Gyermekemnek
Csere Andrea
Megfogantam-megfogantál,
a méhemben fészket raktál.
Csöppnyi élet szívem alatt,
s nem tudhattam még, hogy ki vagy.
Jaj, hogyan rúg keze-lába!
nő a mama pocikája.
Alaktalan lufi lettem,
szívem súgta: érted ettem!
Lassan eljő a pillanat,
közös létünk kettészakad.
Meglátlak, és meglátsz engem,
ki a szülőanyád lettem!
Jaj, de szép kis versike! :))))) Bizony nemsokára már tényleg eljő a pillanat! :))
VálaszTörlésNagyon édes versike és kép!
VálaszTörlésNagyon tetszik nekem is. Megtanulom én is és mondogatom Bogyókánknak....
VálaszTörlés