62. nap

 Nyugisan telt.

Most már egyre kevesebbet fogok tudni az ovizásról írni, mert ma is csak kiengedték Bennyt, hogy nézze meg, ott vagyok e, de már nem kísérik ki, ezért kérdezni sem igen tudok, hogy milyen volt a napja. A többi gyerek alváshoz készülődik, el kell pakolniuk az ebédmaradványokat, úgyhogy érthető, ha nem tudnak velem beszélgetni, reggel pedig nem tartjuk fel sokáig Bennyt, nehogy meggondolja magát, így akkor sem szoktam sokáig maradni.

Sajnos most picit taknyos Benny, így éjszaka és ilyenkor, délben sem alszik annyira jól, mert köhécsel és tüsszög néha, de semmi komoly ettől eltekintve, mert nincs láza és csak minimálisan folyik az orra, csak pont elég ahhoz, hogy éjszaka nehezen kapjon levegőt. :( Tavaszig ez lesz sajnos, a dokinéni is megmondta, és Benny még a szerencsésebbek közé tartozik, más ovit kezdő gyerekek már sokkal többet hiányoztak.

Tegnap a fiúk kettesben voltak, mert délutános voltam, ma pedig Oma és Opa jönnek, de direkt nem mondtuk Bennynek, mert a múlt héten beharangoztuk, erre nem akart aludni, mert azt hitte, hogy akkor előbb jönnek hozzá. :D :D  Biztos megint nagy játékdélután lesz. :)

Ma sírás sem volt reggel, megint vittünk egy könyvet, de elég csigatempóval szoktunk reggelente elindulni, mert mindig eszébe jut Bennynek valami, amiért visszamegy a szobájába. :) ma vittük a Sünit, a zenélős mobilját és egy könyvet, de a telefont nem engedtem bevinni, azt a kocsiban kellett hagynia. Nem felejtős ám, mert ahogy délben meglátott, egyből kérdezte, hogy a telefonja a kocsiban van e. :D :D

Reggel az öltözőben megint Max és az anyukája is már öltöztek, így Benny kommentálta az eseményeket. Mikor kértem tőle egy puszit, hogy akkor indulok, kicsit mondogatta, hogy ne menjek dolgozni, de csak annyit mondtam, hogy most anyának el kell mennie, mivel délután is dolgozok, szegény ezt a szót, hogy "dolgozik" már nem teljesen értheti, mert mindig mindenki dolgozik. :D :D

szóval kértem a puszit és eddig mindig odatartotta az arcát, ő sosem adott puszit. A múlt héten Gabi barátnőméknél megfigyelte, hogy Stella az anyukája szájára ad puszit, erre ma ő is odajött és odadugta a kis nyálas száját, nagyon cuki volt, utána pedig jót nevetett rajta, hogy meglepett engem. :D: D

A csoportajtóban megint félszegen álldogált, Maria a földön ült, körülötte a gyerekek, azt hiszem, hogy könyvet olvastak, de aztán óvatosan beljebb indult, mutatva az új könyvét, én pedig eljöttem.

Ma valami fura leves volt és répás-sonkás rizottó, nem tudom, hogy mennyit evett belőle, de szerintem nem sokat. :) Viszont a hajában is rizst találtam. :D :D

Holnap fodrászhoz készülök vele, csak még találni kellene egy helyet, még délutánig kitalálom, csütörtökön pedig délelőtt együtt megyünk az ovisokkal a karácsonyi vásárba, kiváncsi leszek rá. :))))

És végre átraktam a gépemre a mostani kedvenc fotómat:

Sün Samuval oviba indulunk a kép címe :D :D