37. nap

 ÉN kezdek fáradni... :(

Kezd fogyni az erőm, úgy érzem, ma kicsit összetörtem reggel, de Benny nem látta szerencsére.

Tegnap délutános voltam, így a fiúk kettesben töltötték a délutánt, amikor is Benny jól elvolt, nem hisztizett, minden rendben volt. Már ezt is olyan rossz hallanom, hogy mindenkivel jól viselkedik, csak velem megy a hiszti, az akarnokság, a vita. :((( Valamit nagyon rosszul csinálhatok, másra már nem igen tudok gondolni. :(((

Reggel  3/4 8 körül mentem be Bennyhez, kicsit nyafogva ébredt, semmi nem volt jó neki, de aztán megitta a tejet, de már akkor mondogatni kezdte, hogy "nem ovi, nem". Felöltöztünk, közben kérdeztem, hogy játékot vagy könyvet szeretne vinni az oviba, ő megint a könyvet választotta, ma barbapapásat. Végig mondta, hogy "nem ovi, nem" + hogy "anya, csüccs ovi"... tehát hogy én is üljek bent vele. Elmagyaráztam megint, hogy dolgoznom kell menni, ő addig az oviban lesz, ahol játszhat, könyvet olvashat stb és hogy majd sietünk vissza érte.

Odafele hol az ovi épületét kereste, hol "nem ovi, nem"-et mondogatta. A parkolóban már jobban nyüszögött, hogy nem akar bejönni, vissza akart menni a kocsihoz, de felmentünk a lépcsőn, megint számoltuk, ezt nyüszögve, de csinálta. :)

Az öltözőben aztán megint sírni kezdett, de azért át tudtam öltöztetni aránylag, de akkor már sírt. Be akartam küldeni a csoportba, de magától nem ment, sírt egyre jobban... akkor Iris behúzta, ő pedig rendesen rákezdett a sírásra, olyan hisztérikusan, ahogy néha itthon szokott, mikor felhúzza magát.

Mivel hallottam, hogy az ajtót püföli (már azt hittem, hogy kitöri, néha olyan durván csinálta), addig az öltözőben ültem, mert nem akartam, hogy lássa, mikor megyek kifelé. Nagyon szar volt ott ülni és hallgatni, ahogy az ajtónál sír, toporzékol, aztán pár perc múlva kijött Iris és csodálkozott, hogy még ott vagyok. Kérdezte, hogy direkt szenvedek itt az öltözőben? Mondom, hát itt sír Benny az ajtónál, jobb, ha elmegyek és lát? Erre Iris: de már ott ül az asztalnál, nem is látja.... na szép. :) Megint pár percig tartott a sírás.... úgyhogy utána eljöttem, de elég szarul éreztem magam. :(

Még mindig nem tudom, hogy van e ennek értelme, egyre jobban fogy el az erőm, a kitartásom, P szerint magamat fogom így tönkrevágni. :(( Ő még mindig amellett van, hogy hagyjuk ott legalább ebédig, de én hallgattam végig a pszihológust és az ovónőket, így elég nehéz ezt is így kijelenteni, hogy márpedig holnaptól maradjon legalább délig. :(

Ma is fél 11-re mentem vissza, nem volt sírás, nem hallottam semmit. Az öltözőben vártam, Bennyt kiengedték, ő nyithatta ki magának az ajtót és kijött. Jött utána a két pici kisfiú, Xaver és Philipp és még Katie is utánanézett, aranyosak voltak nagyon. Benny pedig "bemutatta" nekem őket, mondta, hogy "Xava, Philpp, Katie" és mondta nekik, hogy "hause", azaz, hogy megy haza. Xavér aranyos volt, odament Bennyhez és megfogta a kezét, húzta volna vissza a csoportba. Neki fogta meg a múltkor is a kezét Benny, talán még országos cimborák is lesznek valamikor. :))))

Ma Xavérnek volt a szülinapja, állítólag Benny megint jól reggelizett a többiekkel, de aztán inkább külön üldögélt. Maria mesélte még, hogy megcsinálták azt a kuckószerűséget, amit a pszihológuscsaj ajánlott Bennynek, de nem igényelte, nem akart oda elvonulni. Állítólag, ha egy ovónő csak vele foglalkozna, akkor semmi gondja nem lenne, mert úgy nagyon jól elvan, feltalálja magát, csak ugye ők ketten vannak 15 gyerekre, így ez nem igazán megy. Az a baj, hogy körbenéztem már a neten, még a privátovikban is 2 ovónőket írnak, így nem lennénk kisegítve egy váltással sem, mert ott is ugyanez a probléma lenne.

Maria is tanácstalan, nem tudja, hogy mivel tudnánk segíteni Bennynek, hogy jobban érezze magát. :( ami fura, hogy ma alig akart hazajönni, és még itthon is mondta, hogy "vissza, ovi"... pech, hogy holnap ünnepnap, így megint nem lesz ovizás, csak csütörtökön. Addigra már úgyis másképp látja az ovit Benny. :(((

Pénteken fél 1-ig dolgozok, de 11-kor el kell hoznunk, így majd P apukája megy érte, mert máshogy nem tudjuk megoldani. :(

Jó lenne most egy üveggömb, ahol megnézhetném mondjuk kb. fél év múlva az ovihelyzetet, hogy van e értelme ennek az egésznek, amit csinálunk, vagy felesleges kört futunk. :(((( Azt sem tudom, hogy én/mi csinálok/csinálunk e valamit rosszul vagy mi okozza ezt az egész helyzetet, miért ilyen nehéz Bennynek a beszokás. :( Keresem a válaszokat, de nincsenek, és ez így nagyon nehéz. :((( Tudom, hogy egyszer majd jobb lesz, hogy van fény az alagút végén, de mikor és hol?????? Türelem...az van, volt, és biztos lesz is, de jelen pillanatban elég kevés. :(((