Már napok óta azt várom, hogy mikor fogom érezni azokat az állítólagos lepkecsapkodásra hasonlító érzéseket, amiket Kicsi Bohne produkál a pocakomban..... esténként mindig lejátszom neki a lálélu kutyut, ez egy felhúzhatós kutya, ami zenél, egy német altatódalt zenél, így alszunk el. Olyankor még mondom neki, hogy nagyon várom már és örülök, hogy ő a mi kicsi Bohne-nk. És várok.... várok, hogy jelezzen nekem, hogy "mondjon valamit"... de még van időnk, még sok időnk van, hogy ismerkedjük egymással. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése