Ma van a szüleim 31. házassági évfordulója!!
Ez valahogy nekem annyira példaértékű, hogy valakivel 31 évig boldogságban, szeretetben, néha nehézségek között, de EGYÜTT ennyi évet átélni. Mindig ilyen kapcsolatra vágytam, és ha már egy kis bibit éreztem, inkább tovább léptem, és kerestem tovább AZ IGAZIT. Eddig egyik kapcsolatomban sem éreztem igazán, hogy abból CSALÁD lehetne, igen a nagybetüs család. Mert a szüleimre gondoltam és arra, vajon mi is tudunk ilyenek lenni??? Az élet úgy hozta, hogy 30 évesen jött el az én időm és most már tudom, illetve remélem, hogy jól döntöttem. MOST már én is kész vagyok a nagybetüs családra és már tudom azt is, hogy nem létezik igazi IGAZI. :)) Képesnek kell lennünk a kompromisszumokra, és úgy kell elfogadnunk a másikat, amilyen. Mindig lesznek súrlódások, rosszabb napok, de aztán ezt hamar elfelejtjük, pontosan azért, mert szeretjük a másikat és a társunk jóban-rosszban. Tudom, hogy P nagyon jó apa lesz és én is igyekszek majd jó anya és jó feleség lenni.
2 év házasság már mögöttünk van P-vel, ha maradunk ezen az úton, a 31. nem is tűnik annyira elérhetetlennek. :)))
Sok boldogságot kívánok a szüleimnek,
további sok sok sok sok sok sok közös évet még!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése