Ma elnézegettem Bennyt alvás közben, mikor sétáltunk a kikötőben... annyira nagyfiú már, lepergett előttem az elmúlt közel négy hónap és nagyon boldogok vagyunk, hogy itt van nekünk és megszínesíti a mindennapjainkat. :)))
mostanában néha kacag, de annyira édesen, hogy meg lehet zabálni. :))) és tegnap vacsiztatás alatt csak néztem, néztem, ő is nézett engem a nagy barna szemeivel és előtörtek a könnyeim, mert annyira imádom őt és olyan jó, hogy átélhetem ezt a csodát vele.
Már el sem tudom képzelni, hogy milyen volt az életünk nélküle, már nem nyűg korán reggel felkelni, mert a mosolya mindent kárpótol. :)))
Hétfőn irány Szigliget, megmutatjuk neki a Balatont, remélem, hogy neki is az egyik kedvenc helyévé fog válni az a csodálatos környék. Jövő ilyenkor már pancsolni fog a vízben, homokvárat fog építeni, és egy édes kislegény lesz, akit mi annyira imádunk. :))))
gratulálok a nagyfiúhoz...
VálaszTörlés