Védtelenül...

 Erröl is akarok egy bejegyzést írni, mert nem csak rózsaszín lehet egy kisgyerköc élete, föleg most az elején, mikor kinyílik a világ elötte és ö igyekszik minden nap a lehetö legtöbb dolgot magába szippantani.

Benny elég nyugodt kisfiú, eleinte nagyon félös volt más gyerekek társaságában, mindig bújt a fenekembe, nehezen oldódott fel, néha még sírás, söt üvöltés is volt. Aztán egyre jobban megszokta, hogy rajta kivül is vannak gyerekek, itt Bécsben is van a kis barátnöje, Stella, otthon pedig Panna, Zsombi, Àdi, akikkel már többször összefutottunk. Ès ehhez jön még, hogy naponta járunk játszótérre, ahol sokszor nem egyedül vagyunk, bár ott inkább nagyobb gyerekek szoktak lenni, ö a legfiatalabb. Eddig mindig nézegette öket érdeklödve, néha rájuk mosolygott, utánozta öket, ha lapáttal homokoztak, akkor ö is lapátot akart, ha vödörrel, akkor ö is vödrözni akart. Már nem félt tölük.

Talán így történhetett meg tegnapelött pillanatok alatt, hogy egy másik kisfiú nagyon megharapta szegénykémet. :(( Együtt játszottak a homokozóban, figyelgették egymást, vigyorogtak egymásra, a másik anyuka gyártotta a homokfigurákat, semmi gond nem volt. Az a másik kisfiú 22 hónapos volt, elég aktiv fiúcska, azt már kiszúrtam az elején, de nem gondoltam rosszra. Egyszer átkarolta Bennyt és odabújt hozzá. Èn, mint anyatigris egyböl lesben álltam, mert tudom, hogy Benny nem bírja az ilyen hirtelen mozdulatokat, de ö csak ült megszeppenve, én pedig nem akartam paramaminak tünni, hogy nem hagyom öket barátkozni. Viszont a másik kisfiú gondolt egyet és hirtelen beleharapott Benny kis hörcsög pofijába... de olyan szinten, hogy rossz volt nézni is. Benny egyböl sírva fakadt, a kisfiú "lepattant" Bennyröl, én odaugrottam, a másik anyuka is, de én hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Annyira megdöbbentett, hogy bántják a kicsikémet, hogy nem tudtam, mi a helyes. Rázzam meg a gyereket, vagy szidjam le? van jogom hozzá? nem én vagyok az anyja, de mégis az én gyerekemet harapta meg.... az anyuka is leszidta a fiát, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert fáj a másiknak, de nem vagyok benne biztos, hogy meg is értette a gyereke, mert utána az orromat akarta meghuzigálni... úgyhogy inkább arrébb mentünk Bennyvel és más játékot kerestünk.

De utána este ezen kattogott az agyam... hogy mi lesz majd Bennyvel az oviban, ha majd a többiek erösebbek lesznek??? mert ö most még olyan kis jószívü, jámbor kisfiú. Jó ez?? mert nekünk igen, de meg tudja majd védeni magát? Remélem, hogy megtanul majd kiállni magáért, bár állitolag P is ilyen volt gyerekként... én talán vagányabb voltam, bár nem tudom, nem emlékszem. :)) Mindenesetre most tapasztaltuk elöször, hogy vannak nála erösebbek, aktivabbak is, és hamar meglepetés érheti. Èn pedig most éreztem a legerösebben, hogy a gyerekemért bármit megtennék, hogy megvédhessem. Bevallom, gondolatban nagyon meg tudtam volna rázni azt a gyereket, amiért fájdalmat okozott a kicsikémnek, de tudom, hogy az nem old meg semmit... :(((

Ma még picit piros kis kör van a pofiján Bennynek, szerencsére ö már pár perc után túllépett az incidensen, de nekem elég, ha ránézek a kis arcára és megint eszembe jut az a kerek fejü kisfiú, akivel én személy szerint soha többet nem akarok játszani....