8. nap

 Nehezen tudom elképzelni, hogy ennél a napnál lehet rosszabb....

Ma Benny 7 körül már ébren volt, megitta a tejet, játszott picit P-vel, aztán 8 előtt indultunk az oviba. Megint mondogatta az ovit, egyszer elénekeltük az ovis dalt, és már ott is voltunk. Befelé menet egyszer már mondta, hogy "nem ovi, suzi" , tehát hogy inkább visszaszállna a suzukiba, de megnyugtattam, hogy ma én is ott leszek vele és csudajó lesz az oviban.

Ügyesen átöltöztünk és már indult is befelé, köszönt és játékok után nézett, míg én leültem egy sarokba. Már ott volt az ikrek apukája, két anyuka és éppen akkor ért oda a nagymama is az unokájával és egy apuka is a kisfiával. Tehát teljes volt majdnem a csoport.

Bennynél pedig mintha valami kattant volna, egyik percről a másikra nem akart elmozdulni az ölemből és hirtelen pedig sírva fakadt és egyfolytában azt kiabálta, hogy "haza, suzi, apa", közben pedig nagyon sírt. Próbáltam megnyugtatni, elvonni a figyelmét, de nem igazán sikerült. Ami nekem furcsa volt, hogy egyik ovónéni sem jött oda, hogy próbáljanak valamit ők is tenni az üvöltő gyerekkel, teljesen rám hagyták, ami egyik oldalról érthető, másikról pedig nekem azért nem, hiszen nemsokára nekik kellene rá is vigyázniuk, tehát meg kellene nekik is tanulni szerintem, hogy mivel tudnak rajta ilyenkor segíteni... na, mindegy, ma elég negatívan gondolkodok az ovódáról, de remélem, hogy ez jobb lesz...

Szóval Benny nem akart megnyugodni, pedig mondogattam, hogy nem megyek ma haza, ott maradok vele. Közben az ikrek apukája hazament, a kisebbik lány megint nagyon sírt, de utána már semmi gond nem volt vele, jól eljátszottak mindketten. Johannes anyukája is elköszönt, ő is sírt kicsit, de utána egész délelőtt már nem sírt. Aztán még a két kicsik anyukája és az apuka is elköszönt, ők is sírtak, egy kisfiú nyugodott meg nehezen, de mindeközben Benny végig üvöltött, sírt, mikor milyen hangerővel....

A nagymama és én maradtunk végül a csoportban, jött a reggeli, Benny ott is feszkózott, azért írok feszkót, mert a végén már tényleg nem tudta, hogy miért sír, egyszer az egyik székre mutatott, hogy oda akar ülni, aztán a másikra, ez itthon is néha szokta csinálni, de én ráhagyom és egy idő után megnyugszik. Azért megette szinte az összes reggelijét, de közben rá-rázendített. A reggeli után gondoltam kipróbálom, hogy adok neki cumit (bár nem vagyok nagyon oda ezért), ez egy kicsit segített, de cumival is tudott sírni...

Az éneklést az ölemben ülte végig, megint sírt, egyfolytában haza akart menni az autóval. Éneklés után az öltőzőbe mentünk, hogy kimehessünk az udvarra, azt is végigüvöltötte, de nem csak ő, majdnem mindenki, még a régi gyerekek is. :(((

Először nem akart az udvarra menni, de aztán kint talált tricikliket, rollert, játszott a favonaton, ott már jól elvolt, nem sírdogált és engem sem nagyon keresett.

11-kor eljöhettünk haza, mondanom sem kell, hogy hazajönni nem akart, ment a cirkusz, az autóból itthon nem akart kiszállni, nem akart feljönni, leült a földre, szóval ma elég nehéz vele és én is eléggé magam alá kerültem.

Neki nem mutatom, de ma nagyon elkeseredtem, hogy ennyire nehezen veszi az akadályt, egyre jobban kellene mennie a beszoktatásnak, de nála ez egyre rosszabb lesz. Ráadásul az ovónők is észrevették , hogy bezárkózik a gyerektársaságban, mondtam nekik, hogy pár hónappal ezelőtt ez a helyzet sokkal rosszabb volt, mára már aránylag javult.

az ovónők szerint is idő kell neki, hogy megszokja, már nincs egyedül, nem körülötte forog a világ, és ezt ő nehezebben dolgozza fel, de ne aggódjak, be fog szokni ő is, csak több időt igényel... türelem, türelem , türelem.

Emellett pedig viaskodok kicsit magammal is, mert az elején sem volt annyira szimpi ez az ovóda, de P meggyőzött, mert hogy ő is odajárt és hogy milyen szuper nagy kertje van (ez igaz) stb... már a beiratkozás sem ment egyszerűen, nagyon káoszos az ovivezető, és most, lassan másfél hét után is úgy érzem, hogy 2 ovónő 15 mini gyerkőcre kevés. Úgy mindenképp, hogy abból 8 új gyerek van, a legkisebbektől a mi 'lóbébinkig".

Lehet, hogy mindenhol így van, de nekem ez fura. Nekem az is fura, hogy az udvaron az ovónők egy-két gyerekkel foglalkoznak, de többen is igényelnék a figyelmet. És az is fura, hogy néha egymással beszélgetnek, míg a gyerekek és köztük az egészen minik éppen egy dombtetőn próbálkoznak műanyag talicskával lecsúszni a csúszdán...

Viszont azt már eldöntöttem, hogy ha Benny még a héten ilyen napokat tartogat, akkor az itthoni módszeremet be fogom vetni ott is, mert ennek így nincs értelme, hogy simogatjuk, nyugtatgatjuk, hiszen nem hülye gyerek már, rafinált, tudja, hogy mit hogy tud elérni.

Itthon, ha cirkuszol (és ezért sokan szívtelennek tarthatnak, de nekünk ez jött be), akkor közlöm vele, hogy én erre nem vagyok kiváncsi és gondolja végig, hogy van e értelme elrontania a napot, a játék idejét sírással, hisztivel és beküldöm a szobájába, leül a kisszékre "gondolkodni", ha ki akar jönni, visszaküldöm, amig sír és csak akkor jöhet ki, ha megnyugodott. Ha kell, ezt eljátszuk akár húszszor is, de egy idő után belátja, hogy ennek sok értelme nincs és lenyugszik.

Azt beszéltük P-vel, hogy lehet, hogy van előnye is ennek, hogy hetekig szoktatják be az anyukák a gyerekeket az oviba, de vannak olyan gyerekek is, akiknek hamarabb menne, ha mondjuk sírnának kettő-három-négy napig, de utána belenyugodnának, hogy ennek így kell lennie és megszoknák, mert nincs más választásuk. Nem tudom, hogy melyik a jobb, egyenlőre és a mai nap után nem érzem úgy, hogy nekünk jót tenne ez a hosszú beszoktatás....

Ráadásul hazafelé jövet is cirkuszolt Benny, leült a járda közepére, hogy ő nem jön tovább, hazaérve nyakik kakás volt, olyan szinten telepakolta a pelenkáját, a végén tusolnom kellett őt, annyira durván összekente magát, még a füle mögött is kaka volt... az volt az a pont, amikor én is majdnem sírva fakadtam, mert ezt a mai napot más már nem tetézhette meg, mint hogy nyakik összekakálja magát....

most már nevetnék és sírnék az egészen, és úgy érzem, hogy fáradok.... P persze pattog, hogy bejön holnap és majd "rendet tesz", de cirkuszra nincs szükség, viszont azon már gondolkodtam, hogy esetleg jövő héten P-t kellene küldenem pár napot, hogy vajon nála is rafkózik e így Benny, vagy csak nálam....tanácstalan és kicsit elkeseredett vagyok, ma speciel nehezen tudom elképzelni, hogy van fény az alagút végén. :((((