2008. december 12., péntek

szervi ultrahang kipipálva

 Na, megjártuk a kórházat, el is fáradtam a mai napban, úgyhogy ma már csak pihi van tervben.


9-re mentünk, ami azt jelenti, hogy 7-kor keltünk, P hulla volt, én sem voltam igazán a topon, nem aludtam valami jól. 9-re oda is értünk, lejelentkeztünk a recepción, felvették az adataimat, és leültettek a váróban.... negyed 11-ig semmi nem történt, P még egész nyugodt volt, csodálkoztam is rajta. :)) Akkor végre behívtak az egyik szobába, ahol a kórházba való bejelentkezést intéztük el. Megkérdezték, hogy volt e már műtétem, volt e gyerekkori betegségem ( rámondtam a két himlőt, bár fogalmam sincs, melyik volt, pláne németül nem), van e örökölt betegség a családban, mint például cukorbetegség, rák stb... de szerencsére szinte mindenre nemet tudtam mondani. Kaptunk egy mappát, amiben a fontosabb dolgokat szedték össze, mint például a terhestorna, akupunktura a 36. héttől, szülésfelkészítő tanfolyam és társai. Ezután ismét egy kis várakozás következett, majd végre bemehettünk az ultrahangra. P is jött velem oda is, jó fej volt a doktor is. A második percben rákérdezett, hogy szeretnénk e tudni a nemét, vagy tudunk e már valamit, mondtam neki, hogy állítólag valószínű, hogy kisfiú lakik odabent, mire a doki "megnyugtatott", hogy TUTIRA kisfiú lakik odabent a kuckóban. :))) És megmutatta a bizonyítékot ő is, amiről még sztárfotót is kaptunk. :))


Megnézte a szív, máj, epe, agy, stb...működését, néha én már követni sem tudtam, hogy éppen mit látunk, de érdekes volt tényleg, ennyire tüzetesen megszemlélni a babánkat. Belehallgathattunk a kicsi szíve dobogásába is, annyira jó hallani, ahogy egészségesen ver a pici szive a kisbabánknak. A végén kaptunk egy elemzést és a doki még mondta, hogy nem talált semmi elváltozást, és minden jót kívánt. :))


Ennek örömére jól beebédeltünk az egyik kedvenc éttermemben, ahol óriás cheeseburgert lehet enni, krumplival, állítólag hasonló, mint Amerikában. Imádom, meg tudnék belőle enni minden héten 3-4 darabot. :))))


Majd jövő pénteken kell még egyszer mennem, illetve nem muszáj jövő pénteken, csak én le akarom tudni hamar, az altatóorvossal kell beszélgetni, ahol elmondják, mire kell számítani, ha esetleg a szülés alatt fellépne komplikáció és műtétre kerülne sor. De szerintem ez már nem fog sokáig tartani, mindenesetre oda már egyedül megyek, nem teszem ki P-t egy újabb több órás üldögélésnek.


Mindenesetre most egy újabb kő gördült le a vállamról, egy újabb vizsgálat kipipálva, hogy Kicsi Bohne egészségesen fejlődik. Hétfőn megyek a nődokihoz majd vizsgálatra, és utána szerintem egy ideig pihi következik a vizsgálatokkal. A kórházban, ha elintézem az altatóorvos beszélgetést, már csak áprilisban kell mennem, ha jön a baba. Tegnap megismerkedtem a magyar szülésznővel is, aki ott dolgozik, nagyon szimpatikus nő, és a párja is, aki a főorvos a nőgyógyászaton a kórházban. Mint kiderült, ő csinálta a nyaki redő vizsgálatot októberben. :)) Már biztos vagyok benne, hogy jó kezekben leszek, ha eljön az idő. Ez megnyugató érzés nagyon.


Na, íme a két sztárfotó a mai napról, most pihenek egy kicsit, fárasztó nap volt. :)


Kicsi Bohne fekve:



 


 


 


 


 


 


 


 


 


És egy újabb bizonyíték arra, hogy a fiús tábort erősítjük:



 


 


 


A perdöntő bizonyíték a kis nyílnál látható. :))


 


 

4 megjegyzés:

  1. Érdekes dolog ez az ultrahang.Ahány szem nézi,mind mást lát.
    Én mint négyfiús anyuka a képen először inkább a két golyócskát vettem észre.Mint anno az enyémeknél.:))

    VálaszTörlés
  2. Én, mint kezdő anyuka, a nyíl nélkül nehezen látnám, hogy mit is kell nézni. :)) De már kezdek belejönni, a következő ultrahangon már én mesélek a dokinak. :))

    VálaszTörlés
  3. Ha most a kurzorral be tudnám karikázni.akkor megmutatnám hol is van.:))

    VálaszTörlés
  4. :)))) kb. sejtem, hogy merre is keressem őket. De sikítok majd, ha áprilisban mégsem találom meg!! :))

    VálaszTörlés