Tegnap voltam pontosan 15 hetes, hihetetlen tényleg mennyire rohan az idő.... Miután szeptember 1-jén elmentem az orvosomhoz, aki megerősített a babavárás tényében, utána a 12. heti ultrahangig vánszorgott az idő. Rettegtem, féltem, hogy elveszíthetem a babámat, és minden egyes nap szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Viszont azóta tényleg rohan az idő, már a 16. hétben vagyok és már kezd gömbölyödni a pocim is. :)) Na még nem vészes, tudok aludni, de már kényelmesebb a kismama pizsiben aludni, mert nem nyomja a hasamnál.
Ma éppen kaptam egy kismama hirlevelet, ahol azt irják, hogy most már lassan várható, hogy megmozduljon a baba, először lepkeszárnyra emlékeztető mozdulatokat kell éreznünk. Már várom nagyon, hogy én is érezhessem, azt hiszem, akkor fogom majd fel igazán, hogy bizony nekünk nemsokára gyerekünk lesz. Még egyenlőre névtelen szegényke, mert nem akarom "leszofizni" vagy "lebenezni", amíg nem tudjuk, hogy kisfiú e vagy kislány, de addig marad a Kicsi Bohne, Ficánka, Lurkó elnevezése. :))) Talán hamarosan többet tudunk.....
A hétvégén a családdal a Balatonon voltunk, süllőfesztivál volt Szigligeten, ott tettük tiszteletünket,volt nagy dínom-dánom, de sajnos hideg volt nagyon. Szombaton elköszöntem a Balcsitól egy időre, majd jövőre találkozunk újra. Szeretem a Balatont, főleg Szigligetet, megnyugtató hely. Ha problémám, gondom, szomorúságom volt, ott mindig meg tudtam nyugodni és fel tudtam töltődni újra. Amióta már nem hajózunk, évről évre eltöltünk pár hétvégét, hetet Szigligeten. Szeretjük nagyon.....
Még mindig jó a kép ;-)
VálaszTörlésMade by Kisbambi :) de a szomszéd szobában én is ott voltam azért... :))
VálaszTörlés