Kicsi Bohne naplója: Márton nap

Ma délután volt az oviban a Márton napi lampionos séta és nagyon jól sikerült. :)

Benny ma elég hamar felébredt a délutáni alvásából és egyből az oviba akart menni. :) Végül fél négy előtt elindultunk gyalogosan a buszmegállóba és átbuszoztunk az oviig, ami kb. 4 megálló tőlünk. Éppen akkor ért oda P anyukája is, így hármasban sétáltunk be az oviba, és hamarosan P apukája is odaért, Benny szaladt elé, csak úgy repkedett a bojt a sapkáján. :))))) Négy előtt nem sokkal még P is befutott, mégsem akart lemaradni a fia első lampionjáról, pedig még tegnapig azt mondta, hogy szerinte nem fog odaérni, de mégis megoldotta. ;) :)

Már gyülekeztek a gyerkőcök, Benny egyből ment az ikrek környékére, és köszönt nekik. :) aztán bementünk a tornaterembe, de ez nem tetszett neki annyira, mert Opa és a többiek nem jöhettek, csak egy-egy anyuka. Bent megkaptuk a lampionokat, amiket a szülők (a miénket Opa :D ) készítettek, Benny egyből fogta a kezébe, nagyon édes volt. Sajnos Opára bíztam a fényképezést, így sok használható kép nem lett, de reménykedek, hogy pár anyuka talán csinált használhatóbb fényképet, majd körbekérdezek. :)))

Utána kimentünk az ovi elé, kis körbe álltunk, minden csoport egy helyre, a szülők a gyerkőcök mögött. Közben Omáéknak "bemutattam" Benny csoporttársait, anyukáikat és az ovónéniket, ők is egyből levették, hogy Maria ovónéni a kedvenc. :)))) Pont mellette álltunk, így elmesélte még, hogy Benny már nagyon feloldódott vele, sokszor hátulról átöleli a nyakát és rádől, ezt velem szokta csinálni. :) sokat mesél, beszél Mariához és ma érdeklődve figyelte, ahogy a többieknek a matracot készítették az alváshoz. Maria szerint nem lehetetlen, hogy hamarosan Benny fogja kérni, hogy ott aludhasson, mondjuk ma is már mondta, hogy ő is az oviban akar aludni, ahogy Katie, Sophie... csak nem tudom, hogy mennyire komoly ez, inkább még pár napig ebéd után elhozzuk, vagy tőlem akár tovább is, most már nem tartom annyira fontosnak, a lényeg, ahogy Benny szeretné, rajta múlik. A lényeg, hogy ebédig marad mindenképp. :)

Mikor mindenki összegyűlt, akkor az ovivezető Rosi gitározni kezdett és a gyerekek (nagyobbak) az ovónénikkel énekeltek és két gyerek eljátszotta a Márton nap történetét, amiről a google-ban ezt találtam:

"Ausztriában Szent Márton napja, november 11. környékén mintegy 250 ezer liba harap - utoljára - fűbe, hogy elfogyasztásával is megemlékezzenek a mai Szombathely környékén született szerény 4. századi püspökről. Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották.

A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal. Időszámításunk után 397-ben hunyt el. Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.

Ausztriában csak Karintia tartományban 44 templomot szenteltek Szent Mártonnak: november 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek inkább a Márton-napi libával emlékeznek rá máig, és más népszokások is élnek még, amelyek e naphoz kötődnek. "

Aranyosak voltak nagyon. Utána sorokba rendeződtünk és énekelve elindultunk megkerülni az ovit, egy nagy sétára. Szerintem a miniknek ez még kicsit fárasztó dolog volt, mert legalább a fele csoportot az apukák a nyakukban vitték, az anyukák felvették a kisebbeket, Benny kb. a túra 3/4-ét nyugodtan sétálva, kezében a bagoly formájú lampionjával tette meg, meg is dícsérték az ovónénik, hogy milyen ügyes. :)

Az utolsó métereknél már neki sem volt kedve, éhes is lett, én pedig a nagy eszemmel nem vittem semmit, mert nem tudtam, hogy meddig tart majd. Viszont beígérték, hogy az oviba érve minden gyerek kap majd egy Márton-kiflit, amit a családjával kell megosztania a hagyomány szerint, így mikor meghallotta a kifli szót, egyből új erőre kapott és ügyesen végig sétált. :))))))) Az oviba beérve viszont már nem volt türelmes, ő csak a kiflit akarta, így elsők között "tolakodott" oda Irishez, aki a kosarat tartotta a kiflikkel. :)))))) nagyon finom kifli volt, mindenki kapott egy kis falatot, de a nagyját ő ehette meg, boldog is volt nagyon. :)

Ezután voltak, akik elindultak haza, köztük Oma és Opa is, P pedig ment vissza dolgozni, mások még ittak egy-egy puncsot a felállított standnál, engem is hívtak, de Benny már elég nyűgös volt, így inkább hazaindultunk, így is volt kisebb cirkusz , hogy melyik busszal jöjjünk haza..... de végül hazaértünk és a kis lampionja is egészben maradt, most ment a többi ovis kincshez. :))))

Pár használható kép a délutánról azért készült, ezeket lekicsinyítettem:

Benny csoportja, és a szülők