Változások...
A hétvégén anyáéknál voltunk, első ilyen rövid látogatás volt, mióta Benny megszületett, de már nem akarjuk megzavarni az oviztatásban azzal, hogy több napot kihagy egy-egy utazás miatt az elején, úgyhogy tegnap hazajöttünk Bécsbe.
Sajnos az ovizás elég sok negatív dolgot hoz magával, többek között azt, hogy iszonyatosan ragaszkodik hozzám, wc-re is alig mehetek el három hete. Arra viszont senki nem gondolt, hogy ez majd anyáéknál is probléma lehet, hiszen anyukám "joker" Bennynek, nagyon imádja, és mindig megtalálja vele a hangot.
Péntek délután értünk haza, és szombat délelőttre volt beütemezve a szokásos fodrász-kozmetikus köröm. Reggel még felmentem a szobájába a tejjel, anya öltöztette át, én közben lementem, hogy indulok, de olyan sírásba kezdett Benny, hogy mindenki csak lesett. Én elmentem gyorsan, de anyáék nagyon nehezen tudták megvígasztalni Bennyt, ilyennek még ők sem látták. :(((( Nehezen nyugodott meg, mire délben hazaértem, már nem volt gond, de anya is megijedt reggel. :/
A hétvégén utána már nem volt gond, bár tény, hogy nem is hagytam egyedül utána már, úgy intéztem a dolgaimat, mikor éppen aludt...
Tegnap este megint feldobódva várta az ovit, Rácalmáson is emlegette az ovónéniket, az ikerlányokat és tegnap este is énekelni kellett és szavalni többször is neki alvás előtt.
Reggel sírva ébredt, és kezdődött a "nem a ovi, nem" c. műsor.... Én vittem autóval, végig ellenkezett, de nem annyira vészesen még. Az oviba befordulva jobban rákezdett, az öltözőben már sírt.
Mikor bementünk, bent ült az ovivezető is, és olyan érzésem volt, hogy mikor beléptünk, akkor az Iris mondta neki, hogy "ő az"... olyan összesúgós szerü érzésem volt. Az ovivezető kiment, aztán 9 előtt berakott a Maria egy dalt, amit szoktak hallgatni , hogy menjen a Benny is énekelni, addig az Iris beszélni akar velem...
megint üvöltés, sírás, kimentem
Beültünk az egyik helységbe és elkezdte mondani, hogy időt kell Bennynek adni, mert ezzel a gyors tempóval csak azt érjük el, hogy szorongani fog és azt ők sem akarják. Mert nem könnyekkel sír ilyenkor, hanem hisztérikusan, és hol megnyugszik, hol újra kezdi. És hogy vannak gyerkekek, akiknek ennyire több idő kell, és ő azt javasolná, hogy a héten csináljuk úgy, hogy leadjuk, de már nem maradunk ott és még 11-kor hozzuk el, aztán, ha már biztonságban érzi magát, akkor maradjon ebédig és igy tovább..mert hogy ők is látják, hogy a gyerekek miatt zárkózik be ennyire és ugye nehéz neki a leválás.
Mondtam, hogy a probléma az, hogy állást keresek, és én sem tudok így tervezni, míg nem tudom, hogy mikortól tudjuk itt hagyni az oviban, de majd megbeszéljük itthon, elvileg meg tudjuk oldani a nagyszülők segítségével is sztem. + hogy én attól félek, hogy majd azért akarják őt kirakni, mert nem bírja az ovit. Azt mondta, ettől ne féljek, csak egyszerűen több idő kell Bennynek, tavaly is volt ilyen gyerek...
Erre kérdezte, hogy nem gondoltunk e "tagesmutter"-ra, aki ugyanúgy vigyáz gyerekekre napközben, csak ott max. 5 gyerek van, hátha az jobb lenne Bennynek. Mondtam, hogy nem hiszem, hogy az segítség lenne, hiszen akkor majd később ha igazi oviba kell járnia, akkor ott megint előjönne ez a probléma, ha mindig "elzárjuk" a gyerekektől. Vagy mikor iskolás lesz.
Mert szerintem valamikor meg kell tanulnia, hogy más gyerekek is vannak...
Állítólag a reggelit sem hajlandó már a többi gyerekkel megenni, annyira blokkolja magát.
Totál kivagyok, mert annyira szeretnék neki segíteni, de nem tudom már, hogy még mit tehetnék.
Ma átbeszéljük a P-vel és sztem majd a szüleivel is a dolgokat. P ki akarja venni Bennyt az oviból és más lehetőség után akar nézni... én még viaskodok magammal, nem tudom, hogy mi a jobb? Hagyni, hiszen már három hét eltelt és bízni, hogy tényleg csak idő kell neki, vagy kivenni és keresni egy másik ovit vagy tényleg megnézni a tagesmutter lehetőséget? Mi a jobb Bennynek? De ha kivesszük ebből az oviból, egy másikban újrakezdeni nem lesz ugyanilyen? Egy biztos, sajnos ez az ovi és az ovónők tényleg nem győznek/győztek meg minket, hogy jó helyen van a gyerekünk... de milyen a többi ovi???? Mit várhatunk el az ovónőktől? Jaj, kemény dolgok ezek. :(((
azt gondoltam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire???
;(
Vekerdy Tamás azt mondaná, hogy vedd ki. Ez a leválás később nem lenne ilyen nehéz, hiszen ahogy nő, úgy lesz egyre kíváncsibb a külvilágra, és egyre jobban felfogja, hogy nem örökre szól az elválás. Tehát attól ne félj, hogy ha most nem szokik be, akkor majd iskolás korában fogja sírva szorítani a lábadat ;) Szerintem próbáljatok meg más helyet, ennél rosszabb nemigen lehet másutt sem, csak jobb. Ne keseredj el, fel a fejjel!
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésEltudom képzelni mit érzel, ezt mi is végig csináltuk a fiammal, ő olyan szinten utálta az ovit, hogy még nagycsoportban is üvöltve húzta végig az apja az udvaron...persze a fiatalember /14/ semmire nem emlékszik...de nekem a suli előtti nyáron is görcsbe volt a gyomrom, hogy úristen, hogy fog ez a gyerek iskolába járni...mintha nem is ua. gyerek lett volna...imádja a sulit és a világ közepe, minden lébe kanál...szóval semmi maradandó károsodást nem szenvedett:)
Viszont tudom, hogy ott rontottuk el, hogy elkapkodtuk a szoktatást /gyakorlatilag nem volt:(/...ti hozzánk képest szuperek vagytok...ráadásul neki akkor jött a kistesó...szóval én is úgy gondolom, hogy meg kell próbálni lassítani, időt adni neki....ő még nagyon kicsi , a fiam 4 évesen kezdte...és mégis szenvedett.és inkább ilyen legyen mint ne akarjon hazamenni:)
Kitartást!!!
köszönöm a hozzászólásaitokat, nagyon jól estek! :) Holnap viszont mindenképp szeretném újra vinni, megpróbálni ezt a rövidebb ideig tartó oviztatást most egy darabig... mert azt nem akarom, hogy azt gondolja, hisztizik egy jót és máris elmarad az ovi...
VálaszTörlés