Utolsó nosztalgiázó bejegyzésem lesz, gondoltam, még Ben babánk születésének történetét bemásolom ide, hátha valaki már elfelejtette volna. :))))
Tehát a tavaly április 21. éjjele és 22. hajnala:
"
Kihasználom a reggeli nyugit és írok pár sort, megpróbálom összeszedni a kedd óta történt dolgokat, már amennyire emlékszek. :)))
Szóval kedden végül elmentem délelőtt a fodrászhoz, valami megérzés lehetett, hogy nekem aznap fodrászhoz KELL mennem, hogy Ben babát egy csini anyuka fogadhassa. Sosem voltam még itt Bécsben hajat vágatni, de P fodrásza nagyon jó fej volt, egyből fogadott. Elég jól levágta a hajam, befestette a szemöldököm, szempillám, végre kicsit "emberiesebben" éreztem magam a fehér bálnatestem ellenére. :)))) Már a fodrászszékben éreztem, hogy néha furán be-begörcsöl a hasam, de nem tulajdonítottam nagy dolognak, hiszen én a brutál érzésre vártam, hogy majd akkor kell menni szülni, ha már naggggyon fáj. :))) Hazajöttem, a fájások egyre többször jöttek, elkezdtem figyelni az időt. P még itthon volt, mondtam neki, hogy vigye a kórházi táskáját dolgozni, mert valami furát érzek, de még nem tudom, hogy lesz e belőle valami. Fél 3 körül beleültem a kádba, de nem enyhültek a fájások, akkor már sejtettem, hogy ebből ma még kórház lesz. Fél 4 körül elkezdtem összepakolni a lakást és a cuccaimat, hogy lesz ami lesz, én bemegyek a kórházba, nézzenek rám, mert valami fura. Rossz esetben vaklárma és hazaküldenek, de nézzenek rám. Szóltam P-nek, készüljön, mert lehet, hogy majd akció lesz. :)))) Hivtam egy taxit és bementem a kórházba, persze pont délutáni csúcsforgalom volt, de szerencsére mi egész jól megúsztuk, így kb. 40 perc alatt bent voltam.
Jelentkeztem, hogy elvileg 5 percenként jönnek a fájások, megnéznének e. Rögtön ctg-re tettek, ott már látszódtak a fájások, de nem jöttek teljesen egyformán, megvizsgáltak, 2 újjnyi volt még csak a méhszáj. Elküldtek sétálni 2 órát, hogy utána majd meglátjuk, hogy változik e valami.... közben P is befutott, sétálgattunk a kórház parkjában, de a fájások egyre erősebbek lettek, így én eléggé szenvedtem, úgyhogy kb. másfél óra múlva visszamentünk, hogy már nem birok sétálni, mert nagyon fáj. Újra ctg, itt már erősebb fájások mutatkoztak, ráadásul az első 5 percben éreztem egy nagy rúgást és elfolyt a magzatvíz is, tehát Ben baba is készülődött kifelé. Ekkorra már jó 4-5 újjnyi volt a tágulás, az orvosok biztattak, hogy ez szuper, nagyon jól haladunk. Ez volt kb. este 8 körül.
Megcsinálták a beöntést, utána fél órát tusolnom kellett, hogy az is enyhítse a fájásokat, amik addigra már valóban brutálisak voltak. P kint ült a folyosón, nagyon kész volt, mert nem tudott nekem segíteni. A tusolóban már nagyon szenvedtem, tudtam, hogy gerincérzéstelenítő nélkül nem fogom tudni végigcsinálni. Utána rögtön rá is kérdeztem a szülésznőre, hogy mikor kaphatnék, mert nagyon fáj. Ő eléggé ódzkodott tőle, hogy biztos nem akarom még halogatni? menjek még tusolni stb...,de nekem nagyon fájt, így semmi mást nem akartam, csak hogy enyhüljenek ezek a fájdalmak. Ha már egyszer lehet kérni, akkor nem fogom magam szétnyúzni, hogy nem kérek, tehát addig nem hagytam békén a szülésznőt, míg nem hívta be az altatósdokit. Tök jó fej doki volt, próbált lazítani rajtam, elterelni a figyelmemet, miközben beszúrta a gerincembe a fájdalomcsillapítót. Egy kis slaggal össze voltam kötve egy géppel, ami adagolta a fájdalomcsillapítót az egész szülés alatt. Kb. negyed óra múlva valóban sokkal jobban lettem, enyhültek a fájások, csak enyhe nyomást éreztem a fájások alatt, úgyhogy P is nyugodtabban ült ott velem, még szinte jól el is "szórakoztunk". Szegény nagyon be volt tojva, de igyekezte leplezni, aranyos volt. Este 11-re már meg volt a 10 ujjnyi tágulás, méhszáj puha volt, de Ben baba nem igazán siette el a dolgokat, nem kívánkozott kifelé, nem segített "bentről". Olyan fél 1-1 körül a szülésznő mondta, hogy próbáljunk meg a következő fájáskor nyomni, nézzük meg, hogy elindul e, mert ő már látja a haját...... :)) jött a fájás, nyomtam, de a szülésznő gyorsan leállított, mert eltűnt a baba szívhangja... egyből orvost hívott, egyszerre hárman bejöttek, kaptam a vénámba valami "gyorsító" injekciót, így egyből visszajött Ben baba szívhangja, én is megnyugodtam. Tovább vártunk egy órát, de nem történt semmi. A szülésznő tanácsára lekapcsoltak az epidurális érzéstelenítős gépről, hogy kicsit jöjjenek vissza a fájdalmak, de tényleg szépen lassan jöttek, így kibírható volt. Viszont Bohne baba csak nem kívánkozott kifelé, így hajnal 3 előtt orvost hívtak megint, aki megvizsgált, majd a vákum mellett döntöttek, hogy azzal segítenek neki kibújni. Összegyűjtöttem az erőmet, az egyik szülésznő felpattant mögém az ágyra, nyomott előre, a másik fogalmam sincs mit csinált, ő valahogy kiesett a képemből, a dokinő pedig lent segített. Nagy levegővétel után nyomtam egy nagyot, és akkor éreztem, hogy valami történik odabent, valami elindul kifelé, dicsértek, hogy nagyon jó, már kint volt a fejecskéje, még egy nagy levegővétellel és nyomással pedig mint egy gyorsvonat, átszáguldott rajtam a testecskéje és egyszer csak a hasamra tettek egy kis nyálkás, véres, lihegő emberkét, aki rámnézett, én pedig elbőgtem magam. :)))) Hajnal 3-kor megérkezett végre Ben baba, akit annyira vártunk, aki annyi szép percet, órát szerzett nekem az elmúlt 9 hónapban, akit imádtam már akkor, mikor kidugta a popóját, térdét vagy bármi más testrészét a hasamon keresztül. Csak nézett rám a nagy bogár szemeivel, én pedig el sem akartam hinni, hogy ezt is megcsináltuk, megérkezett közénk.
Utána elvitték fürdetni, lemérni stb..., P oda már bement, a szülésnél kint várt a folyosón és tiszta ideg volt, mikor hallotta, hogy kiáltok. :)) nagyon meg volt hatódva ő is utána. Közben hallottam, hogy mondják a súlyát és 4-el kezdődik....mikor visszajött a szülésznő, rákérdeztem, hogy jól hallottam e a súlyát, ő pedig mosolyogva mondta, hogy igen, nem kicsi legény, 4230 gramm, ezért bújt ki nehezen, mert nagy baba. Nem kövér, mert tényleg nem kövér, hanem erős, a maga kis 53 cm-hez képest. De nagyon édes, imádom. :)))) Utána kijött még a placenta is, aztán engem újra szalonképessé varázsoltak, addig P már a folyosón ismerkedett a kicsi fiával, aranyosak voltak nagyon.
Szülés után betoltak minket a szobába, ott hármasban lehettünk, aztán reggel 6 után P elment haza és dél körül jött vissza, addigra szerencsére felszabadult egy családi szoba, így a kórházban végig velünk volt Ben apuka is. Jó ez a családi szoba, viszont 24 órán keresztül nálunk van a baba, elvileg nem lehet leadni. Azért ránk-ránknéztek az orvosok, de túlzásba nem vitték. Sajnos nekem elég durva aranyerem is lett a szüléskor, így egyenlőre elég rokkant vagyok, nem igazán tudok rendesen menni, ülni stb.... , de azt mondják, hogy 2-3 hét múlva jobb lesz, úgyhogy kitartás! :) Viszont ezért nagyon nagy segítség volt, hogy P is bent volt velem, hihetetlenül jó apuka, segít mindenben, ahol tud, leste, hogy mit csinálhat, a fiával pedig imádják egymást.
Örülök, hogy végülis a születése egy számomra szép emlékké sikerült, nem bántam a végén a vákumos segítséget sem, mert mint később kiderült a nagy súlya miatt amúgy is nehéz szülés lett volna. Így ha visszagondolok, egy szép keddi éjszaka jut az eszembe és egy gyönyörű szerda hajnal, a szülésemről.
Most pedig itt szuszog mögöttem a "kis" csomagocskánk, egyenlőre ismerkedünk egymással, a hétköznapokkal és igyekszünk nagyon jól összehangolódni.
Ez pedig a 2. hivatalos kép róla, mikor még a megfigyelőben lehettünk hárman P-vel, hajnal 5 órakor. :)) Itt még elég "megviselt" szegényke, de már látszik, hogy jó kezekben van. :))
"
Hát sikerült megríkatnod,így visszaolvasva milyen szép is volt minden,nem?Erre visszagondolni...nagyon szép dolog:))
VálaszTörlés