9.nap

 Van remény! :)

Kezdeti sírások után a végére már minden flottul ment! :) De végig bent voltam...

Reggel megint lelkesen ébredt Benny, jött is ügyesen a kocsival, de amint kiszálltunk és elindultunk az ovi bejáratához, visszaszaladt a kocsihoz és sírt, hogy "suzi, haza!!!!" Próbáltam vele először tárgyalni, alkudozni, de a vége az lett, hogy én vittem fel a kezemben az öltözőbe...Elvittük a kedvenc pingvinét is, arra gondoltam, hogy minden nap hozhat egy itthoni barátját, hátha az is segit majd neki picit.

Az öltözőben sírt, nem akart együtt működni, aztán nem akart bejönni a csoportba... először kint hagytam az öltözőben, de pont akkor ment haza az ikrek apukája, aki vigasztalni kezdte, így gyorsan inkább kimentem, és bevittem. Bent megint sirdogált, én leültem egy sarokba a Pinguval, ő pedig jött az ölembe. Elveimet félretéve ma megint kapott cumit, azzal egy fokkal nyugodtabb volt, mert mondtam neki, ha sír továbbra is , akkor elrakom a cumit és opa sem jön délután hozzá. Sírdogált, többször rákezdte megint, hogy "haza, suzi" stb... és ma taktikát változtattam. Ahelyett, hogy simogattam volna, vigasztaltam volna, átküldtem a kis asztalokhoz, hogy üljön le egy kis székre és csak akkor jöjjön vissza hozzánk, ha megnyugodott... el is indult, mint itthon mindig, mikor a szobájába megy sirni. Az ovónők először néztek egyet, de elmagyaráztam, hogy itthon is így szoktuk, és ez működik, mert ha vígasztaljuk, akkor még jobban rázendít, de ha így mindig elvonul, akkor egy idő után megnyugszik és belátja, hogy nincs sok értelme a hisztinek. Lehet, hogy néha akár 30-szor is be kell küldeni, de aztán befejezi... mondták, hogy oké, ezt ők is jónak találják, némelyik gyereknek erre van szüksége és tényleg fontos a következetesség. Tehát elkezdtük ezt "játszani"...

Elment, üldögélt kicsit, sirdogált, visszajött. Megkérdeztem, hogy megnyugodott e, mondta igen, üldögélt rajtam is kicsit, mikor megint sírni kezdett, megint elvonult és így tovább...Nem mert a játékokhoz közeledni, de figyelni kezdte a többieket egyre jobban. És egyre kevesebbet sirdogált, egyre kevesebbet mondogatta a suzit... 9-kor megint sírni kezdett, mikor be kellett hozni a hátizsákot az uzsijukkal. Végül beültettem két nyugodt kisgyerek közé, az egyik ikerlány és a kis kedvencem közé. Nem sírt, végig eszegetett, néha azért bevette a cumit, ült nyugodtan. A végén ittak egy-egy kakaót, vizet, ki mit, és nagyon figyelgette a kisfiút, aki mellette ült. Így mondtam neki, hogy koccintson vele, és szépen, lassan, óvatosan odakoccintotta a csészéjét Ryan csészéjéhez. :)))) És nevetett hozzá, tetszett neki... onnantól pedig mintha kicserélték volna, részt vett az éneklésben is, játszott, el-elmerészkedett tőlem, fél 10-kor már újra a régi Benny volt.

Én ma is végig bent voltam, de a legvégén már alig jött oda hozzám, belemerült a játékokba, játszott az ovónénivel, egy-két gyerekkel is. Egyszer elcsúszott, beütötte a száját és meg is harapta, picit vérzett, de bátran és ügyesen türte, ahogy fertőtlenítette neki Maria.

Kb. negyed 11-kor elvettem a cumit is tőle, hogy már nem kell, de majd legközelebb is megkapja, ha kell, de mára már elég volt és odatettem a többi gyerkőc cumijához. Nem volt hiszti, tovább játszott, dumált, brümmögött. A végén már olyan jól elengedte magát, hogy sikerült az oviban kakilnia is, ez már tényleg egy lépés előre, mert nem igazán szokott idegen helyen kakilni. :))))

Negyed 12 után indultunk haza, mire mindenki hazament, az ikrek maradtak egyedül az újak közül, mert ők ma már megpróbálnak ott ebédelni és ott aludni.

Délután még be kell szereznem valami jópofa matrica sorozatot, mert a tegnapi, doktornéninél kapott matrica mellé igértem neki ma egy újat, ha ügyes lesz az oviban és végülis a kezdeti nehézség után a mai napra kiérdemelt egyet. :) Hátha ez is majd motiválja, 5 után kaphat egy ajándékot, azt terveztem. ;) :)

Ja, ma P nem jött velem, viszont megbeszéltem az ovónénikkel, hogy ha nehézség lesz jövő héten, akkor lesz nap, mikor P megy majd be, hátha vele nem cirkuszolna úgy, mint velem. Kipróbálnánk azt is, de inkább abban reménykedek, hogy nem lesz rá szükség, mert Benny rájön, hogy az ovi egy csudajó hely...