Újdonságok

 Rohannak a napok és napközben több olyan dolog is történik, amire úgy gondolom, le kell írnom Benny blogjába, de aztán mire idekerülök, vagy elfelejtem, vagy éppen mást kezdek el csinálni...De most az ő blogja az első, utána jöhet a többi. :)

Hihetetlen, hogy már milyen nagy a mi Bohne babánk, ma P is többször megjegyezte, hogy "olyan nagy már", miközben figyelte, ahogy a vonattal vagy éppen valamelyik autójával játszott.

Bizony, már csak pár hét, és kezdődik az ovi neki, szeptember 5-én 10 órakor van jelenésünk. Már mondogatjuk neki, hogy nemsokára kis ovis lesz, ami egy szuper hely, gyerekek járnak oda, lehet játszani, autózni, kedves nénik is lesznek ott stb.. és ma megtalálta a tegnap vásárolt kis uzsis dobozt is, amit már direkt az ovira vettem, nagyon tetszett neki, játszott volna vele, de inkább eldugtam, nehogy az oviig tönkre menjen. :) Már egy bob mesteres kis hátizsákot is rendeltem neki, amivel majd minden reggel indulhat az óvodába a nagyfiú Ben. :)

Most úgy gondolom, hogy nem lesz gond, mert már kezd nyitni a gyerekek felé, de persze még mindig csak a nyugodtabb gyerekek felé. A vad, hangos gyerekeket inkább kikerüli, tart tőlük, de akinél érzi a nyugalmat, ott néha már ő is kezdeményez, mint pl. múlt vasárnap, amikor szabályosan flörtölt egy kislánnyal a blumengartenben, ahova sétálni szoktunk átjárni. :)

Juliet, az osztrák ismerősünket nem annyira szereti szerintem, pedig már tényleg pici koruk óta hetente, két hetente össze szoktunk jönni. Az elején mindig sírva fakad, de aztán érdekes, mert a végére már keresi a Juliet, ha éppen nem látja és játszana vele... szóval ezt még nem fejtettem meg teljesen, hogy mi ez.

Stellával is még érdekes a barátságuk, mert ha mi megyünk hozzájuk, akkor még sírva fakad az ajtóban, úgy kell becipelni, szegény Stella is meg van ijedve olyankor, de aztán egy jó negyed óra múlva pedig már semmi baja Bennynek és játszik a játékokkal, együtt esznek stb...

Azért remélem, hogy az ovi is majd tetszeni fog neki és az ovónénik is megnyerik majd a bizalmát, mert akkor semmi gond nem lesz.

A beszélőkéje is egész jól beindult, már rakja egymás mellé a szavakat, de még mindig az a kedvencem, mikor mondja, hogy a "a fiú mászik", azaz ő éppen a párnákra vagy a kádban kapaszkodik, mászik. :)))))) hogy ezt a fiút honnan veszi, hát nem tudom, de annyira édes olyankor, ahogy mondja. Úgy érzem, hogy most már kezdi teljesen érteni, hogy apa és anya más nyelvet beszélnek, mert tegnap alvás előtt épp ezt "beszélgettük" meg, és erre megszólalt, hogy "apa , ball", tehát hogy apa a labdát "ball"-nak mondja. És ezt tényleg így van... Azért a szókincse 80 %-a egyenlőre magyar, azt rendületlenül mondja, akár P-nek, akár a szüleinek, bárkinek. :) Majd bekerülve az oviba ez biztos változni fog... Mindenesetre nagyon bírom, ahogy magyaráz, főleg azt, mikor este vagy ebéd után lefektetem és hallom, ahogy megbeszéli a napi dolgokat magával az ő kis pár szavas szókincsével. :))))

Tegnap és ma már megmaradt az ölemben is, hogy megnézzük a kisvakondos mesekönyveit, ez szintén újdonság, mert eddig, ha mesét akartam neki olvasni, mire kb. a "hol volt, hol nem volt" részt elolvastam, ő már a lakás másik felén volt, nem érdekelte, totál nem kötötte le semmi mese. Néha nézegette a képeket, megbeszélgettük olyankor, hogy mik vannak a képeken, de ennyi.... viszont most már olyan aranyosan odakucorodik az ölembe és figyeli, ahogy olvasom neki a mesét és néha még ő is kommentálja. :) alakul, alakul ez is... :))))

Ami még újdonság, bár nem teljesen, de a fokozata az újdonság: a hiszti, a nyüszögés, az akaratosság... na, azt egyre nagyobb fokozaton nyomatja, néha nagyon idegesítően magas hangon vinnyog, de olyan dolgokért, amit szerintem a végére már ő sem tud. Pl. valami nem tetszik neki, elkezdi a vinnyogást, nézem, hogy mi a gond, jobb esetben megmutatja, próbálok segíteni, akkor pedig az a baj, hogy hozzá mertem nyúlni...

Hihetetlen módon fel tudja magát húzni, olyankor nem lát, nem hall, csak hisztizik, általában beküldöm olyankor a szobájába, hogy gondolja át, hogy érdemes e sírni és akkor jöjjön ki, mikor lenyugodott. Általában ez működik, mert egy idő után kidugja a fejét és mikor kérdezem, hogy megnyugodott e, akkor "ühüm" a válasz. :) A múltkor egy nagyobb hisztinél már saját maga ment be a szobájába és becsukta az ajtót, aztán mikor lenyugodott, kijött... :)))))) nem egyszerű ez a dackorszak, de majd csak lesz valamikor fény az alagút végén.... :)

Egyébként a napjainkra általában a vidámság, a nyugalom jellemző, persze vannak nehezebb és nyűgösebb napok is, de mi sem vagyunk mindig a toppon. Benny egy nagyon kiegyensúlyozott gyerek, és tényleg az egész család büszkesége. :) Egy-egy öleléssel, bújással el tudja felejtetni az egész napos nyafit, hisztit és amikor este benézek hozzá, mikor aludni megyek, akkor már csak csendben figyelem, hogy milyen édesen alszik a mi nagyfiúnk. :))))