2 éves vizsgálat

 Tegnap délelőtt a dokinéninél voltunk a 2 éves státuszvizsgálaton és nagyon meg van elégedve velünk. :)

Tömegközlekedve mentünk, mert gyönyörű idő volt, így előtte és utána is sétáltunk picit, kihasználva a csodás napsütést. :) Benny már ismeri a járást, tudja, hogy ha kiszállunk a liftből melyik ajtón kell bemenni, hol találja a játékokat, int az aszisztensnek stb.. :)

Bent a vizsgálóban is nézegettük a könyveket, egyre jobban megül már a fenekén egy-egy könyvnél, mert eddig állandóan jött-ment a vizsgálóban is, mindent kinyitogatott, megnézett stb, de most nagyfiú módjára képeskönyvet nézegettünk. :) Megjött a doktornéni, nyújtotta a kezét nekem, utána Bennynek, aki egyből kezet fogott vele és mondta, hogy "sziáááá". :)

Benny nem sírt, hagyta, hogy megmérjék, megvizsgálják, aranyos volt, 15,8 kg és 94 cm, a korához képest jó fél évvel van előre a doktori táblázat szerint. :))) Hát igen, már születésekor előnyben volt, amit azóta is tart. :)

Mindent rendben talált a doktor néni, a bal hátsó foga mocorog, azért lehet neki esténként mindkét keze annyira a szájában, mert nekem nem hagyta eddig megnézni, de tegnap lámpával meglestük és már jó duzzadtak.

A vizsgálat végén kapott egy oltást is menningokokken ellen, de a doktornő annyira ügyes és annyira ért a gyerekek nyelvén, hogy én el voltam ájulva. Mondta, hogy nézzen ki a Benny az ablakon (én fogtam közben), mert lent játszanak a gyerekek az udvaron, hintáznak (van ott egy ovoda) és miközben beszélt a Bennyhez, aki figyelte a gyerekeket, észrevétlenül beadta az oltást és Benny csak arra kapta oda a fejét meglepődve, hogy kis szúrást érzett, de addigra már kész is volt. Így nem is sírt, olyan ügyes volt!!! :)

Utána még picit haverkodtak, míg öltöztettem, aztán megint köszönt nagyot, hogy "pápá", haláli volt. :)

Néha el vagyok tőle hűlve, hogy milyen nagyfiam van már, hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő... még csak most született, aztán két hét múlva pedig már két éves szülinap. Annyira imádjuk, olyan nagyfiú már, sokszor csak ülök és nézem, ahogy tevékenykedik, ahogy dúdol, ahogy játszik, tényleg egy igazi kis csoda minden egyes nap vele!!!!!

Ezt a képet pedig ma kaptam Roberta barátnőmtől, nagyon szépen köszönöm még egyszer!!!! :)