borús vasárnap

 Ma nem volt annyira nagy szám a napunk, mert sajnos elég borús időre ébredtünk. P már este felhívott, hogy lenne a kedvem ma a kollégájával és annak a családjával és a kutyájával az Alte Donauhoz lemenni, aztán együtt ebédelnénk a kedvenc éttermünkben. Persze hogy lett volna kedvem sétálni, de aztán reggel, mikor kinéztem az ablakon, elég szürke, nyálkás idő fogadott, úgyhogy megegyeztünk, hogy mi inkább kocsival mennénk, tiz percre van tőlünk. Korán odaértünk, így egy picit sétáltunk és nagyon tetszett, hogy több helyen is kitelepültek zenével, puncsstandokkal az éttermek a jégre és aki akart, korizás, sétálás közben finom, meleg punccsal frissülhetett fel. Igazán jó hangulat volt, bár szerintem a legtutibb akkor lett volna, ha a nap is sütött volna. De így is sokan voltak, azért a jég rengeteg embert kicsalogat a meleg kuckóból. :))

Nemsokára jöttek P kollégája és családja, egy nagyon cuki golden retrieverük van, Mary. Én végig vele játszottam, imádta a havat, emlékeztetett nagyon a mi családi kedvencünkre, Doriszra, az ír szetterre. Sajnos ő már nem él, de nagyon szerettük és ő is imádott a hóban hancúrozni, úgyhogy én le is foglaltam magam a kutyuval. :))) Van a kollégájának egy kisfia is, Dorian, ő is nagyon kis aranyos volt, de az elején még rámnézni sem mert, annyira szégyenlőske volt. :)) Érdekes család, mert az anyuka osztrák, az apuka francia és nagyon tetszett, ahogy kétnyelven nevelik a kisfiúkat, mondták ők is, hogy már kezdetektől így alakították és a Dorian simán meg tudja különböztetni, hogy mikor kihez melyik nyelven szóljon. Engem is érdekel majd ez, mert szeretném, ha Bohne baba német-magyar nyelven nőne fel.

Amúgy ebédelni nem tudtunk a kedvenc éttermünkben, mert dugig volt és persze a fiúk elfelejtettek asztalt foglalni, így rögtönözve átmentünk ehhez a családhoz, akik az Alte Donau másik felén laknak és a csajszi összedobott egy ebédet, ami nagyon fini lett. :)) A lakásuk nagyon tetszett, közvetlenül a donauinselre néz, egy tetőtéri lakás, de úgy van megoldva, hogy az alattuk lévő lakással egybe van nyitva. Igy fent van a nappali-étkező-konyha és a bejárat, hatalmas tetőteraszokkal, és lépcsőn lehet lemenni egy szinttel lejjebb, ott pedig van 3 szoba, fürdő, wc, gardróbok. És azon a szinten is van két erkély, ha jól emlékszem. A tetőteraszról szuperül be lehet látni a donauinselt, csak egy kisebb utcán kell átmenni és az ember máris a szigeten sétálhat. Azért ott sem lehet rossz lakni..... :))) Bár nem kevés bérleti díjat fizetnek ezért a "lakáscsodáért", valami 1000 euro körül havonta, ami azért nekünk kicsit sok lenne. De tényleg megértem őket, hogy ők is szeretnek ott lakni.

Jól el is ment a délután, a fiúknak dolgozni kellett menni, én pedig hazajöttem, hogy a meleg kis otthonunkban kényelmesen elnyúljak a mackónadrágomban. :))))

Holnap nődoki, remélem, hogy ez az egy csillag a vérképen nem jelent semmi rosszat, igyekszem nem agyalni rajta! :) és reménykedek, hogy nem lesz annyira zima holnap, akkor talán lesz egy kis lehetőségem gatyaügyben tovább keresgélni. :)))))