alvászavar

 Valami történt....csak tudnám, hogy mi. Elromlott a gyerekem. :((( és mindez az 5. hónap küszöbén, amikor már azt gondoltam, hogy alakul a napirend, aránylag kiismerjük már egymást, erre elromlott. 

Ma este megint végiggondoltam, hogy mikor is kezdődött, de talán azzal tudom összekapcsolni, hogy Ben bébi rájött a hasról hátra átfordulás rejtelmeire, kedden kapott oltást és szerdán elkezdtem a hozzátáplálást répapürével... valahogy a héten jött össze minden.

Gondolom, hogy ez rengeteg újdonság számára és nehezen tudja feldolgozni. Viszont sajnos ez abban mutatkozik meg, hogy napközben alig alszik, aminek hatására estére hulla és már enni sem akar, mert annyira fáradt, csak sír és sír és sír... :((( ha leteszem a kiságyba, nem alszik el, hanem rögtön "átdobja" magát hátra, viszont úgy nem szeret feküdni és indul a sírás. Az elmúlt éjszakák úgy alakultak, hogy végül a kezemben aludt el, amire egyáltalán nem akarom/akartam rászoktatni. :((( Már kezdetektől fogva nagyon figyeltem erre, hogy elaludjon magától és ez szépen működött is, de ez a hét mindent felborított. Tegnap éjjel fél 3-kor felpattantak úgy a szemei, mintha reggel lett volna.... sehogy sem tudtam visszaaltatni, a végén még magam mellé vettem az ágyba is (amit sosem szoktam), de még így sem aludt el.... 4-kor már kínomban adtam neki homeopátiás bogyót, amit a fogzásra kaptunk és bekentem az ínyét olyan géllel, amit szintén a fogzásra ajánlott a doktornő, így ezután a kezemben ringatva aludt el és bírta reggel 7-ig.

Ma sikerült neki kemény 3 órát aludnia egész nap három részletbe, de a babakocsiban lent sétánál is nagyon szenvedett az elalvással. Mintha szabályosan harcolna az ellen, hogy ő elaludjon, hihetetlen...

Persze meg is volt a böjtje este, mert megint sírásba torkollott a vacsorája, elaludni nem akart magától és ma próbáltam "kemény anya" lenni, hagytam sírni.... öt percenként bementem, megsimiztem, megpuszilgattam, kijöttem..... ez sem segített, olyan hisztérikus sírás jött rá, hogy a szívem szakadt meg, így bementem, felvettem, megnyugtattam, ami nem volt könnyű. A vége megint az lett, hogy a karomban aludt el.... jaaaaaj, mi történt a kicsi fiammal????

Annyira büszke voltam, hogy ilyen ügyes, tényleg sikerült eddig elkerülnünk, hogy ölbebaba legyen, de mikor már 8 kg felett van, most kezdi el?!?!? :(((

Szomorú vagyok, fáradt és tanácstalan.... néha üres és kedvetlen.....néha elszaladnék egy kicsit jó messzire, ahol nincsenek felelősségek, ahol egyedül lehetnék. Néha kivennék egy kis szabit és pihennék. Néha vissza szeretném kapni a régi életemet, azt a lazaságot, mikor bármeddig aludhattunk, hogy elmentem moziba, konditerembe vagy bárhova, ahova kedvem támadt.... néha bringáznék egy nagyot, néha elmennék egy hosszú hétvégére.... néha jó lenne, de csak néha. A rosszabb napokon. Mert azok is vannak, nem csak rózsaszín buborék a gyereknevelés. Aki ezt gondolja, majd rájön.... :))

Végezetül egy nagyon ideillő idézet, ami sokszor ad erőt, mikor már nagyon magam alá kerülök egy-egy este:

"- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked
azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős
lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."

A.de Saint-Exupéry