Nők egy helyen...

"Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószöget!"

Most kicsit off-olok a blogban, mert Bennyvel minden rendben, cuki, mint mindig, szépen telnek a mindennapjaink, imádjuk őt és szerintem ő is minket. :)))

Viszont amin elgondolkodtam tegnap és ma is, hogy miért van az, hogy ahol csak nők vannak, ott előbb-utóbb hajbakapás, vita, sértődés lesz??? A legjobb társaságot is szét tudja robbantani egy sértődés, egy haragszom rád...

Már a második oktoberem, hogy ilyesmi történik a környezetemben és most már tényleg elgondolkodtam, hogy MIÉRT van ez?? Hatalmi harc, féltékenység, mi lehet ez? Vagy egyszerűen csak túl sok időnk van?!?!  Ami a legszomorúbb, hogy nemrég anyává vált lányokról, nőkről beszélek, így fognak majd példát mutatni a gyerekeiknek vajon?
Sértődjön meg majd a gyerekem az oviban, mert az ő rajzát nem dícsérte annyira az ovónéni, mint mondjuk a mellette ülő kislány rajzát??? ez a megoldás??? jaj, annyira gyerekes ez szerintem. És én nem értem...

Sokan elfelejtik, hogy régen mennyit jelentett egy csapat, milyen sok élmény köt össze minket, mennyire izgultunk a másikért ,ha olyan szituációba került, vígasztaltuk egymást, ha szomorú dolgok történtek és örültünk is együtt, ha örömködni kellett. És mindezeket simán el tudják felejteni sokan. Nekem ez magas...

Amíg hajón dolgoztam, ott szintén ez volt, és tényleg csak nők között. Engem az ilyen dolgok általában hidegen hagytak, megtanultam továbblépni és nem belefolyni az eseményekbe. Persze bántott, de nem akartam sosem lealacsonyodni a vitázókhoz.

Hogy most miért jut eszembe mindez??? mert tavaly októberben egy számomra nagyon fontos csapat robbant szét ilyen kicsinyes, ovodás dolog miatt, most pedig egy másik babás csapat. Csak kapkodom a fejem most is, mint tavaly ilyenkor és szomorú vagyok,hogy másoknak ennyire nem jelent semmit az a társaság ami régebben sok erőt, kitartást, biztatást adott nekik. Kár értük... de ez van, örülök inkább a családomnak, a barátaimnak, az ismerőseimnek, akiknek fontos vagyok és akik nekem is nagyon fontosak és akik vigyáznak arra hogy ez a kötelék minden próbát kiálljon!!!!!