhögünk rajta, mert nagyon édesen adja elő. Mindent kommentál, és mindent legalább 20-szor megkérdez, hogy az mi. :))))

Ovikezdésre még rendeltem neki egy futóbringát, vagány kalózosat, sokáig gondolkodtunk rajta, hogy melyik járgánynak van értelme, de a kismotorját már kinőtte, nagyobbat nem akartunk venni, a háromkerekűt végül feleslegesnek tartottuk, így sokak tanácsára a futóbringa mellett döntöttünk, mert az egyensúlyérzékét állítólag ezzel lehet a legjobban fejleszteni. Utána egy újabb dilemmázás jött, hogy fém vagy fa legyen, végül a fa mellett döntöttünk, felfújható kerékkel. Elvileg a hét elején érkezik és terveim szerint majd néha azzal fogom elhozni az oviból és úgy sétálunk majd hazafelé.

Úgyhogy minden kész a holnapi nagy kalandkezdésre, kiváncsian várom a reggelt és majd jövök a beszámolókkal. :)))