22.nap

 Dícséret, dícséret...

Ma reggel épp futni készültem 6-kor, mikor Benny nyöszörögni kezdett, hogy "cumi, cumi".... mire beértem hozzá, már félig ébren volt, megkerestem mindkét cumit (leestek az ágy alá), visszadtam neki és ki akartam jönni, de ő megint kezdte, hogy maradjak ott és csücsüljek a székre. Mivel nem voltam teljesen biztos abban, hogy már felébredt vagy félálomban van, így kijöttem, sírt kb. max. két percet és csend lett.

Viszont így nem mentem futni, mert nem tudtam, hogy visszaaludt, vagy csak elhalgatott, és nem akartam P-t ideje előtt Benny szirénázásával ébreszteni. :) Végül aludtunk mindannyian, én 7-kor riadtam fel, Bennyt pedig majdnem 3/4 8-kor ébresztettem, hogy csendben tettem-vettem a szobájában.

Mosolyogva ébredt, egyből adta is a két cumit, és tejet akart inni. :) Ügyesen megitta, picit még játszott, közben öltöztettem és negyed 9 előtt elindultunk az oviba. Itthon már kezdte, hogy "nem ovi, nem" + "siess vissza, anya!" , aztán a végén már volt a "nem siess vissza , anya" is, és a "anya, csüccs a ovi". :)

Megint kifogtuk kétszer a pirost a lámpánál, akkor már kicsit nyűgösködött, de nem volt annyira vészes. Bekanyarodva az ovihoz kicsit jobban rákezdte, de nem sírás volt ez, inkább nyafi.

Szépen feljött az öltözőbe, de mondogatta közben, hogy nem akar bemenni, átöltöztettem, adtam egy puszit neki, hogy majd sietek vissza, és ő sírva, de bement a csoportba. Mivel még át akartam válogatni az ott lévő ovis ruháit, így pár percig még az öltözőben voltam, és hallottam, hogy elég hamar abbahagyta a sírást. Közben jött Johannes az anyukájával, ők beszélgettek kicsit az ajtóban, így hallottam megint, hogy Benny nem sír, utána kezdte el egy picit, de mire leértem, már nem hallottam.

Ma fél 11-re kellett visszamennem érte (reméltem is!!!!), kint voltak az udvaron. Bennyt egy másik gatya volt, de ügyesen elvolt, cumi nem volt a szájában, nem sírt, Mariának segített, vele jött-ment.

Észre sem vett, óvatosan lopóztam a közelükbe, Maria már előbb kiszúrt, de nem szólt. Benny annyira bele volt mélyülve, hogy segítsen az ovónéninek!!!!

Nagyon megdícsérte, hogy egyre ügyesebb, már egyre kevesebbet sír, még kell neki a cumi, azzal nyugtatja meg magát. Reggelizni még nem ül oda a többiekkel, de eszik és ma már felállt és egyre többet sétálgatott feléjük, miközben a többiek ettek. :)

A cuminál is úgy van, hogy ha leveszi a cumiját, akkor félreültetik (ahogy én is szoktam) és mondják neki, hogy de akkor ne sírjon, mert cumi és sírás együtt nem megy, azért van a cumi, hogy azzal megnyugodjon. Így általában be szokta fejezni a sírást. A reggeli körül visszaadja, és onnantól már nem nagyon kell neki állítólag.

10 körül már mondja magától, hogy menjenek öltözni és az udvarra, azt nagyon várja. A gatyája pedig azért lett vizes, mert ő csúszott elsőként az egyik csúszdán, ami még vízes volt, így gyorsan lecserélték.

Annyit mondtak még, hogy azért figyelni kell rá kint, mert hajlamos elkolbászolni, messzebbre elmerészkedni, magányos farkas. :) De többször is megdícsérte Maria Bennyt és mondta neki, hogy holnap is várunk, jössz? :) Benny pedig mondta, hogy "ühüm". :)))) Majd reggel meglátjuk, mennyire lesz lelkes. :D

Tehát nem reménytelen eset, csak kicsit későn érő típus. :))) Aranyos volt, mert ahogy jöttünk el, odajöttek az ikerlányok, Sophie és Katie és az egyik legkisebb fiú, Xaver. Mondtam Bennynek, hogy köszönjen a barátainak, és ő mondta nekik, hogy "tschüssi, pápá" . :) ) És Xaver felé nyújtotta a kis kezét, Benny pedig megérintette, megfogta! :) Ez már nagy szó nála, hogy egy kisebb gyerektől nem ijed meg!!! :))))

Tehát ma jó napunk volt, szerintem matricás nap ;) , és bízok benne, hogy holnap még jobb lesz. Sokkal jobb így hazajönni, hogy mosolyogva, jó hírekkel tankolva jövünk. :)

Azért azt még megjegyzem, hogy reggel mondtam neki, hogy ha ügyes lesz ma az oviban, akkor délután megint nézheti Diegot a tévében... ugye nem kell mondanom, hogy mi volt az első szava, mikor beszállt az autóba és mikor hazaért??? :))) Diegooooo :D :D