5. nap

 Az első hét kipipálva! :)

Sajnos az éjszakánk nem volt jó, Benny fél 1-kor nyöszörögni, sírdogálni kezdett és onnantól kezdve kb. óránként mehettem be hozzá. Már tegnap délután gyanús volt, mert egyre többet tüsszögött, de más jele nem volt, hogy betegség készülődne, mindenesetre este azért tettem be a szobájába egy kis párologtatós cuccot, ami mindig szokott neki segíteni, hogy ne duguljon be az orra nagyon.

Hajnalban már hallottam, ahogy szörcsög, sokat nem tudtam neki segíteni, mert félálomban volt, de mindig megsimiztem, ha nem volt meg a cumija, megkerestem, aztán aludtunk tovább egy darabig. Így kiváncsian vártam a reggelt, hogy majd hogy fog ébredni, lázas lesz e stb...

Jókedvűen ébredt, nem volt eldugulva az orra és láza sem volt, picit köhécselt, de általában csak akkor, mikor megtöröltem az orrát. Kérdeztük tőle, hogy megyünk e oviba, ő ismét fel volt dobva, hogy "igeeeeen", így elvittem. Úgy voltam vele, ha nagyon gáz lesz a helyzet, akkor majd hazajövünk, de szerencsére nem így alakult.

A kocsiban odafele megint énekeltük az ovis dalocskát, egyre jobban megy már neki, nagyon ügyes és amint befejezzük, már reklamál, hogy "noch!" azaz "még!' :)

Negyed 9 körül értünk  oda, már voltak páran a csoportban, Benny először az ölemben üldögélt, aztán elég hamar elmerészkedett a játékokhoz, sőt, még Raphaellel is autózott egy picit, nem félt tőle. Az oviban csak egyszer tüsszentett, nem köhögött, voltak nála taknyosabb gyerekek.

Már tegnap mondogattam neki többször, hogy ma majd el kell mennem bevásárolni, de sietek hozzá vissza, addig ő ott marad Maria és Iris nénikkel és játszhat, reggelizhet a többiekkel, aztán jövök is vissza. Úgy tűnt, hogy megértette.... 9 előtt nem sokkal, elindult az ikrek apukája kifelé, a lányok nagyon sírtak, Benny az egyik kislányt próbálta vígasztalni egy piros, gyöngyös nyakláncot vitt neki oda. :) Utána egy másik anyuka ment ki, ő is elköszönt a fiától, utána én következtem. Mondtam Bennynek, hogy akkor én most gyorsan elugrok bevásárolni, ahogy megbeszéltük, ő pedig itt marad az ovónénikkel és játszik ügyesen, sietek vissza. Kapott egy puszit és egyből odarohant a Mariahoz, átölelte őt, szóval ezzel nem is lett volna gond.

A gond ott kezdődött, mikor a kisebbek anyukája és apukája jött ki, mert ők megint elkezdtek sírni, így megint jó nagy szinkronsírás lett, amibe Benny is bekapcsolódott. Mi az öltözőben vártunk megint, mert esős, hideg idő volt, így maradhattunk fent, csak a belső résznél kellett lennünk, hogy ne lássák a körvonalunkat a gyerekek.

Jó tíz percig nagyon sírtak, ami nekünk, kint üldögélő szülőknek egy örökkévalóságnak tűnt, de utána csönd lett és szépen megreggeliztek. Benny uzsisdoboza alapján ő is ügyesen evett, egy banánt karikáztam fel, egy almát vágtam össze és két kis diós falatkát tettem még hozzá és csak kb. 4 almacikk maradt a táskában, szóval azért tudott enni ő is a végén. :)  Olyan negyed 10-től 10-ig egy hangot sem hallottunk, senki nem sírt, énekeltek ügyesen a csoportban, lehetett hallani , hogy egyre bátrabban kapcsolódnak bele az új gyerekek is az éneklésbe, játékba. Néha hallottam, ahogy Benny magyarázott vegyesen magyarul-németül, de már nem sírt, ez volt a lényeg.

Fél 11 előtt nem sokkal megint kis sirdogálás kezdődött, Benny is benne volt, de ahogy sejtettem, most az történt, hogy valamelyik kis pajtásával került összetűzésbe, gondolom valamelyik aktivabb gyerkőc elvett tőle valamit és azért fakadt sírva, vagy meglökték stb, mert ez még néha játszótéren is előfordul... fél 11-kor nyílt az ajtó, az ikrek apukájukat keresték először, mert ők nagyon nehezen nyugodtak meg állítólag az egész idő alatt, de apuka még nem ért vissza.

Aztán hozta Iris Bennyt is a hátizsákjával, aki még hüppögött, viszont nem akart hazajönni. :))))) Iris azt mondta, hogy hétfőn még ilyen nap lesz, mint a mai, de kedden Benny már ott ebédelhet, megpróbáljuk. Tehát ez azt jelenti, hogy annyira nem lehetett rossz a helyzet vele, ha már megpróbálnak az ebéddel is. Rajta kívül még egy kisfiú ebédel ott kedden, meglátjuk...

Nem akart hazajönni, alig tudtam felöltöztetni és mikor az ovónénik kérdezték, hogy jön e hétfőn, jó hangosan mondta, hogy "ühüm"! :)))))

Hazafelé még beugrottunk a gyógyszertárba, hoztunk multivitamint neki, elkezdem megint kicsit felerősíteni az immunrendszerét, mert jön a hideg is és az oviban is hamarabb elkaphat most már mindent... A kocsiban még mondta egyszer, hogy "Benny nuszika sírt" , nagyon cuki volt, mondtam neki, hogy nem kell sírnia, anya mindig megy majd érte, csak lassan majd dolgoznom kell.

Itthon már adogatom neki, hogy kedden már ott ebédelhet a többiekkel és anyának már picit el kell ugrania majd dolgozni, de siet majd vissza és ebéd után már ott is lesz újra érte az oviban. :) Remélem, hogy ezeket tényleg megérti, bár pont azt mondtam ott az anyukáknak, hogy ha nem lennének gyerekek, akkor simán elmaradna már a két ovónénivel is, a sírás is szerintem azért nehéz a kicsiknek, mert ha egy elkezdi, akkor ők is megijednek és ezért kezdenek el sírni. Mert ha Benny játszhat és foglalkoznak vele, akkor nincs baj, csak egyenlőre még azt kell nagyon szoknia, hogy 14 gyerekkel osztozik a két ovónénin és a játékokon... de majd idővel ez is jobb lesz biztosan, a lényeg, hogy az első hetet ügyesen végig csináltuk, most hétvégi pihenés következik és hétfőn folyt.köv. :)