Második felvonás

 Mégpedig a hó és tél fejezetben...

Ugyanis az van, hogy Benny még mindig utálja a havat, a telet és mindent, ami ezzel kapcsolatos...

Tegnap este kitaláltam, hogy délelőtt bemegyünk P-vel a városközpontba kicsit csavarogni, mert úgy vettem észre, ha nincs nagy program Bennynek szervezve, akkor unatkozni kezd és minden tiltott dolgot (ajtócsapkodás, tévé ki-bekapcsolása stb.) előszeretettel csinál, hogy engem bosszantson.

Így ma csavarogni készültem vele, de Holle anyó közbeszólt, ugyanis reggel erős havazás kezdődött, ami kb. fél órája állt el.... mivel reggel még nem volt durva és nem tudtuk, hogy meddig tart, így gyorsan átprogramoztam magunkat és elbuszoztunk, elmetróztunk a donau zentrumba kicsit plázázni, úgyis kellett pár dolgot vásárolnom és mindegy volt, hogy hol teszem meg. Benny szaladhatott kicsit, vannak új gyerekpihenő helyek, ott játszott ő is a többi gyerkőccel, úgyhogy jó kis délelőtt volt.

De már odafele is felszereltem a bundazsákot a babakocsira és jól beöltöztettem Bennyt, ami nem igazán tetszett neki, de még aránylag csendben tűrte. Hazaérve ebédelni nem akart, sem a főtt kaja, sem a szendvics nem kellett neki, inkább ment aludni egyből. 3 után ébredt, akkor megette a szendvics háromnegyedét, pici joghurtot is evett még hozzá, játszott picit P-vel és mivel még mindig esett a hó, így kitaláltam, hogy beöltözünk sícuccba és lemegyünk sétálni, átsétálunk a boltig, tart, ameddig tart, de babakocsival elég lehetetlen volt a még le nem takarított utcákon átkecmeregni...

Már az öltöztetés sem tetszett Bennynek, nagy harc árán sikerült szegényt beöltöztetni, én már simán izzadtam a sígatyámban és a síkabátban, de sebaj. :))) végig meséltem neki, hogy milyen kafa lesz lent, mert esett a hó és az milyen szép (pedig én is utálom, de nem akarom, hogy ezt hallja tőlem)

Na, leérve amint havas lett a csizmája, máris sírásba tört ki szegénykém, egy lépést nem akart mozdulni, csak sírt és sírt és mutatta a havas csizmáját. Mutattam neki, hogy az én cipőm is havas, ami nem baj, el fog olvadni majd, mert csak víz. A kezembe fogtam kis havat, hogy nézze meg, ez nem rossz dolog, de ő csak sírt és sírt... :(((

gondoltam, átviszem a kezemben oda, ahol már egy picit letakarították a járdát, de ő ott sem akart mozdulni, egyfolytában mutatta, hogy vegyem fel és az autónkra mutogatott, gondolom inkább kocsival ment volna tovább. Olyan krokodilkönnyekben sírt, hogy igen csak sajnáltam, de kb. 20 percig szenvedtünk kb. 5 méteren, de semmi javulás nem történt.

Így feljöttünk, beültettem a babakocsiba és ide-oda csúszkálva, de eljutottunk a boltba, bevásároltam két napra, mert ki tudja, hogy milyen idő jön még ezután, inkább legyen itthon ennivaló... A babakocsiban is nyüszögött, de nem annyira, mint mikor gyalog mentünk volna.

Tehát a második havas próbálkozás is kudarcba fulladt, így most eléggé félek a téltől, hogy mi lesz velünk. Én sem szeretem és nagyon várom már most a tavaszt, de sajnos meg kell barátkoznunk valahogy ezzel a helyzettel, mert lesz még pár havas napunk ezután is....

De volt egy vicces dolog is a hóval kapcsolatosan. Este Gabi barátnőmmel skype-oltunk (mint mindig ;) ) és meséltem neki, hogy Benny nem rajong a hóért, hanem sírva fakadt. Erre küldött egy fotót, amin a kislánya, Stella áll a hóban, ő is krokodilkönnyekkel sír és utálja a havat és a telet. :)))))) Ugyanúgy, ahogy Benny csinálta... tudom, hogy nekik ez nem vicces, de én ezen jót nevettem, mert annyira aranyosak, ahogy az ismeretlen miatt így megijednek, sírva fakadnak....

De azért azt is remélem, hogy majd megszeretik (vagy ha azt nem is, de elfogadják) a telet ők is és megtanulják, hogy a fehér, hideg izé a csizmán nem mumus, a tél velejárója. :)))