Ma elgondolkodtam kicsit.......azon, hogy mennyire megváltozott az életem 2,5 hete....és nem csak az életem, hanem én magam is..... Ma van két hete, hogy hazajöttünk a kórházból és szerdán lesz három hete, hogy Bohne Baba megszületett. A kezdeti nehézségek után már egész jól belejövök a babázásba, kezdem megismerni a sírásait, a rezdüléseit stb....
Délután sétáltunk egyet P-vel, és épp mondtam neki, hogy annyira furcsa, hogy eddig csak a barátnőimnél voltak babák és én nem igen fogtam meg őket, valahogy olyan picinek tűntek, féltem, nehogy összetörjem őket. :)))) aranyosak voltak, jó volt nézni a barátnőimet, ahogy szeretettel néztek a babáikra, ahogy gondoskodtak róluk és mindig gondoltam, hogy milyen szép lehet az anyaság....
Viszont Ben bébinél abszolút nincs félelemérzetem, felkapom, így fogom, úgy fogom, pelenkázom stb...mintha mindig is ezt csináltam volna. Az anyai érzések ugye...... :))) tényleg jönnek ezek maguktól, most már elhiszem. És azt is elhiszem, hogy egy anyából pillanatok alatt anyatigris tud válni, ha veszélyt érez a kicsinye körül, mint ugye én az ortopédusnál. Érdekes, hogy ilyen érzésekre is képes vagyok, ennyit tud változtatni rajtunk egy parányi kis élet, a mi kicsi babánk. :))) anya lettem, gondoskodó, aggódó, féltő, óvó, szerető anya.
Bevallom, nagyon jó érzés, örülök hogy átélhetem ezt a csodát!!!! :)))
És ez még csak a kezdet Bambi!:))))
VálaszTörlésÖrülök, hogy ilyeneket írsz és már nagyon várom, hogy én is így érezzek! Ben baba nagyon aranyos a képeken, nem csodálom, hogy megszínesíti mindennapjaitokat! És hogy kihozza belőled az anyatigrist!
VálaszTörlés