Mikor?

 Már napok óta azt várom, hogy mikor fogom érezni azokat az állítólagos lepkecsapkodásra hasonlító érzéseket, amiket Kicsi Bohne produkál a pocakomban..... esténként mindig lejátszom neki a lálélu kutyut, ez egy felhúzhatós kutya, ami zenél, egy német altatódalt zenél, így alszunk el. Olyankor még mondom neki, hogy nagyon várom már és örülök, hogy ő a mi kicsi Bohne-nk. És várok.... várok, hogy jelezzen nekem, hogy "mondjon valamit"... de még van időnk, még sok időnk van, hogy ismerkedjük egymással. :))

16. hét

 Tegnap voltam pontosan 15 hetes, hihetetlen tényleg mennyire rohan az idő.... Miután szeptember 1-jén elmentem az orvosomhoz, aki megerősített a babavárás tényében, utána a 12. heti ultrahangig vánszorgott az idő. Rettegtem, féltem, hogy elveszíthetem a babámat, és minden egyes nap szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Viszont azóta tényleg rohan az idő, már a 16. hétben vagyok és már kezd gömbölyödni a pocim is. :)) Na még nem vészes, tudok aludni, de már kényelmesebb a kismama pizsiben aludni, mert nem nyomja a hasamnál.

Ma éppen kaptam egy kismama hirlevelet, ahol azt irják, hogy most már lassan várható, hogy megmozduljon a baba, először lepkeszárnyra emlékeztető mozdulatokat kell éreznünk. Már várom nagyon, hogy én is érezhessem, azt hiszem, akkor fogom majd fel igazán, hogy bizony nekünk nemsokára gyerekünk lesz. Még egyenlőre névtelen szegényke, mert nem akarom "leszofizni" vagy "lebenezni", amíg nem tudjuk, hogy kisfiú e vagy kislány, de addig marad a Kicsi Bohne, Ficánka, Lurkó elnevezése. :))) Talán hamarosan többet tudunk.....

A hétvégén a családdal a Balatonon voltunk, süllőfesztivál volt Szigligeten, ott tettük tiszteletünket,volt nagy dínom-dánom, de sajnos hideg volt nagyon. Szombaton elköszöntem a Balcsitól egy időre, majd jövőre találkozunk újra. Szeretem a Balatont, főleg Szigligetet, megnyugtató hely. Ha problémám, gondom, szomorúságom volt, ott mindig meg tudtam nyugodni és fel tudtam töltődni újra. Amióta már nem hajózunk, évről évre eltöltünk pár hétvégét, hetet Szigligeten. Szeretjük nagyon.....

Borongós reggel

 Jó reggelt,

azt hiszem, hogy itt van az ősz, itt van újra.... már harmadik reggel ébredek ilyen szomorú időre, nem szeretem nagyon.

folytatom a történetünket, ahol tegnap abbahagytam:

szóval Kicsi Bohne növekszik a pocakban, múlt csütörtökön voltam nyaki redő vizsgálaton, ahol minden rendben volt, a bébike már 8 cm-es volt és nagyon kis virgoncka. Hihetetlen még mindig, hogy már egy kis emberke lakik a hasamban, a mi vérünk, akit áprilisban megismerhetünk végre.

Itt Ausztriában egyébként teljesen más a rendszer, mint otthon Magyarországon. Itt nincs védőnő, aki végigkíséri a terhességünket. Nagyon rendes nődokim van, magyarul is beszél, ami nekem nagyon fontos volt, hiszen otthon is mindig igyekeztem olyan nődokit választani, akiben megbízok és mindent meg lehet vele beszélni. Mikor kiderült a terhességem, csinált hüvelyi ultrahangot, akkor már 1 cm-es volt a bébink és vert a kis szíve. Akkor voltam a 6. 7. héten. Legközelebb a 12. héten kellett mennem, újra csinált ultrahangot és kiállította a terhes kiskönyvemet. Ezután adta csak a laborbeutalót vérvételre, ahol négy üvegcse vért levettek tőlem. Az eredményt majd a 18. héten kell vinnem, mikor a következő ultrahangra megyek. A kiskönyvben előírt vizsgálatok, ultrahang mindig ingyenes, egyébként itt Ausztriában 30 euro egy ultrahang. Nem olcsó.

Kórházat mindenki saját maga választhat, nem kötelező a legközelebbibe menni. Hozzánk közel esik egy nagy kórház, de nem akartam odamenni, mert óriásinak tartom és nem akartam egy lenni a millió közül. Szerencsére a legtöbb kórházat meg lehet tekinteni és azután dönteni, hogy melyiket is válasszuk.  A férjem is eljött ezekre az információ estekre és mindkettőnknek egyformán tetszett az a kórház, amit végülis választottunk. Fontos volt, hogy legyen bébi intenziv osztály is a kórházban, mert hallottam már olyat, hogy az anyuka egy kisebb kórházban szült, a babánál komplikációk léptek fel, és egyből továbbvitték egy nagyobb kórházba, ahol volt bébiintenziv osztály, az anyuka pedig nem tudott utána menni. Na, ezt nem szeretném átélni, ezért ez is szempont volt. Ebben a kórházban, amit választottunk van egy szuper lehetőség, családi szoba a neve, ami azt jelenti, hogy az apuka a szülés után ott alszik a kórházban, ez a szoba csak a családé, anyuka-apuka-bébi és három napig lehetőségünk van összeszokni és együtt kezdeni a kis közös életünket. Mi mindenképp szeretnénk majd ezt a szobát, igaz napi 30 euro, mert az apuka is ugyanúgy kap ellátást, mint mi, de nem érdekel minket, mert ezt tényleg hasznos dolognak tartjuk. Tehát a kórház is már ki van választva, így a nyaki redő vizsgálatot és a szervi ultrahangot is ott megcsinálják azoknak, akik hozzájuk jelentkeztek be.

AFP vizsgálat itt Ausztriában nincs, mert megbizhatatlannak tartják az orvosok, nem paráztatják feleslegesen az anyukákat. Elég nekik a nyaki redő vizsgálat eredménye.

Elvileg lehet saját szülésznőt választani, aki segit felkészülni a szülésre és végig ott is van a szülésnél, de az árak olyan 600 eurónál kezdődnek, amit én feleslegesnek tartok. A kórházakban, amiket megnéztünk és főleg abban,amit kiválasztottunk minden szülésznő nagyon kedvesnek, aranyosnak tűnik, nem félek attól, hogy rossz kezekbe kerülnék. De fő a pozitiv hozzáállás és akkor minden rendben lesz!

Na, elkezdem a napot, még mindig pizsiben ülök itt a gép előtt, de mit csináljak, ha ennyire kényelmes igy? :))))

Első próbálkozások

 Hát itt vagyok én is, ismerkedek a mai fejlődő világ újdonságával, a blogírással.... Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy elkezdek én is egy blogot írni, később biztos érdekes lesz visszanézni, hogy mik is történtek az elmúlt hónapokban.

Magamról annyit, hogy Bécsben élek, 30 éves vagyok és első babánkat várjuk. Hosszú és kalandos úton jutottunk el idáig, nem is tudom, hogy hol kezdjem.

A férjemet négy éve ismertem meg, egy folyami hajón dolgoztunk, minő romantika. :)

Ő osztrák, bécsi, én pedig Dunaújvárosban éltem akkoriban, ahol a családom is. Az érdekesség annyi a kapcsolatunkban, hogy nagyon hiszek a sorsban, ezért meg is lepődtem nagyon, mikor négy éve egy új kolléga érkezett a hajóra az ő személyében és mivel akkor is recepciósként dolgoztam, én vittem fel az adatát a számitógépre. Az útlevelét nézve meglepődve láttam, hogy ő is ugyanazon a napon született, mint én: 1978. április 8. Soha életemben nem találkoztam senkivel, akivel egy napon születtünk, hát még olyan valakivel, akivel még az év is stimmel. Mindenesetre nem volt szimpi és kezdett a sorsban lévő hitem megdőlni, mert azt gondoltam, hogy akivel egy napon születtünk, hasonlónak kell lennünk.

Mindenesetre napról napra kezdte magát feltalálni az új munkahelyén és mi is egyre többet beszélgettünk. Elég hamar kiderült, hogy nem talál közömbösnek, de én még mindig félve méregettem őt. Kitartóan udvarolt, nem adta fel egy könnyen. Mivel én akkor túl voltam egy elég nagy szakításon, így nem igazán vágytam kapcsolatra, de ő szépen lassan kivárta az időt és pár hónap után nálam is megérkezett a bizsergető érzés, amitől meg is ijedtem. :))) A lényeg a lényeg, hogy egy pár lettünk és azóta boldogan élünk. 2006. szeptember 4-én összeházasodtunk, Bécsben élünk.

Poénkodtam sokat rajta, hogy majd a babánk is áprilisban fog születni biztos, mert ha van sors, hát tuti úgy fogja alakitani a dolgokat, hogy hármas szülinap legyen. Majdnem egy évig semmi nem történt, már kezdtem félni, hogy valami nem okés. Július elején összeültem a dokimmal, hogy augusztusban még a nyaralásra szeretnék összpontosítani, de szeptemberben szeretném, ha teljesen kivizsgálna, petevezetékek stb... megbeszéltük, hogy szept. 29-én műtét. Én ebben a hitben elmentem nyaralni Törökországba. Szuper volt, viszont az utolsó napon már ott ciripelt a kisördög, hogy esetleg baba lehet e a dologban, mert késett a mensi, és fájtak a melleim, este pedig alig kivántam a kaját. Alig birtuk kivárni, hogy a repülő leszálljon Bécsben, siettünk haza, ahol gyorsan egy teszt követte a másikat, mig mind a három pozitivat mutatott. Na, akkor már idétlen vigyorral az arcunkon néztünk csak egymásra, hogy akkor mégis sikerült? Babánk lesz??? Atyavilág, tényleg igaz??? Szeptember elsején tudtam újra elmenni a dokimhoz, aki már látta az 1 cm-es babánkat és én is láthattam, ahogy ver a kicsi szive. Majdnem bőgtem, hogy sikerült.... és most jön a csattanó: a várható születésének időpontja: 2009. április 18. Tehát ha valami oknál fogva 10 nappal előbb érkezne, ami ugye nincs kizárva, még lehet hármas szülinap is nálunk. :)))) mi ez, ha nem a sors??????

Tehát boldogan várjuk őt, akit még egyenlőre Kicsi Bohne-nek, azaz Babszemkének hívunk, bár időközben már 10 cm körül mozoghat. Ma vagyok 14. hét és 4 napos terhes, azaz 14+4.

Mára ennyit, még ismerkedek ezzel a blogolásos dologgal és holnap folytatom a történetünket. :)

Jó éjszakát!