Dackorszak

 Üdvözöllek dackorszak!

Úgy látszik, hogy a két éves születésnap magával hozta a dackorszakot is, mert lassan nincs nap óriási hisztik, próbálkozások nélkül és bevallom, néha elég kevés erőm és türelmem van reagálni rá. Könyvekből már annyira kiművelt voltam e témában, de persze teljesen más a szituációban, ha használni akarnám, mert Kicsi Bohne üvölt csukott szemmel, szerintem csukott fülekkel és semmire sem reagál....

Pár példa:

Eszünk, pár kanál után neki elég volt.... de persze desszertet enne, de az csak akkor van, ha szépen megeszi az ebédjét. Próbálkozik, én szigorú maradok. Kihozok egy kisautót, azzal szépen eljátszik az etetőszékben és közben bele tudom trükközni az ebédet, na, mégis éhes volt. Utolsó kanál, már majdnem a desszertnél tartunk, szájzár, elég volt. És betolja a kanalat az én számba. :))) Oké, akkor nincs desszert. Bólint, hogy érti. Kiszedem a székből, üvöltés és rohan a konyhába desszertért... ami nincs, mert megbeszéltük.

Utána nagy harc árán végre bejutunk a szobájába, peluscsere és alvás. Be akarom takarni a takaróval, nem jó az a takaró. Jó, nézek egy másikat, ami eddig jó volt. Betakarom, nem jó, lerúgja, nyüszög. Oké, akkor kiveszem a takarót. Nyüszögés, kell a takaró. :) Visszarakom, ordítás, nem kell a takaró... akkor feladom, bent hagyom a takarót, de nem takarom be, hanem kijövök. Ordítás kb. egy percig, aztán csend... és szerintem elalszik.

Ez egy átlagos ebéd-ebéd utáni alvás szituációnk....

 És a legújabb példa, ami már tényleg néha kellemetlen:

Két barátnője van itt Bécsben Bennynek, egyik a magyar barátnőm, Gabi lánya : Stella és a másik egy osztrák lány, akivel terhestornára jártunk együtt, Andrea lánya, Julie. Mindkettőt ismeri Benny kicsi kora óta, általában hetente minimum egyszer mindkét leányzóval szoktunk bandázni. Eddig sosem volt gond, hiszen ismerik egymást, max. az elején volt Benny visszafogottabb, de aztán mindig felélénkült.

Kb. két hete változott a helyzet, Stellánál kezdődött:

Már egész nap mondogatta, hogy "Babi, Babi (Gabi)", várta, hogy menjünk hozzájuk. A kocsiban is végig figyelt és kommentálta, hogy hova megyünk. A ház elé érve, egyből felismerte, hogy hol vagyunk, lazán jött befelé a lépcsőházba, liftbe, de amint felért a lift és mi kiszálltunk, meglátta Gabit és Stellát, akik már vártak minket, sarkon fordult és üvöltve menekült.... én megfogtam, felvettem, bementünk hozzájuk, ők visszahúzódtak a háttérbe, próbáltam meggyőzni Bennyt, hogy ott annyi játék van és hogy ide mindig szeretett jönni, nézzünk körül, keressük meg a játékkasszát stb... mire kb. tiz perc után lenyugodott kicsit, de legalább 20 percet még a fenekemben volt, mire feloldódott. Utána már semmi gond nem volt, haverkodott, incselkedett Stellával és hazafele menet fülig érő vigyorral integett, pápázott nekik.

Tegnap Julieval találkoztunk egy nagy állatkereskedésben, ahol lehet nyuszikat, halakat figyelgetni, játszani, szaladgálni. Egészen odáig megint mondogatta, hogy "Julie", mutatta a házukat, mert előtte kell elmenni kocsival, tényleg várta szerintem a délutánt. Odaértünk, még akkor is fel volt pörögve, mentünk befelé. Ahogy meglátta őket, megint hátra arc, üvöltés és menekült.... de mint akit nyúznak. Megint felvettem, nyugtatgattam, de nem segített semmi legalább 5 percig, de lehet hogy több volt, ilyenkor összemosódnak a percek és nagggggyon hosszúnak tűnnek. :(( Utána még sokáig elkerülte nagy ívben Juliet, viszont figyelte, hogy mit csinál. Kapott tőlük ajándékot, azzal egy kicsit oldódott, de Julie nem jöhetett hozzá nagyon közel. Kb. egy óra múlva, mikor már úgy tűnt, hogy minden oké, leültünk egy kávéra, a gyerkőcök pedig túrós batyut majszoltak és az új ajándékokkal ismerkedtek. Nem is volt semmi gond addig, míg Julie nem akarta megnézni Benny lego motorját. Akkor megint akkora ordításba tört ki, hogy csak lestünk. Ha elszaladt a Julie, akkor viszont abbahagyta Benny a sírást, körbenézett és kérdezte : Julie? :) ha meglátta a Juliet, akkor viszont újra üvölteni kezdett....

Nem egyszerű és nem tudom, hogy mivel tudok ilyen esetben neki segíteni. Ha itthon hisztizik, akkor általában az jött be, ha ignorálom, mert ha nem talál magának közönséget, akkor általában abba is hagyja gyorsan, mert látja, hogy így aztán nem éri el a célját.... de nyilvános helyen nem egyszerű. Ezt még gyakorolnom kell, bár nem bánnám, ha nem kellene sokszor gyakorolnom.

Viszont azt hiszem, hogy ez még egy nagyon hosszú időszak kezdete lesz, hiszen még nem tudja kifejezni magát szavakkal, ezért ordít... csak tudnám, hogy mit gondol ilyenkor. Vajon gondol ilyenkor valamit??? áááá, nem egyszerű ez.

Megmondom őszintén, kb. két hete még jobban tisztelem és becsülöm a szüleimet, hogy mindkettőnket ilyen szépen felneveltek a húgommal, eddig is tudtam (sejtettem), hogy nem egyszerű a szülők dolga, de most már látom, hogy nem is leányálom. Persze, rengeteg öröm és móka és kacagás van benne, de vannak kemény időszakok is, amikor igenis a szülőn múlik, hogy mit hoz ki a gyerekéből, hogyan formálja stb.... nehezebb napok után azt gondolom, hogy ők, a szüleim is átestek ezen, nekem is sikerül majd. Most még nem látom a fényt az alagút végén, de azt tudom, hogy minden alagút végén szokott lenni.... úgyhogy kitartok. :))))

Ben Babának!

 Boldog 2. születésnapot Ben Baba!!!!

 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=CmSZI70QeWY&w=425&h=349]

Ma két éve...

 Egy kis nosztalgia, hogy mi történt ma két éve:

"2009-04-21 15:19:08

itt az idő?????  Hát lányok, már nem tudom, hogy ki fogadott mára vagy hogy is voltak azok a fogadások, mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy Jane szerencsét hoz nekem/nekünk, mert hajnal óta görcsölgettem, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, aztán elmentem fodrászhoz és kozmetikáztatni, gondoltam, hogy hátha szerencsét hoz, hogy Ben babát egy csini anyuka várja majd. :)))) A fodrásznál már kicsit erősödtek ezek a görcsök, de azért még nem volt vészes.  Aztán hazaértem, és azóta egyre sűrűbben jönnek ezek a görcsök és most már mondhatnám azt is, hogy fájdalmas.... most pakolászok, P is már a kórházi táskájával ment dolgozni, elvileg 20 percen belül a kórházban tud lenni ő is, én pedig most mérem az időt, hogy milyen sűrűn jönnek ezek a fájások..... már voltam a kádban is, de nem enyhültek, pedig azt olvastam, hogy ha jóslófájások, akkor a meleg víz enyhíti őket... hát nem enyhítette, úgyhogy itt valami más lesz. Lehet, hogy vaklárma, de szerintem ma kórházlátogatás lesz, most egy órát adtam magamnak, figyelem, hogy milyen sűrűn jönnek a fájások és ha kell, indulok..... de most nézem, hogy az előbbi fájás 5 perce volt.... jaaaj.... P riadt arccal kérdezte délben, hogy félek e, mert ő nagyon. :))))))) azt hiszem picit igen, de az öröm (még) nagyobb bennem, mert lehet hogy nemsokára megismerhetjük Ben babát...... Drukkoljatok Lányok, hogy ne vaklárma legyen, amint tudok, jelentkezek!!!!!!!!!!!!" Két éve ilyenkor bizony már rendesen beindultak a fájások és Ben bébi jelezte érkezési szándékát, bááááár kibújni nem sietett, de mi már nagyon vártuk. :))) Hosszú egy éjszaka volt az a két évvel ezelőtti, de megérte várni rá. Holnap két éves lesz a mi nagyfiúnk, akit imádunk azóta is!!!!! :))))

Rafinált kis vacak

 Ma azt hittem, hogy megzabálom Bennyt :)))

Este játszottak P-vel a szobában, Bennynek van egy szuper fisher price Noe bárkája játéka, ami zenél és gurul, állatokat szállít, nagyon szereti. Azt tologatta ide-oda, de kezdett bedurvulni és többször elég durván a szekrényhez vágta és közben mondta, hogy "bum, bum". P többször rászólt, olyankor néha visszavett a lendületből, de alapjában nem hagyta abba.

Egy ismételt erőteljesebb "bumm" után P már mérgesebben szólt rá, Benny megszeppent és nézett a kis boci szemeivel P-re. (én a szoba másik sarkából figyeltem, de már mosolyogtam magamban, mert nagyon cuki volt :D ). P kitartóan tartotta a szigorú arckifejezést, Benny pedig az egyre megszeppentebbet. :))) Elkezdett "terelni", magyarázni, de P még mindig kitartóan szígorúan nézett. Erre Benny felállt, az ágyról levette a plüss pingvinét és nyújtotta P-nek. Hát én ekkor már nagyon nevettem, de nem látott szerencsére. :) P még mindig tartotta magát, de már egyre nehezebben, láttam, hogy ő is nevetne.... Benny erre fogta a Pingut és odadörgölte P arcához, hogy puszit ad neki a Pingu, mert szeretiiiiii..... hát készek voltunk. :)))))) Na, itt adta fel P is és nevette el magát. :)))

Annyira rafinált már ez a kis kópé, hogy az valami hihetetlen. :)

Életjel

 Nem vesztünk el, csak sűrűn telnek a napjaink, mióta itt a jó idő.

Sokat vagyunk lent Bennyvel, ha tehetjük, akkor délelőtt és délután is, a lakásban aludni és enni vagyunk főleg. :) Eddig még jártam hetente egyszer-kétszer dolgozni is, de múlt héten annak is vége lett, úgyhogy most már talán majd többet tudok jelentkezni vagy legalábbis megpróbálom.

Készülődünk a 2. szülinapra, csütörtökön kis előszülinapi zsúr lesz, Gabi barátnőm jön át a kislányával, Stellával a kis barátjukat ünnepelni, pénteken P szülei jönnek át délután, hétfőn mi megyünk Benny keresztapukájához, és jövő héten pedig megyünk haza, ahol majd anyáékkal fogunk ünnepelni és talán a barátokkal is, ezen még most gondolkodok, hogy hogy legyen. :) tehát meg lesz ünnepelve a nagyfiú bőségesen, ettől nem félek. :)

Szerdán kimenőt kapunk P-vel, anyósom jön át unokázni, mi pedig elmegyünk ajándékot nézni neki, szeretnék valami jópofa buszt vagy tűzoltóautót nézni neki, mert most nagyon rájuk van kattanva. Egész nap a busz szót emlegeti, ha lemegyünk , akkor is vagy buszozni kell mennünk vagy legalábbis megnézni őket. :))) Itthon pedig "tütütá" megy, ami azt jelenti, hogy a Sam, a tűzoltót szeretné nézni. :))) A nyuszival meg is beszéltem, hogy édességhalom helyett egy évad Sam, a tűzoltót hozzon! ;)

Egyre jobban beindul a papagáj effektus nála, rengeteg szót ismétel, amit tőlünk hall és annyira cuki, hogy az "sz" betüt kicsit pöszén mondja, a két felső foga alatt van a nyelve. Mi pedig genyó modón még játszunk is vele és sokszor nem értjük, hogy valamit mond, és ő cukin elismételgeti többször és többször. :))) És ami szintén érdekes, hogy kezdi már megkülönböztetni a magyar és német szavakat és már rafinált, mert ha egy szó németül egyszerűbb, akkor azt használja. Mint pl. a labda az sosem labda, hanem Ball. A vizes pedig nass... és még sorolhatnám. :)

Az emlékezete is nagyon jó, sok dolgot megjegyez, hogy mit hova rakott, vagy hogyha valahol voltunk, akkor már emlékszik rá. Például már tudja, hogy a szomszédos botanikus kertben vannak barik és ha már a sarok mellett sétálunk, mutat arra és mondja, hogy "beee". :)

Nézegettem a tavalyi képeket és így visszanézve még olyan kis babás volt tavaly ilyenkor, de most pedig már olyan nagyfiús. :) Akkor nem tűnt babának, már akkor is nagybabának tűnt, de így, a mostani Bennyhez hasonlítva bizony tényleg baba volt még. Most pedig már egy kis akarnok, de kis szeretetgombóc is, aki tudja, hogy mivel tud minket levenni a lábunkról, nem lehet rá sokáig haragudni, imádjuk na! :)))

2 éves vizsgálat

 Tegnap délelőtt a dokinéninél voltunk a 2 éves státuszvizsgálaton és nagyon meg van elégedve velünk. :)

Tömegközlekedve mentünk, mert gyönyörű idő volt, így előtte és utána is sétáltunk picit, kihasználva a csodás napsütést. :) Benny már ismeri a járást, tudja, hogy ha kiszállunk a liftből melyik ajtón kell bemenni, hol találja a játékokat, int az aszisztensnek stb.. :)

Bent a vizsgálóban is nézegettük a könyveket, egyre jobban megül már a fenekén egy-egy könyvnél, mert eddig állandóan jött-ment a vizsgálóban is, mindent kinyitogatott, megnézett stb, de most nagyfiú módjára képeskönyvet nézegettünk. :) Megjött a doktornéni, nyújtotta a kezét nekem, utána Bennynek, aki egyből kezet fogott vele és mondta, hogy "sziáááá". :)

Benny nem sírt, hagyta, hogy megmérjék, megvizsgálják, aranyos volt, 15,8 kg és 94 cm, a korához képest jó fél évvel van előre a doktori táblázat szerint. :))) Hát igen, már születésekor előnyben volt, amit azóta is tart. :)

Mindent rendben talált a doktor néni, a bal hátsó foga mocorog, azért lehet neki esténként mindkét keze annyira a szájában, mert nekem nem hagyta eddig megnézni, de tegnap lámpával meglestük és már jó duzzadtak.

A vizsgálat végén kapott egy oltást is menningokokken ellen, de a doktornő annyira ügyes és annyira ért a gyerekek nyelvén, hogy én el voltam ájulva. Mondta, hogy nézzen ki a Benny az ablakon (én fogtam közben), mert lent játszanak a gyerekek az udvaron, hintáznak (van ott egy ovoda) és miközben beszélt a Bennyhez, aki figyelte a gyerekeket, észrevétlenül beadta az oltást és Benny csak arra kapta oda a fejét meglepődve, hogy kis szúrást érzett, de addigra már kész is volt. Így nem is sírt, olyan ügyes volt!!! :)

Utána még picit haverkodtak, míg öltöztettem, aztán megint köszönt nagyot, hogy "pápá", haláli volt. :)

Néha el vagyok tőle hűlve, hogy milyen nagyfiam van már, hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő... még csak most született, aztán két hét múlva pedig már két éves szülinap. Annyira imádjuk, olyan nagyfiú már, sokszor csak ülök és nézem, ahogy tevékenykedik, ahogy dúdol, ahogy játszik, tényleg egy igazi kis csoda minden egyes nap vele!!!!!

Ezt a képet pedig ma kaptam Roberta barátnőmtől, nagyon szépen köszönöm még egyszer!!!! :)