Majdnem elfelejtettem, hogy kis kópénk tegnap, 22-én lett 22 hónapos nagyfiú. :))
Lassan vége a bébiidőszaknak, ő már egy vagány kiskrapek lett, saját akarattal, véleménnyel, még ha kimondani nem is mindig tudja, de már megérteti magát minden módon. :)))
Hihetetlen, hogy elszaladt ez az időszak, maholnap második születésnap, ősszel pedig bölcsi.... pedig még csak most született, most csináltam a pocakfotókat, most drukkoltatok értünk, aztán tessék. Nagyfiú lett Ben Baba. :)))
Hihetetlen eseménydús időszakot élünk meg vele, nyílik egyre jobban az értelme, mindent megismétel az ő halandzsa nyelvén utánunk, néha már sikerül egy-egy szót kimondania már-már helyesen, de nem adja fel, ő ismétel és ismétel. Mi pedig soroljuk a szavakat neki direkt, hogy ő tudja gyakorolni. :)))) Ma is a hideg ellenére beöltözve lementünk egy tókörre és a negyven perc alatt én mindent kommentáltam neki, ami az utunkba került: fa, kerítés, postaláda, kocsibeálló, kuka, villanyoszlop, lámpa, busz, bokor, néni, bácsi, bringa, madár, varjú, kacsa, így mentünk végig. Én egyfolytában beszéltem, ő ismételt, amikor pedig nem volt mit mondanom, akkor gyakoroltuk a családfát: mama, papa, tante, Benny, néni, dédi, cica :))))) nagyon cuki volt, nem unta meg. :)))
Mikor megkérdezzük tőle, hogy neki mi a neve, hogy hívják, akkor Benny helyett azt mondja, hogy BenDi. :))))) jóóól megnyomva az N betüt.
A dackorszak is jön a nagyfiúsággal, de egész jól tudjuk kezelni, általában ignorálom és akkor egy idő után megunja és abbahagyja, mert látja, hogy nem ér el vele semmit. Ma például nem akart jönni sétálni, egyfolytában hajtogatta, hogy "nein" vagy "nem", "nem, nem", de én kimentem, felöltöztem és mondtam neki, hogy akkor a kacsáknak majd azt mondom, hogy neki nem volt kedve jönni, de én mégis lemegyek... na, egyből jött is és tartotta a lábát, hogy adjam rá a nadrágját. :))))))
Alvással szerencsére nincs gondunk, Benny igazi mormota, az éjszakát pici kora óta átalussza, este 8tól reggel 8-fél 9-ig durmol, egy hangja nincs. Reggel általában még beszélget, lustálkodik az ágyában, sokszor arra kelek, hogy a bébifonban hallom, ahogy dumál, de nem kiabál, nem sír, akár 30-40 percig is eldumálgat magában. :)) Mostanában reggelente még pizsiben átviszem közénk és ott issza meg a tejcijét, ez a mi kis családi reggelünk, ezután kezdődhet a nap. Persze a tejciivás után már nem marad meg nyugton, egyből hordja át a kisvonatot, autóit és játszik köztünk, de élvezi, hogy a nagyágyban lehet. :)))
Ebéd után is már tudja, hogy miután megebédeltünk, jár egy-egy puszi apának, anyának és irány aludni. Szó nélkül jön, megkapja a cumiját, az ágyában magához öleli a kismacis alvósát és pár perc dumálás után bealszik és általában 2,5-3 órát is alszik. Ilyenkor is nyugodtan kel, dumálgatva, dúdolva, jókedvűen.
Egyre többet kötik le a játékai, már a kisasztalhoz is oda-odaül, próbálgat zsírkrétával, színes ceruzával rajzolgatni, firkálni és nagyon úgy vesszük észre, hogy ő is balkezesnek ígérkezik, mint én. A kanalat, krétát, ceruzát általában a bal kezében tartja, de majd meglátjuk, hogy végül milyen kezes lesz. Az biztos, hogy nem fogom átnevelni, ha mégis balkezes lenne, én is utáltam, mikor ezért piszkáltak.
Az evéssel sincs nagy gond, aránylag mindent megeszik, kevés dolog van még egyenlőre a "nem szeretem listáján". A banán az mindig joker nála, bármikor, bármennyi jöhet. :) De igyekszek nem sokszor adni, mert megfogja a székletét. Mostanában napi egy almát megeszik délelőttönként, a boltban még mindig kapja a kiflit és a szelet párizsit, ez már tradició. :) Délután joghurtot, gyümölcsöt szokott enni, tegnap például Stella barátnője őszibarackját dézsmálta meg jóízűen. :)))) Esténként szendvicset, virslit, tojást szoktunk vacsizni, érdekes módon a sajtot minden formában imádja, még a büdi sajtokat is élvezettel eszi, pedig azokat én csak pár éve eszegetem. Minnél büdösebb, annál jobban ízlik neki. :))))))))))
Fogak terén már csak a négy leghátsónak kell kibújnia, de a doktornő szerint azoknak még semmi hírük. Mondjuk néha oda-odakap, de lehet, hogy csak az ínyénél mocorognak. Állítólag 2,5 éves kor körül bújnak ki, de az ismerőseink között már a fiatalabb gyerkőcöknél is akad, akinél kibújt egy-kettő.
Rengeteget nevetünk minden nap, hihetetlen, hogy egy kis ember mennyi szeretetet, őszinteséget tud hozni a napjainkba. Sokszor csak ülök és nézem, ahogy játszik, ahogy bohóckodik, ő olyankor észrevesz, mosolyog, vigyorog és odarohan hozzám, picit odabújik, odaül, megdögönyözöm és megy tovább játszani.
Boldog vagyok, hogy itt van velünk,
már nem is tudom elképzelni az életemet nélküle, az biztos!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése