25. nap

 5. hét is kipipálva :)

Megint a tegnap délutánnal kezdem, mert az ovihoz (is) tartozik, ugyanis a szerda esti anyuka találkozón beszéltük pár anyukával, hogy csütörtökön ők is mennek a blumengartenbe, kihasználva még a jó időt, menjünk mi is! Mivel általában mi is mindig ott vagyunk, ha nyitva van, így nem is volt kérdés, hogy átnézünk. Persze, nem akartam Bennynek egyből mondani, hogy lehet, hogy vannak ovistársai a játszótéren, nehogy ne akarjon odamenni, de így is elég nehéz volt a játszótér felé terelgetni, mert minden más most érdekesebb volt, mint a csúszda. :) De azért kb. 35 perc után odaértünk, nem mentem egyből oda a két anyukához, hanem mindig lassan oldalaztam arrébb, hogy úgy jöjjön ki, mintha véletlenül találkoznánk ott. :)))) Be is jött, mert így Benny jól eljátszott és mikor eszébe jutottam, már nem lepődött meg annyira, hogy másokkal beszélgetek. Érdeklődve figyelte Marlene-t és Lisa Marie-t, az ovistársait, az elején még inkább nálam üldögélt, de aztán Marlenével kezdett el játszani és az uzsonnánál már haverok is voltak mindannyian, érdekes, hogy ha előkerülnek a nasik, kaják, almák, minden gyerek haver lesz. :))))) Tök jól éreztük magunkat, 6-ig, zárásig maradtunk és nagyokat integetett a lányoknak, az egyedüli problémája az egyik kislány fél éves kishúgával volt, aki nagyokat kurjongatott, sikkantgatott, az nem tetszett Bennynek, megijedt tőle. De olyan pici ovistársuk nincs, úgyhogy az oviban ilyen probléma nem merül fel.

Úgyhogy este emlegette még Marlene-t és délután kereste Sophie-t, Katie-t, mondtam, hogy majd ma találkoznak az oviban.

Reggel jókedvűen ébredt, bár kint szakad az eső hajnal óta, neki szerencsére nem volt nyomott kedve. Ügyesen hagyta magát felöltöztetni, megitta a tejet, cipőfelvételnél mondogatta a "nem ovi, nem"-et, de közben húzta a cipőjét, úgyhogy ez szerintem már reggeli rituálénk része marad...

Az oviig csendben volt a kocsiban, figyelte az ablaktörlőt, az ovi udvarra behajtva már kezdett megint nyafizni, mikor kiszálltunk, akkor rákezdett, de kint állt az ajtó előtt Marlene és az ikrek anyukája, akik mondták, hogy a lányok már várják, hogy tudjanak játszani, akkor egy picit csendben maradt, de a lépcsőn felfelé megint sírdogált, az öltözőben nagyon sírdogált, de át tudtam öltöztetni és mondtam neki, hogy sietek vissza.

Maria behúzta, eljöttem, kapott cumit, lent már nem hallottam, hogy sír... Mivel ma esik az eső, így nem mentek az udvarra és fél 11-re mentem vissza érte. Az öltözőben vártam, hogy majd kihozzák, de hallottam, hogy sírdogál és engem keres ("mamaaa"). Gondoltam is, hogy na, szegénykém biztos egész nap sírt, hogy nem tudtak kimenni az udvarra, és tuti, hogy megint majd valami negativumot fognak mesélni róla...

Aztán kijött Maria és Benny, nem sírt, egyből vigyorgott és Maria elkezdte dícsérni, hogy nagyon ügyes volt, nem sírt, az elején egy picit, de aztán nem, egyre jobban elvan, most is csak azért kezdett sírni, mert mindig egy-egy felnőtt nyomában van, és most egy 3. ovónéni volt bent, aki kivitte az egyik kislányt pisilni, így ez Bennynek nem tetszett, hogy ő nem mehetett vele. :) Tehát elvileg abszolut nem sírt délelőtt, el-eljátszik már, még mindig külön reggelizik, de megvárja a reggeli imádkozást, csak utána kezd el ő is enni, öszepakolja maga után az uzsis dobozát, behúzza a táskán a cipzárt, ő is csinálja a reggeli énekeket a többbiekkel és Maria is nagyon örül, hogy ilyen nagy változás alakult már ki nála. Állítólag tegnap ott volt vmi speciális ovónéni is, aki megfigyelte Bennyt és ő is mondta, hogy hihetetlen nagyot változott már az elmúlt hetek óta Benny viselkedése ebben a kemény két órában, míg ott van....

Most, hogy nem tudtak kimenni sem volt nehezebb vele, csendben szemlélődik, de már oda-odamerészkedik egy-egy játékhoz. Reggelinél is már eszegetett, kb. a fele almát megette és egy sajtos kiflit, amit tegnap sütöttem. Maria nagyon elégedett vele és azt mondja, hogy nagyon jót tett Bennynek, hogy nem sürgettük, hanem időt adunk neki... azért azt remélem, hogy jövő héten már minimum 11-ig ott tud maradni, mert én is úgy látom rajta, hogy már nem lenne gond, ha lépnénk egy újabb lépést...

Úgyhogy az 5. hetet dícséretekkel zárta Benny, nem reménytelen eset. :))) Mondtam Maria is, hogy voltak ilyen gyerekek már, akik az elején így külön ültek, mint ő, ez nem gond, majd oda fog ülni  ő is egy idő után a gyerekekhez is. Tavalyról egy kisfiú még most is sír reggelente, de csak addig, míg az anyukája le nem ér az autóhoz. :)

Jövő pénteken már kezdek betanulni az új munkahelyemen, és 17.-étől már dolgozni fogok, de szerencsére úgy, hogy össze tudjuk egyeztetni a munkaidőt az ovival, tehát nem lesz gond szerintem már Bennyvel és egyszer csak rájön, hogy nem is rossz hely ez az ovi... egyébként a kocsihoz menet kérdeztem tőle, hogy jó volt e az oviban és azt mondta, hogy igen. :) Jövünk hétfőn is? kérdésre megint nagy "ühüm" volt a válasz! Tehát azért tetszik neki , csak kicsit még megdolgozza a lelkiismeretünket... :D