ami tegnap kimaradt...

 Tegnap kifelejtettem, hogy 22-én Ben bébi már 4 hónapos lett. Már olyan nagyfiú, hogy kinőtte a mózes részét a babakocsinak, pedig nem volt egy kicsi mózes. :))) az otthoni graco babakocsinak a textilmózesét már kb. két hónaposan kinőtte, igazi kis vasgyúró baba. :)

Viszont elfelejtette, hogy eddig hogyan fordult hasról hátra, most már a tudatosság felé készül, mert a popóját már ügyesen dugdossa jobbra-balra, de arra még nem jött rá, hogy a kezét ki kellene húzni a válla alól, mert akkor sikerülne az átfordulása. :) nincs még lemaradva semmiről, én meg szeretném várni, hogy maga jöjjön rá a dolgokra az ösztöneivel. Legalább addig is nyugodtan alszok, mert nem kell éjjelente visszaforgatnom a hasára. ;) :)))

Hátról hasra is csak félig megy még neki, aztán feladja és néz rám a nagy bogár szemeivel. Olyankor simogatom a hátát, hátha átfordul, de esze ágában sincs. :)))) majd belejön abba is. :)

Kicsit nosztalgiáztam 22.-én, mert pont egy napra esett most Ben bébi 4. hófordulója és aznap volt egy éve, hogy pozitív lett a terhességi tesztem. :) milyen fura, azóta mennyi minden változott az életünkben.

Emlékszem, Törökországban nyaraltunk, én egy nagy diéta után és még be volt tervezve a következő rész szeptemberre a diétából. :) Júliusban hosszú próbálkozós hónapok után a nődokimmal abban maradtunk, hogy szeptemberben megműt, megnézi a petevezetékeket és eltüntet pár cisztát a petefészkemből. Mivel akkor ultrahanggal megnézett és nem látott petesejtet, arra tippelt ő is, hogy nem volt júliusban peteérésem. Én ebben a hitben vártam a mikulást augusztusban, de sejtettem, hogy a természet ördöge megint kitol velem és pont nyaralásra fog megjönni. Eljött a Törökországba indulás ideje, miki sehol. A melleim nagyon fájtak, de gondoltam, ez a miki miatt van. Hiszen nekem ugye NEM VOLT PETEÉRÉSEM, a doki mondta. :)))))) az első két nap állandóan úgy éreztem, hogy megjött, de aztán a 3. nap körül totál elfelejtettem és élveztem a nyaralást és a dög meleget. :) a melleim még mindig nagyon fájtak, de csak arra gondoltam, hogy a természet szórakozik velem, hiszen nekem nem volt peteérésem. :)))) Elmentünk P-vel egy hajókirándulásra, ahol én tengeribeteg lettem, de még ott sem sejtettem, hogy ez már nem tengeribetegség... utolsó délután a strandon még rávettem magam egy ejtőernyőzésre, egész héten barátkoztam vele és utolsó nap bátor voltam. :))) ott is kicsit émelygett a gyomrom a csónakban, de megint tengeribetegségre gondoltam. :)) aztán este a megszokott saláta nem esett jól, P már kajánul vigyorgott. Azt mondta, azt álmodta, hogy terhes vagyok. Egy kicsit elgondolkodtam, de elhinni nem akartam, hiszen a dokim szerint nem volt peteérésem júliusban. :)))) viszont a bogár ott maradt bennünk és alig vártuk, hogy landoljon a gép Bécsben. :) Taxival egyből hazaszáguldoztunk, ledobáltuk a csomagjainkat az előtérbe, én pedig elővettem a megmaradt leggagyibb terhességi tesztet. Mivel addigra már megcsináltam vagy 30 tesztet, így nem sok reményt fűztem hozzá, gondoltam, megint egy csík, aztán kész... viszont most nagyon gyorsan feljött egy olyan csík, amit addig nem igazán láttam az elmúlt hónapokban és rögtön utána megjelent a második is. :))) Óriási vigyorral rohantam ki a klotyóból P-hez lebegtetve előtte a tesztet, ő pedig izgatottan nem értett semmit, hogy most mi is van.:)))) Felvilágosítottam; hogy ez bizony pozitiv, mire ő, hogy csináljunk még tesztet. Persze el kellett ugranunk a gyógyszertárba, szinte rohantunk a szomszéd utcáig. Egyből vettem kétfélét, egyik olyan volt direkt, amire ki is írja a teszt, hogy "terhes" vagy "nem terhes". :))) Rohantunk haza, persze nem kellett pisilnem, P pedig itatott vizzel, hogy minnél hamarabb megtudjuk, hogy igaz e. Az összes teszt pozitiv lett, mi pedig félve, de boldogan bújtunk egymáshoz. :))) Másnap mentünk anyáékhoz, aztán következő héten még Szigligetre, de akkor hétfőn még kimentem a kulcsi klinikára ultrahangra, ahol a doki megerősítette, hogy ott bizony baba van, Kicsi Bohne érkezik közénk. :))) akkor már elsírtam magam, előjött az elmúlt hónapok stressze, a sok csalódás, és felváltotta a helyüket a várakozás, az aggódás és egyfajta nyugalom is, mert tudtam, hogy Kicsi Bohne már jó helyen van. :)))

Azóta ez a kicsi Babszem már 4 hónapos nagyfiú, akit imád az egész család, megérte ennyit várni rá, ő a mi kis szeretetgombócunk. :)))))

Na, most hogy jól kinosztalgiáztam magam, elrendezem a lakást, mert ez a kis szeretetgombócka ma nem igen hagyott másra időt nekem, teljesen kisajátított. :)))) Már tudja, hogyan is kell manipulálni minket, de nem bánom, mert imádom. :))))